Sorra nyeri a serlegeket a fiatal karcagi sportoló

– Édesapám is sportol, ötévesen az ő hatására mentünk el Z. Tóth Tamás edzőhöz, hogy kipróbáljuk, milyen is az aikido. Megtetszett ez az önvédelmi sport, apával jártam körülbelül nyolc évig, miközben elkezdtem focizni. Két évig fociztam, abbahagytam az aikidót és elkezdtem karatézni. Ennek lassan tíz éve – idézi a kezdeteket Levente, aki eleven gyerek volt, így szülei örültek, hogy energiáit a sportban vezeti le. 

– Közben arra is rájöttem, hogy az egyéni és nem a csapatsportokat szeretem. A legelső versenyem egy diákolimpia volt Szentesen, ahol elsőre kikaptam, de nem adtam fel. Harmadikos voltam, akkor lettem narancssárga öves, akkor indulhattam először versenyen. A Mikulás Kupán második lettem, egy év múlva Vácott, a nemzetközi bajnokságot pedig megnyertem, és elkezdődött egy győztes sorozat, mindenhonnan hoztam a kupákat, aminek edzőm, id. Gyarmati Imre is örült. 

Mint mondta, soha nem fordult még elő olyan, hogy visszaélt volna a fizikai erejével. 

– Viszont olyan helyzet már akadt, amikor meg kellett védenem olyan ismerősömet, akibe belekötöttek – mondja Levente, aki a sporttól tizennégy év alatt nagyon sok mindent kapott, azon kívül, hogy izmosodott. 

– Határozottabb, következetesebb, precízebb lettem mindenben és úgy érzem szerényebb is, mert amíg fociztam, felvágtam az eredményekkel. Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, akik mellettem állnak, s ha tudnak, eljönnek a versenyeimre is. De azért anyagilag nem egyszerű ez a történet – vallja be a fiatalember, aki hálás szüleinek, amiért erejükön felül segítik a versenyzését. 

– Nagyon jó érzés, amikor egy-egy versenyemet valaki megtámogatja anyagilag, aki így a szüleim terheit csökkenti. Legutóbb Kovács Péter (Bio Peti) segített, én pedig érmekkel, kupákkal háláltam meg a támogatását. A pandémia alatt, az edzőtermek zárva voltak, kimentem hát futni a pályára, itthon is naponta edzettem, így amikor az első őszi versenyen elindulhattam már juniorként, elhoztam mindkét kupát. Márciusban még juniorként nyertem meg a diákolimpiát, legközelebb már a felnőtt korcsoportban indulok. Kicsit izgulok, érzem a súlyát is, a verseny hosszabb lesz három perccel, ami a küzdősportban rengeteg idő, de most a legfontosabb a sikeres érettségi. Debrecenbe, a Sporttudományi Egyetemre osztatlan testnevelés-gyógytestnevelés szakra jelentkeztem. A következő két hónapom a vizsgákról, tanulásról szól. 

S hogy a számtalan kupa közül melyikre a legbüszkébb? 

– Talán az Európa bajnoki KATA kupámra, a világbajnoki kupámra és a szerbiai Európa-bajnoki első helyre. Édesapámból kiindulva, a sportban nincs korhatár, így sok nemzetközi versenyen szeretnék a következő tíz évben indulni. Az életem részévé vált a sport, ha nem edzek, nem érzem jól magam – árulta el Levente, aki a formagyakorlatokat és a küzdést is szereti, mindkettőnek megvan a szépsége és nehézsége. S hogy még fölös energiáit levezesse, nemrég elkezdett kick boxra is járni ifj. Gyarmati Imréhez. 

Legutóbbi eredményei: területi Kyokushin Karate Diákolimpia I. hely, ICO, OB Kick Box Light Országos Bajnokság III. hely, WFC Hungária nyílt országos K–1 bajnokság (71 kg) II. hely.

A maximumot hozza ki magából

Szépen gyűjti a dobogós helyezéseket, bár néha azért a kapott pofonok is fájnak Leventének, aki mára megtanult veszíteni. 

– Kicsiként folytak a könnyek, hisztis is voltam, de ezt leküzdöttem, már úgy fogom fel, hogy valamennyi verseny újabb tapasztalatszerzés. Ha mindent megtettem és mégis alulmaradok, akkor nem tehetek szemrehányást magamnak, mert kihoztam magamból a maximumot. Erre törekszem a tanulásban, de a házimunkában is számíthat rám anya – tudtuk meg a fiatal sportolótól.