Szobrot avatott szülővárosa az "Abonyi Ágyúnak", Varga Istvánnak

Varga István élhetne még. Ha így lenne, szeptember 7-én, csütörtökön éppen a nyolcvanadik születésnapját ünnepelhette volna.

De Varga István nincs már köztünk. 2011-ben a legendás abonyi átlövőnél, minden idők egyik legjobb magyar kézilabdázójánál tüdőrákot diagnosztizáltak, három évvel később pedig elment.

Tudja ezt Abony önkormányzata is, amely csütörtökön ünnepélyes keretek között szobrot avatott a település hírneves szülöttjének nyolcvanadik születésnapja kapcsán. A ceremónia kissé hosszúra nyúlt, de hát hogyan is lehetett volna másképp, hiszen Pistáról – ahogy mindenki hívta – nem lehet keveset beszélni.

Hogy miért? Röviden: a térségünk csapatánál, az Abonynál felcseperedő, majd klasszissá váló átlövő a Budapesti Honvéd, később a Debreceni Dózsa színeiben ötször nyert magyar bajnokságot, háromszor magyar kupát, hatszor volt az NB I. gólkirálya, 1975-ben az év férfi kézilabdázójának választották Magyarországon. A válogatott mezében 126-szor lépett pályára, az 1972-es müncheni olimpián nyolcadik, a 1976-os montreali olimpián hatodik helyen végzett a nemzeti csapattal.

Aligha meglepő, hogy az abonyiak már 2015-ben gondoskodtak róla, hogy a városi sportcsarnok Varga István nevét vegye fel. Ahogy az sem, hogy a minap a csarnok előtt felavatták Varga Gábor szobrászművésznek a sportolóról készült mellszobrát.

– Az őserő volt. Ha a magyar sporttörténelmet lapozom, kevés ilyen őserővel találkozom. Azon kevesek közé tartozom, akik még látták őt játszani. És aki látta, az megjegyezte – mondta az avatáson dr. Iglódi Endre, a Magyar Olimpiai Akadémia elnöke. – Félelmetes elhajlásos góljai, hétméteresei voltak. És sem előtte, sem utána nem láttam senkit úgy szabadból lőni a szaggatott kilencesről, mint őt – emlékezett. Mint mondta, sok közül egyik becenevét is lövőerejéről kapta: Ágyú. Másik elterjedt ragadványnevét pedig szavajárásáról, a „Góréról” kapta.

"Ágyúzásainak" is köszönhetően 1975-ben csodát tett a Debrecennel. Erről már Pető Zsolt, Abony polgármestere beszélt. – A Debreceni Dózsa Varga István vezérletével bejutott a magyar bajnoki döntőbe. Különvonat vitte a csapatot Budapestre, a Honvéd elleni fináléra, amelyre kétezerfős szurkolótábor kísérte őket. A Dózsa győztesen hagyta el a pályát. A bajnokokat valóságos tömeg fogadta a debreceni pályaudvaron, ahonnan diadalmenetben vonultak át a város főterére. Ott pedig Varga Istvánt, a csata főhősét a kézilabda királyává koronázták – elevenítette fel a történteket a polgármester.

Járdány Vanda önkormányzati képviselő, Varga István keresztlánya arról szólt, a kézis nemcsak termetével magaslott ki. Szókimondó, őszinte ember volt, akkor is kimondta, amit gondolt, ha az nem tetszett a hallgatóságnak.

Dorogi Sándor, Varga jóbarátja tért ki arra, hogy a kézilabdázó a pályán kívül is mindig feltalálta magát, „a tsz-tagtól a miniszterig szót értett mindenkivel”. Németországi légióskodásakor is nyomban megkedvelték a helyiek, kevés nyelvtudással is remek légkört teremtett, és vitte hazánk jó hírét. Kicsit olyan volt a magyar kézilabdának, mint Puskás Öcsi a futballnak.

A klasszis életének a szoborállítás mellett szabadtéri fotókiállítással, valamint a sportoló karrierjének relikviáiból készült összeállítással is adózik Abony. Ezeket szintén csütörtökön mutatták be a közönségnek.