Bordás József büszke pályafutása alatt elért sikereire

A testnevelőtanárként dolgozó, egykori kiváló jobbátlövőt telefonon értük el. Miután gratuláltunk a születésnapja alkalmából, a hogyléte felől érdeklődtünk.

– Nemrégiben a jobb térdemet műtötték, most már jobban vagyok, hamarosan minden rendben lesz. Nem ez volt az első műtétem, az Achilles-inamat és a gerincemet is rendbe kellett már rakni. A lényeg, hogy egészség legyen.

– Hol tartja a világbajnoki érmét?

– A szobában a vitrinben, kiemelt helyen, nagy becsben tartom. Óriási siker volt a magyar kézilabdázás számára, én is egy picit hozzátettem az eredményhez. Arra emlékszem, hogy mindenki esélytelennek tartott bennünket, hiszen az előző vb-n kilencedik helyen végzett a csapatunk. Mi azonban alaposan felborítottuk a papírformát, sorra arattuk a győzelmeket, így már középdöntőbeli meccseinket elkezdte közvetíteni a magyar televízió is, kézilabdaláz volt idehaza.

– Szerencsére a Svájcban élő magyarok hazai hangulatot varázsoltak számunkra. A döntőben nem jutottam lehetőséghez, és sajnos nem igazán sikerült, a jugoszlávok végig vezettek, mi csak futottunk az eredmény után. Az igazság az, hogy azon a meccsen azzal a két góllal jobbak voltak nálunk. Én azt mondom, hogy szépen csillog az ezüstérem is.

– Úgy tűnik, hogy a jugoszláv csapat mumusuknak számított, hiszen két évvel később a szöuli olimpia bronzcsatájában is kikaptak tőlük.

– Balszerencsénkre szenzációs csapatuk volt a jugóknak, hiszen 1984-ben, Los Angelesben olimpiát nyertek, majd két év múlva vb-t, és 88-ban is közel álltak a címvédéshez, de a középdöntőben megelőzték őket a későbbi győztes szovjetek. Mi is nagyot játszottunk az olimpián is. Örökké felejthetetlen élmény volt az NDK elleni meccs, amelyet többgólos hátrányból nyertünk meg egy góllal, és így csoport­másodikként játszhattunk a bronzéremért. Ekkor négy góllal maradtunk alul a jugoszláv válogatottal szemben. Magán az ötkarikás játékokon szerepelni pedig óriási élmény és megtiszteltetés volt, amíg élek, nem fogom elfelejteni.

– Két év múlva is kerettag volt a csehszlovákiai vb-n, de ott már kevesebb lehetőséget kapott a hatodik helyezett csapatban, mint előtte.

– A svájci vb-n és az olimpián Mocsai Lajosnál valóban több lehetőséghez jutottam, mint később Csík Jánosnál, de tegyük hozzák, kitűnő játékosok alkották akkor is a magyar válogatottat, nagyon nehéz volt bekerülni, mindkét edző leginkább védekezésben számított rám. Arról nem beszélve, jobbátlövő poszton Gyurka Jani és Fodor Jani voltak a vetélytársaim. Azért óriási dolognak tartom, hogy 110 alkalommal játszhattam a magyar nemzeti csapatban, és olyan klubcsapatokban is évekig szerepelhettem, mint a Honvéd és a Debrecen. A fővárosiakkal kétszeres magyar bajnok és kupagyőztes is voltam.

– A jó szereplés jutalma pedig az lett, hogy egy spanyol csapattól, a Valladolidtól kapott szerződést. Hogy érezte magát náluk?

– Remek két évet töltöttünk a családommal a csodás spanyol városban. Kedveltek a klubnál, én is szeretettel gondolok vissza az ott eltöltött két évadra. Marasztaltak a spanyolok, de sajnos a derekam nem bírta a terhelést, ezért hazatértünk. Elkezdtem tanulni, elvégeztem a Testnevelési Főiskolán az edző szakot, majd a szegedi tanárképző főiskolán szereztem diplomát. Alsóbb osztályban folytattam a játékot, az Orosházával előbb a harmad-, majd a másodosztályt is megnyertük, de én már az NB I.-es szereplést nem vállaltam. Utána Mezőtúron is szép és felejthetetlen éveket töltöttem.

– A kenderesi szakiskolában tudják a diákok, hogy a testnevelőtanáruk milyen eredményeket ért el kézilabda-­pályafutása során?

– Nem szoktam dicsekedni tanítványaimnak a múltban elért eredményeimmel. A jelen számít, igyekeztem átadni tudásomat a fiataloknak. Fontos, hogy megadjuk egymásnak a tiszteletet.

Megvan az utánpótlás

Bordás József 32 éve él házasságban feleségével, Eszterrel, aki egykoron NB II.-es kézilabdás volt. Két leányuk született. Barbara inkább humán beállítottságú, húga, a 23 esztendős Réka azonban édesapja nyomdokaiba lépve kézilabdázik, a Debrecen játékosa – és már a válogatott edzőtáborába is meghívták. Amiben különböznek, míg apukája átlövő volt, addig Rékának beálló a posztja.