Sosem futballozott még ennyi kunhegyesi labdarúgó-palánta

– A legkisebbeknél a két helyi iskola tanulói külön edzenek, és szerencsére nagyon sokan is vannak – kezdte Szabó György.

– Ezáltal tizenegy éves korban ki tudjuk válogatni a legtehetségesebbeket a két intézményből. Sosem volt még ennyire sok gyerek a Kunhegyesi ESE-nél. Az alsóbb korosztályokban lévők rendkívül lelkesek. A Bozsik-tornákon az U11-eseknek vannak a legjobb eredményeik, a többiek váltakozó sikerekkel szerepelnek hétről hétre a megméretéseken. A kilencévesek járnak fesztiválokra, ahogyan említettem, széles a bázis, van kiből válogatnunk. Egyik fontos célunk, hogy minden korosztályban jó közösség alakuljon ki az egyesületen belül.

– Miként teljesítenek az idősebb korosztályokban?

– Az U14-es bajnokságban főként tizenhárom évesek játszanak nálunk, nagyon kevés tizennégy esztendős futballistánk van. Ez az eredményességben is megmutatkozik. Az U17-eseknél hasonló a helyzet, főként fiatalabbakból áll a csapat, és bár létszámot tekintve nem vagyunk rossz helyzetben, de az eredmények nem igazán jöttek ebben a szezonban.

– Az U19-esekről sajnos sok pozitívumot nem tudok mondani. Nehéz őket összefogni, meggyőzni, hogy a befektetett kemény munkának meglesz a gyümölcse. Jelentős a lemorzsolódás ebben a korban, de amennyire tudom, ez nem egyedi eset Kunhegyesen, általános társadalmi probléma. Korábban megyei serdülő- és ifjúsági bajnokságot nyertünk, a dobogón éveken át ott voltunk, de sajnos ennyire most nem rózsás a helyzet az eredményeket illetően, azonban a létszám tekintetében elmondhatom, hogy Kunhegyesen sosem futballoztak még ennyien.

– Milyen körülmények között készülnek?

– A taónak és a városi önkormányzat támogatásának köszönhetően folyamatosan fejlesztjük a létesítményeket. A közelmúltban közel ötszáz műanyag széket helyeztünk el a lelátókon, a kispadokat kicseréltük, a kültéri vizesblokkot teljes egészében felújítottuk. Talán már csak az automata öntözőrendszer hiányzik. A felszerelések tekintetében mezek, labdák, hálók, minden rendelkezésünkre áll. Kiegészítésképpen megemlíteném, hogy a röplabdaszakosztályunkban is további hatvan gyermek sportol, így közel kétszáz fiatal napi mozgását biztosítjuk a városban, és hisszük azt, hogy ez a szám is tovább bővülhet.

Vannak példaképek

Szabó György továbbá elmondta, hogy több korábbi NB I.-es futballista is náluk ismerkedett meg a focival, vagy legalább néhány évet lehúzott Kunhegyesen. Kovrig Ákos a magyar mellett az osztrák és az izraeli élvonalban is megfordult. A Nagy testvérek, Sándor és József is több NB I.-es csapatban éveken át szerepelt, előbbi a Lombard Pápa meghatározó embere volt sokáig. A kenderesi származású Vadicska Zsolt a DVSC labdarúgója volt közel tíz éven át. Szolnokon pedig NB II.-ig jutott egykoron Ladányi Tibor, Molnár Lajos és Lajkovics János. A sportvezető bízik benne, hogy a mostani gyerekek közül néhányan közel hasonló sikereket érhetnek el.