Rivasz-Tóth Norbert történelmi tettet hajtott végre

Történelmi tettéről is beszélgettünk a Szolnoki MÁV SE 23 éves atlétájával.

– Milyen érzés, hogy történelmet írt? Hiszen magyar férfi gerelyhajítóként elsőként jutott döntőbe világbajnokságon.

– A selejtező után még nem, csak később, az este folyamán tudtam meg, hogy 1983 óta, amióta világbajnokságokat rendeznek atlétikában, nem volt még olyan magyar férfi gerelyhajító, akinek ez sikerült volna. Fantasztikus dolog, főleg annak fényében, hogy még csak 23 esztendős vagyok, illetve ez volt az első évem felnőttkorosztályú versenyzőként. Igazi mérföldkő a karrieremben, emellett remek előjel is a jövőre nézve.

– Az országos csúcsot érő dobása utána mintha nem lett volna felhőtlen az öröme, ennek mi volt az oka?

– Két tényező áll a reakcióm mögött. Az egyik az, hogy csak a 75 és a 84 méteres vonal volt kihúzva, így elég nehéz volt megsaccolni abból a távolságból, hogy pontosan hová is esik a gerely, de azt éreztem, hogy jó dobás lesz, és hogy ideális mozgásból sikerült végrehajtani. A másik az, hogy a selejtezőszint 84 méter volt, és ugyan érződött, hogy közel lehet hozzá ez a dobás, azonban bennem volt az az érzés, hogy azért el nem éri. Pár másodperccel később már kiderült, hogy 83,42 méter lett, akkor pedig már teljes mértékben elégedett voltam. Végül is jól jött ki, hogy a szezon végén egyéni legjobbat és országos csúcsot is tudtam dobni egyben.

– Nem csalódott, hogy a selejtezős dobásával negyedik helyen végzett volna a fináléban?

– Semmi csalódottság nincs bennem. A selejtezőt követő napon rendezték a döntőt, így szinte semmi idő nem volt regenerálódni, és ebben a helyzetben nem szabad nézni a számokat, hiszen a tizenkettes fináléban majdhogynem senki sem tudta hozni azt, amit tud. Hogy mást ne mondjak, mögöttem végzett London olimpiai bajnoka, a Trinidad és Tobagó-i Keshorn Walcott. Nyilván emberek vagyunk, tehát a fáradtság komoly tényező volt. Az esetemben ötven hét felkészülés és versenyzés előzte meg a világbajnokságot, ez pedig mindenképpen embert próbáló. Egyértelműen sikerként könyvelem el, amit elértem, hiszen most szerepeltem másodszor vb-n.

– Két éve Londonban a 21. helyen végeztem, akkor megértettem, mit jelent hatvanezer néző előtt versenyezni. Teljesen más ott lenni, mint tévéből nézni az eseményeket, nagyon feldobja az embert a légkör. Többen is azt mondták, hogy Dohában kevesen voltak kint a stadionban, de a gerelyhajítás selejtezője és döntője alatt is negyvenezer néző ült a lelátón, és nagyon jó hangulatot teremtettek.

– Milyen volt Doha? Esetleg a versenyzés mellett másra is jutott idő?

– Megterhelő volt a klíma, mert folyton a hidegből a melegbe, a melegből a hidegbe mentünk át. Kint, árnyékban 40–42 fok volt, de a call roomban (itt várakoznak a versenyzők, amíg szólítják őket – a szerk.) kilenc fokot is mértek, míg a stadionban körülbelül 25 fokra hűtötték a hőmérsékletet. Egyébként igyekeztünk ezzel a témával minél kevesebbet foglalkozni, próbáltunk a versenyzésre koncentrálni. Nem igazán jutott idő megnézni a látnivalókat. Ez általában így szokott lenni, hiszen versenyezni megyünk, így nem na­gyon tudunk szét­nézni.

– Most mi a program a szezon végeztével?

– A múlt hét teljes pihenővel telt, most úgynevezett előalapozást végzünk, szóval komoly terhelés nélkül edzek. November 4-én pedig kezdjük az olimpiai felkészülést. Ehhez kapcsolódik, hogy nemrég hallottam: a Véső úton elkezdték lerakni az atlétikai pálya gumiborítását. Ennek a hírnek annyira megörültem, egyből ki is mentem megnézni, hogy a saját szememmel lássam. Nagyon örömteli, hogy tényleg dolgoznak rajta. Komoly segítség lesz, ha végre igénybe tudjuk venni a pályát, ez nagyban fogja segíteni az én felkészülésemet is.

– Jövőre ugyebár Tokió. Hogy látja, elérhető a 85 méteres olimpiai szint?

– Nyilván az lenne a legjobb, ha megdobnám, és hát miért ne sikerülhetne? Nagyon fontos az, hogy lépésről lépésre tudjunk haladni. Bízom benne, hogy jövőre nem lesz semmi, ami akadályozna ebben. Ehhez ugye az kell, hogy rendelkezésre álljanak a megfelelő edzéslehetőségek, hogy elkerüljenek a sérülések, hogy jól összeálljon a technikám. Úgy gondolom, egy megfelelő alapozás után összejöhet egy 85 méter feletti eredmény.

– Természetesen az lenne az ideális, ha minél előbb meglenne a kvóta – nem úgy, mint a vb esetén, amikor a végsőkig kellett harcolni érte –, hiszen akkor máshogy tudnék készülni, nem kellene egész évben azon küszködni, hogy elérjem a szintet. Voltak idén hullámvölgyek, de azt mondom, soha rosszabbat. Persze azért igyekszem jövőre ennél is jobban teljesíteni.

Nem egyszerű a kvalifikáció

Ahogy a világbajnokságon, úgy az ötkarikás játékokon is 32 gerelyhajító vehet részt, akik kétféle úton szerezhetnek kvótát a tokiói olimpiára, egészen 2020. június 29-ig.

1. Nevezési szint alapján: ezt 85 méterben határozták meg azért, hogy az indulói létszám kb. 50%-a teljesítse.

2. Világranglista alapján: a létszámot e rangsor szerint töltik fel. Öt verseny átlaga számít, amelyeknél az eredményt, a helyezést és a viadal kategóriáját veszik figyelembe.

Rivasz-Tóth Norbert a legfrissebb, október 8-án kiadott világranglistán 1209 ponttal a 17. helyen áll.