Már Szolnokon is terítéken A nemzet aranyai – vélemény

Jelentem, Szolnokra is megérkezett a Nemzet Aranyai című filmalkotás, amit volt szerencsém megtekinteni a napokban. A közel 150 perces film férfi vízilabda-válogatottunk páratlan sikersorozatát mutatja be 1997-től–2008-ig. Ebben az időszakban a három olimpiai bajnoki cím mellett világ és Európa-bajnoki aranyakat is elkönyvelhetett a Kemény Dénes szövetségi kapitány által irányított együttes.

A film nemcsak a győzelmekről, a sikerekről szól a kapitány és a játékosok szemszögéből, hanem sztorizások mellett az emberi sorsokról is szó esik, egyben emléket állít a 2020-ban elhunyt Benedek Tibornak. Sőt, a mieink legnagyobb vetélytársainak játékosai és edzői is elmondják, hogy szerintük miért is volt abban az időszakban a világ legjobbja a magyar válogatott.

Mint tudjuk a sikersorozatban szerepet vállaló játékosok között szolnoki kötődésűeket is találunk. Köztük az egyetlen helyi születésű és nevelésű játékos, Varga Tamás elárulta, hogy a mai napig bántja, hogy elveszítette a fejét a 2004-es bajnoki döntőben. Megütötte válogatottbeli csapattársát Kiss Gergelyt, majd néhány hónap  múlva már együtt harcolták ki a szerbek elleni győzelmet az athéni olimpiai döntőben. Kósz Zoltán kapus elmondta nem csak a vízben volt együtt a társaság, hanem a meccsek előtt és után is, az ökörködésből is kivették olykor a részüket.  Például az egyik világversenyen a még üres szállodai étteremben lefejezték, megcsonkították az étkezésre szánt körtéket, vagy Biros Péter az egyik mérkőzést megelőző délelőttön sört kért Kemény Dénestől.

Természetesen a meccsjelenetekből sincs hiány a filmben. Elhangzik a kiváló sportriporter, Hajdú B. István örökbecsű mondata: „Sose hittem volna, hogy tizenhárom fürdőgatyás férfitól még elsírom magam”. Ha nem is sírtuk el magunkat a film végén, de jól szórakoztunk rajta a telt háznyi Tiszapart Moziban.