Húsz esztendeje ünnepelte bajnokcsapatát Tiszaföldvár

A záró fordulóban a földváriak hazai pályán játszva tíz góllal verték a Kecskemét gárdáját, és ezzel biztosították be bajnoki címüket, ami egyben az első osztályba jutást is jelentette számukra. Most a két évtizeddel ezelőtti sikerekre emlékezünk.

Régen volt, de igaz 2000. május 28-án fieszta tört ki Tiszaföldváron, miután bajnoki címet szerzett a hazai csapat a másodosztályban A homoki csarnokban folyt a pezsgő, levegőbe repültek a játékosok, és Váczi Sándor edzőt is vállukra a kapták a szurkolók. Ezután szekérre pattant a csapat, és gépkocsikonvojjal a háta mögött diadalmenetben végigvonult a főutcán.

A debreceni kötődésű, mostanság Egerben élő és dolgozó Váczi Sándorral a minap emlékeztünk vissza a régi szép időkre.

– Jól emlékszem, hogy 1999. nyarán kerestek meg a tiszaföldvári vezetők, azzal hogy vállaljam el, az akkor a másodosztályban újonc együttes irányítását – kezdte a szakember. – Nem sokáig gondolkoztam, hamar egymás tenyerébe csaptunk. Nem számítottam rutintalan edzőnek, hiszen előtte Debrecenben, Nyíregyházán és Tiszavasváriban dolgoztam.

A szakember magával hozott három rutinos kézilabdást, akik a régiekkel keveredve már az ősszel rendesen riogatták az ellenfeleiket. Igaz, akkor csupán az ötödik helyen zártak, ám ők azt kihangsúlyozták, még az NB I-be jutás sem elképzelhetetlen számukra. Nyerték a meccseket menetrendszerűen a földváriak, a tavaszon mindössze egy botlást jegyezhettek fel, mikor hazai pályán kikaptak a Gyömrőtől. Szerencsére még idejében sikerült rendezniük a sorokat, így az utolsó forduló előtt már saját kezükben volt a döntés. Nem számolgattak, legyőzték a Kecskemétet, ők lettek a bajnokok.

– Azt el kell mondanom, hogy az elődöm B. Tóth János, kiváló munkát végzett a csapatnál – folytatta Váczi Sándor. – Erős volt a másodosztály mezőnye, hiszen a Csömör, a Békés és az Ózd egyaránt a feljutást tűzte ki célul. Mi viszont biztos csak a biztos bennmaradásról beszéltünk a rajt előtt. Aztán evés közben jött meg az a bizonyos étvágy, jöttek az eredmények, több lett a támogató,a tavaszi évadra sikerült tovább erősíteni az együttest. Jó volt csapatszellem, mindenki egy irányba húzott, egyszer csak azt vettük észre, hogy bajnokesélyesek vagyunk. Innentől már lehetett megállítani bennünket, megnyertük a bajnoki aranyérmet. Ami utána jött ünneplés az örökké emlékezetes marad mindannyiunk számára.

Az ünnepek után következtek a dolgos hétköznapok a tiszaföldvári klubnál is, rövid hezitálás után is vezetők úgy döntöttek, hogy elindítják csapatukat az első osztályban.

– Én is amellett kardoskodtam, hogy induljunk el az NB I.-ben – emlékezett vissza a szakember. – Nehezen alakult a játékosállomány, így a felkészülésünk sem lehetett ideális, de azért belevágtunk, a lehetőségekhez képest tettük a dolgunkat. egy szeretnivaló „ kis csapat„ voltunk. Sztárgárdákat fogadtunk, többek között legyőztük a válogatottak sorával felálló Ceglédet, búcsúzóul pedig a Pécset is két vállra fektettük. Büszke vagyok, hogy részese lehettem a tiszaföldvári kézilabda legnagyobb sikereinek – emlékezett vissza Váczi Sándor. Az immár 63 éves szakember szerencsére nem szakadt el a sportágtól, az elmúlt két évtizedben több az első osztályban szereplő csapatnál is dolgozott. Mint elmondta július elsejétől az egri női kézilabda klub szakmai igazgatója lesz.

– Húsz esztendeje kézilabdázóm itt Földváron, nekem már a tavalyi NB II.-es bajnoki cím is nagy siker volt, ez pedig valóságos csoda. Nem érzem magam öregnek, ha kellek, továbbra is rendelkezésére állok – nyilatkozta hírportálunknak a bajnokavatón – Tóth László, alias Jacsa. Az elnyűhetetlen Jacsa még ma is aktív játékos, mivel Földváron nincs NB-s csapat, a harmadosztályban szereplő Kunszentmárton alakulatát erősítette az elmúlt években és mögöttünk hagyott csonka szezonban is.

– Szívesen emlékszem a húsz évvel ezelőtti bajnoki címre, és az követő ünneplésre, – ezt már tegnap mondta hírportálunknak Jacsa.

– Egy kiváló szakember, Váczi Sanyi a bajnoki címig vezetett bennünket 2000. tavaszán. Emellett kiváló játszótársakkal szerepeltem együtt, élmény volt velük kézilabdázni. Minden meccsen telt házunk volt, karneváli hangulatban játszottunk. Akkor 37 évesen én is nagyon akartam az NB I-t. Szerencsére vállalta a klubvezetés, úgy hogy nekem is megadatott, hogy játszhattam olyan európai klasszis csapatok, mint a Szeged, a Veszprém, vagy épp a Dunaferr ellen is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen sikerek részese lehettem Tiszaföldváron.

NB l/B., záró forduló

Tiszafoldvári VSE–Kecskemét 29–19 (13–9)

Homoki sportcsarnok, 800 néző, v.: Herczeg, Südi.

VSE; VARGA I. – TÓTH L. 8, Makó 2, BERKÓ 3, KISS J. 6, Nezezon 5, Bukta 3 (1). Csere: Tajthy (kapus), SIPOS A., SIPOS L., Balogh L. 1 (1), Balogh Z. 1, Jordán, Danku. Edző: Váczi Sándor.