Feltámadások és mélyrepülések is akadtak a Megye I. idényében

Tiszazugi csata az aranyért

Féltávnál csak három pont volt a különbség a bajnokságból kimagasló Martfű és Tiszaföldvár között. Ez a nüansznyi diferencia is az egymás elleni mérkőzésből adódott. A Martfű a 20. fordulóig százszázalékos teljesítményt nyújtott, a Tiszaföldvár azonban nem bírt ellenfele fölé kerekedni és 2–2-es döntetlent hozott kettejük találkozója.

Ráadásul két héttel később a szezon egyik legnagyobb meglepetésére Kardos Mihály együttese alulmaradt Jászfényszarun (1–0), ami esélyt nyújtott a Földvárnak arra, hogy ismét éles legyen a verseny kettejük közt.

A TiSE azonban a tavasz folyamán kikapott a Fényszarutól (2–1) és a Jánoshidától (2–0), illetve leikszelt a Kisújszállással is (1–1), ami túl sok hiba volt ahhoz, hogy valós esélye legyen a földváriaknak a bajnoki címre. A Martfű végül nyolc pont előnnyel nyerte meg a bajnokságot a Tiszaföldvárhoz képest, amely egy ezüstéremmel és egy Megyei Kupa-győzelemmel vigasztalódhatott.

Lemaradó üldözők

Ugyan a bajnoki címért való versenyfutásba a Martfűn és a Földváron kívül más nem tudott beleszólni, a dobogóért a Törökszentmiklós, a Kisújszállás, a Mezőtúr és a Jászfényszaru is küzdhetett. 

Mint tudjuk, a Miklós szerezte meg végül a bronzérmet, amely féltávnál is a harmadik helyről várta a tavaszi idényt, pozícióját pedig nem adta át egy fordulóra sem senkinek. Pedig a szezon második fele kissé nyögvenyelősen indult, ez köszönhető volt annak is, hogy legeredményesebb játékosát, Ladányi Dánielt sérülés miatt nélkülöznie kellett a csapatnak az első pár meccsen. A vártnál nehezebben jöttek a papírforma szerint könnyűnek ígérkező győzelmek, illetve kikapott a csapat a Mezőtúrtól (2–0), és döntetlent játszott a Szajollal (1–1). Mindemellett az utolsó négy fordulóban is becsúszott két vereség (Tószeg ellen 1–0, Kisújszállás ellen 3–1), a bronzérmet azonban komolyabb veszély nem fenyegette. 

A legfőbb üldöző a Kisúj volt, amely ugyan igyekezett tartani a lépést a Miklóssal, azonban pontosan ugyanannyi pontot szerzett Csillag Sándor együttese (25) a tavasszal, mint Gergely Mátyásé, így a negyedik hellyel kellett beérniük.

A Mezőtúrtól erőn felüli teljesítmény kellett volna, hogy beleszóljon a bronzcsatába, s habár hozott tavasszal egy nyolcmeccses veretlen sorozatot, ez sem volt elég a nagyobb előrelépéshez.

A Fényszaru a tizedik helyen telelt, tavaszra egyértelműen feljavult az együttes, amely a Földvár (2–1), és a Martfű (1–0) ellen is nyerni tudott, illetve bejutott a Megyei Kupa döntőjébe is, így összességében szép tavaszt zártak a jászságiak.

Sűrű középmezőny

A mezőny közepén a Rákóczifalva lépte a legnagyobb előre, hiszen Ruskó Zsolt gárdája a tavaszi szezonban 23 pontot szerzett, amely a nyolcadik helyre volt végül elég, viszont ezzel az eredménnyel elégedettek lehetnek a falvaiak.

Az idény legnagyobb mélyrepülését a Kunszentmárton produkálta, amely a negyedik helyről a kilencedikig esett vissza, s mindössze tíz pontot szerzett a második félévben.

A Tószeg ugyan pontszámban rosszabb szezont nyújtott tavasszal, mint ősszel, viszont így is előrébb lépett a tabellán. Hektikusnak mondható Kiss Balázsék féléve, voltak bravúrsikerek a Fényszaru (3–1), vagy a Miklós (1–0) ellen, ugyanakkor a Kenderes ellen 3–0-s vezetés után ikszeltek a tószegiek, de voltak meglepő vereségeket is, például a Kunhegyessel (4–1) és a Rákóczifalvával (6–1) szemben.

A Jánoshida tavasza is hullámzó volt, Antal Gáborék pontot raboltak a Mezőtúrtól (1–1), illetve a Tiszaföldvártól is (2–0), de botlottak a Kunhegyessel (2–2), és a Cserkeszőlővel (1–1) szemben is, ez a teljesítmény viszont csak a tizedik helyre volt elég.

Akiknek nem kellett izgulniuk

A Szajol úgy kezdte a bajnokság második felét, hogy két egységgel az utolsó helyen állt. Ehhez képest télen megerősödött az együttes, ráadásul olyannyira, hogy a Martfű és a Tiszaföldvár után a harmadik legjobb teljesítményt nyújtották a szajoliak a megszerzett 26 pontjukkal. Tizennégy meccsből nyolcat megnyert a gárda két döntetlen mellett, emiatt pedig Balogh Pálék bizakodva várhatják majd a következő szezont. 

Az újonc Cserkeszőlő célja az volt a szezont megelőzően, hogy kivívja bennmaradását a megyei I. osztályban. Őszi tizenkét pontjuk ezt megalapozta, amelyet tavaszra sikerült megduplázni, így még az is belefért, hogy Papp Zsolték az utolsó öt mérkőzésükön vereséget szenvedtek.

Küzdelem a kiesés ellen

A mezőny alján a Kenderes és a Kunhegyes vívott nagy csatát a kiesés ellen, de mint utólag kiderült, a Martfű feljutásának köszönhetően végül mindkét együttes bennmaradt. Az utolsó fordulóig csupán a gólkülönbsége miatt billent a kenderesiek felé a mérleg, akik az egymás elleni meccsen is jobbnak bizonyultak a kunhegyesieknél (4–1).

Szabó György együttese hazai mérlegének is köszönheti, hogy nehézzé vált az idény vége, hiszen mindössze hét pontot szerzett a gárda otthon, amely a második legrosszabb mutató a mezőnyben.

 A télen megfiatalodott Jászárokszállás számára nem sok babér termett tavasszal, mindössze négy pontot gyűjtöttek a jászságiak tizennégy meccs alatt, akik így mindössze tizenegy szerzett egységgel búcsúztak a megyei élvonaltól.