Homoki focistákkal a csapatban lett aranyérmes a válogatott

– A speciális olimpiai világjátékokon 192 ország 7500 sportolója vett részt, labdarúgásban pedig 25 ország játékosai képviseltették magukat, de hogyan jutottak ki a homoki Bárczi Gusztáv Gyermekszervezet és Diáksportkör focistái Abu-Dzabiba?

– Évente három-négy nagyobb futballtorna van a tanulásban korlátozottak számára, és mivel a mi csapatunk már négy éve nem talált legyőzőre, másfél évvel az olimpia előtt kiválasztottak minket, homokiakat a válogatottba, Nagy Ferencet, Törtei Jánost és engem mint partnerjátékost, illetve Csenteri Csabát mint speciális labdarúgót. Így azon szerencsések közé tartozunk, akik képviselhették Magyarországot ezen a világeseményen.

– Hogyan épült fel az olimpiai torna, és milyenek voltak a mérkőzések?

– Mi a hat plusz egyes kispályás kategóriában indultunk – volt nagypályás, illetve futsaltorna is –, ilyenkor három partnerjátékos és négy speciális sportoló van egyszerre a pályán. A harmadik divízióba soroltak be minket Németország, Thaiföld, Ghána és Szenegál mellé, és habár a németek lettek a csoportban az utolsók, úgy érzem, a legnehezebb meccset mégis ellenük játszottuk, csak a legvégén, egy szabadrúgásgóllal sikerült nyernünk.

— Miután csoportelsők lettünk, a döntőben ismét Szenegállal csaptunk össze, és természetesen ők is kemény küzdelemre késztettek minket. Az elején megszereztük a vezetést, aztán Szenegál végig támadott, de sikerült kivédekeznünk mindent, így nyertünk.

— Nem volt könnyű dolgunk, ezt az is bizonyítja, hogy a németek partnerjátékosait a Bayern München U19-es és U21-es labdarúgói adták, míg a szenegáli válogatottba a másodosztályukból válogattak be focistákat.

– Milyen élményeket szereztek, mivel teltek a napok a meccseken kívül?

– Abu-Dzabi abszolút más világ, de csak pozitívumokról tudok beszélni. Teljes mellszélességgel beálltak a speciális olimpia mögé, felvállalták, hogy ilyen eseményt rendeznek – sajnos ez nem minden országban volt jellemző eddig –, mindenhol hirdették, népszerűsítették a világjátékokat, ezzel volt tele a város.

— Az első öt napon – a mérkőzések ezután kezdődtek – be is jártuk az egészet, elvittek helyi iskolákba, különböző programokra. Mindenképpen hatalmas, életre szóló élmény volt, és azt kell mondjam, hogy egyben sportpályafutásom csúcsa is.

– Talán azt is mondaná, hogy felülmúlhatatlan élményben volt része?

– Igen, úgy érzem. Habár négy év múlva Berlin ad otthont a következő nyári világjátékoknak, nem tudom elképzelni, hogy ezt felül tudnák múlni. Úgy tudom, ott is egyre nyitottabbak a speciális sportolók eseményeire, szóval biztosan érdeklődéssel várják majd, és az is nagy élmény lesz – szívesen mennék a válogatottal oda is –, de az semmiképp sem lesz ugyanolyan.

— Egyébként engem meglepett az is az Egyesült Arab Emírségekben, hogy mennyire jól ismerik az országunkat, és hogy milyen nagy örömmel fogadtak minket, magyarokat. Egy szó, mint száz: felejthetetlen élményben volt részünk, csodálatos, hogy eljuthattunk egy ilyen helyre, részt vehettünk egy ilyen eseményen.

A válogatott tagjai és eredményei

Csapattagok: Bőgér Ákos (Kastély SE, Diósjenő), Csenteri Csaba (Bárczi DSK, Homok), Nagy Ferenc (Bárczi DSK, Homok), Szücs Norbert (DASZ SE, Darvastó), Horváth Dávid (Balla DSE, Pápa), Bogdán Sándor (Balla DSE, Pápa), Ladányi Bence (Horizont SE, Szigetvár), Király Arnold (Staféta DSE, Győr), Merényi Norbert (Staféta DSE, Győr), Törtei János (Bárczi DSK, Homok), Burján Zoltán (Bárczi DSK, Homok).

Eredmények, csoportkör:

Magyarország–Németország 3–2

Magyarország–Thaiföld 3–1

Magyarország–Ghána 3–1

Magyarország–Szenegál 0–0

Döntő:

Magyarország–Szenegál 1–0