A magasabb osztály vonzza a játékospalántákat

– Körülbelül százhúsz igazolt játékosa van az egyesületnek. Az edzőink folyamatosan tartják a kapcsolatot a bölcsődékkel, óvodákkal, iskolákkal, és persze van, amikor szervezünk kint, az edzőpályán toborzásokat, ahol a trénerek kiválasztják az ígéretes tehetségeket. Emellett persze azokat a kissrácokat is várjuk, akik éreznek magukban olyan affinitást, hogy focizni szeretnének. Majd persze később kiforrja magát, hogy lesz belőlük valaki, vagy sem. De igazából, aki kedvet érez ahhoz, hogy focizzon, azt sosem zavarjuk el – kezdte Benedek Tibor, a Martfűi LSE klubelnöke.

– Miként tudná leírni a martfűi utánpótlás felépítését? Kik dolgoznak a csapaton belül?

– Igazából folyamatosan emberhiánnyal küszködünk sajnos, mint gondolom, a legtöbb egyesület. De próbáljuk a srácainkból a lehető legjobbat kihozni. Az U7-nek és az U9-nek egy edzője van, az U11 és az U13 szintén egy trénerrel rendelkezik, míg az U16 és az U19 külön-külön szakemberrel készül. Tehát összességében négy edző foglalkozik az utánpótlás-korosztályokkal.

– Miben mérik az eredményeket, sikereket a klubon belül?

– A Bozsik-programban nem az eredményesség a fontos, hanem hogy folyamatos játéklehetőséghez jussanak a gyerekek. Viszont az U16-nál és az U19-nél már sokkal többet nyom a latba az eredményesség, mivel – mondhatni – ők már a felnőttcsapat előkapujában állnak. Általában minden korosztályban ott vagyunk az első háromban, így nincs okunk az elégedetlenségre. Trencsényi Tamás nálunk az a személy, aki megpróbálja az egész utánpótlást összefogni. Róla tudni kell, hogy az egyesületnél ő rendelkezik a legmagasabb edzői képzettséggel.

– Milyen feltételek, illetve körülmények között készülnek?

– Jelenleg rendelkezünk két füves pályával, illetve van egy kis méretű műfüves játékterünk, amit igazából tavasztól őszig nyugodtan tudnak használni a gyerekek. Emellett Martfűn található egy sportcsarnok is, ahol szintén lehet edzéseket tartani. Általában ezt télen vesszük igénybe, akkoriban tartjuk ott a felkészüléseket.

– Milyen célokat, elvárásokat támasztanak a kicsik és a nagyok elé?

– A kicsiknél az a legfontosabb, hogy folyamatosan játszanak, az majd később derül ki, hogy ki szeretné komolyabban is folytatni a sportágat. Jelenleg szerintem ez a legfontosabb. Az U16-os korosztálynál pedig már elkezdődik a magasabb szintű felkészítés, a cél az, hogy akik kiemelkedők, azok minél közelebb kerülhessenek a felnőttegyütteshez, és utána ott, azaz nálunk tudják folytatni pályafutásukat. Szeretnénk őket megtartani és megbecsülni.

– Hány saját nevelésű játékos szerepel jelenleg a felnőtt­csa­patukban?

– A felnőttcsapatnak jelenleg a nyolcvan százalékát martfűiek alkotják. Most, hogy feljutottunk a megyei első osztályba, sikerült egyre vonzóbbá tenni a martfűiek körében a labdarúgást, és így szívesen visszajönnek olyan focisták is hozzánk, akik már régebb óta máshol játszanak. Kiemelném itt Hevesi-Tóth Tamást vagy Székely Dávidot, aki igazából nem martfűi, de szinte annak mondható, mert itt nevelkedett nálunk. Minél magasabb osztályban játszik a felnőttcsapat, annál vonzóbb az egyesületünk a fiatalok számára.

– Mi a legmeggyőzőbb a martfűi egyesületben, miért csatlakozzanak önökhöz a fiatalok?

– A fiatalokat a körülményekkel tudjuk meggyőzni, hogy minket válasszanak. Martfűn igazából nagyon sok szakosztály van, nemcsak a futball, hanem triatlontól kezdve a teniszig sok minden, tehát nagyon megoszlik a gyerekek érdeklődési köre. Nehéz tehát rávenni őket, hogy a focit válasszák. De az edzőknek ez a feladata, hogy ezeket a kissrácokat kiskoruktól kezdve meggyőzzék és motiválják, hogy élvezzék a labdarúgást.

Fejlesztenének

A B pályájukat mindenképpen fejlesztenék még, világítást is szeretnének mellé, de ez igazából mind az anyagiaktól függ. Ennek ellenére is úgy gondolják, hogy a körülmények, a martfűi létesítmény Szolnok megyében az egyik legjobbnak számít.