Összegzés: két részre szakadt a megye I-es mezőny

Tiszafüred (1.)

Nem titkoltan, visszajutási tervekkel vágtak neki a szezonnak a fürediek. Ennek megfelelően igazoltak a nyáron, főként magasabb osztályt megjárt labdarúgókat, akik hamar beilleszkedtek a „hadrendbe”, és a segítségükkel parádés fél szezont produkált a csapat – veretlenül lett őszi bajnok. A minőség tehát adott, viszont a létszámot nem ártana bővíteni a télen, mert bizony a kispad eléggé rövid, így félő, hogyha egy-két meghatározó játékos megsérül, akkor igazából nincs kivel pótolni őket. No, meg persze már a vezetőknek előre is kell gondolkodniuk, hogy lehetőleg olyan focistákat szerződtessenek, akik jövőre az NB III.-ban is megállnák a helyüket.

Mezőtúr (2.)

A pályafelújítás miatt, ideiglenesen „hontalanná” váltak a mezőtúriak, minden mérkőzésüket vendégségben játszották az ősszel. Látatlanban sokan már azzal is kiegyeztek volna, ha a csapat tizenöt forduló után valahol ott lesz a középmezőnyben, de a játékosok nem érték be ennyivel, sőt, rátettek még egy lapáttal, és megszerezték a második helyet. Mindezt úgy, hogy a keret lényegesen nem változott tavalyhoz képest, ellenben mostanra ért össze igazán. Nagy kérdés, hogy tavasszal, hazai pályán képesek lesznek-e megismételni menetelésüket.

Tószeg (3.)

Kicsiben kell álmodni. Hogy ez tószegi mércével egész pontosan mit takar, azt csak sejtjük, ugyanakkor az kétségtelen, hogy az ősz folyamán ez többször is elhangzott Viola Kálmán edző szájából, aki új színt és lendületet vitt a csapat játékába, amely szó szerint kivirágzott. Hazai pályán sokáig érinthetetlennek bizonyult, egyedül az elhalasztott első fordulóban a Tiszafüred tudta őket legyőzni. Várjuk a folytatást!

Törökszentmiklós (4.)

A nyári átigazolási szezon egyik legnagyobb nyerteseként könyveltük el a Törökszentmiklóst. Sokat vártunk tőle, a Tiszafüred első számú kihívójaként tekintettünk rá, még úgyis, hogy tudtuk, Kinyik György először dirigál majd felnőttcsapatot. Az ígéretes kezdés – tíz veretlenül megvívott meccs – után azonban alábbhagyott a lelkesedés, az öltözőben pedig egyre inkább az egyéni, mintsem a csapatérdek került előtérbe. Ilyen szempontból talán a legjobbkor jött a szünet a TFC-nek, lehet rendezni a sorokat, és újra feléleszteni az elhalványuló tüzet.

Jászfényszaru (5.)

Az előző évek gyakorlatától eltérően, egyre több a helyi és környékbeli fiatal a csapatban. Ezt azért érdemes kihangsúlyozni, mert Fényszaruban megyei viszonylatban meglehetősen sok „légiós” játszott korábban, csapatként azonban nem alkottak maradandót. Ezzel szemben most látni egyfajta tudatosságot, ami már az eredményekben is megmutatkozik. Már csak a nézőknek kellene ismét rákapniuk a megyei futball ízére.

Karcag (6.)

Hiányérzetünk van, de jelen állás szerint, ennyit tud a Karcag. És, ha nagyon szigorúak akarnánk lenni, azt mondanánk, a hatodik hely még hízelgő is lehet a számára. Merthogy ilyen kevés rúgott, és hozzá mérten sok kapott góllal ott lenni a középmezőny elején, az nem kis bravúr. Ugyanakkor az is tény, hogy Orosz Istvánék egy jobb napjukon képesek bárkit megverni, és ha a rangadóikat jobb százalékban hozzák a folytatásban, akkor akár még a dobogóra is odaérhetnek – elvégre csak öt pont a hátrányuk a Tószeggel szemben.

Újszász (7.)

Váratlanul gyengén kezdték az idényt az újszásziak, semmi nem akart összejönni nekik, leszámítva, hogy ők csentek pontokat először az éllovastól. Pedig semmivel sem gyengültek tavalyhoz képest. Aztán egyszer csak fordult a szerencséjük, a kapufák és kimaradó helyzetek helyett elkezdtek gólokat rúgni, és ezzel párhuzamosan felkúsztak a tabellán. Hétmeccses győzelmi szériával zárták az őszt.

Jászárokszállás (8.)

Az Újszászhoz hasonló, meglehetősen harmatos rajt után, szépen összekapták magukat az árokszállásiak. A legnagyobb fejtörést az okozta számukra, hogy miként pótolják a nyáron távozó Bartók Pétert. Ez nem sikerült, így némileg át kellett szabni a játékukat, ami időbe és fontos pontokba került. Érdekesség, hogy a házi góllövőlistát a bal bekként és futóként egyaránt bevethető Sári Csaba vezeti kilenc találattal.

Csépa (9.)

Csépán továbbra is az „öregek” viszik a prímet. Ez a nyár óta hatványozottan igaz, amikor is leigazolták Antal Gábort. Ennek eredménye ez a kettősség, hogy bizonyos csapatok ellen nagyon eredményesek tudnak lenni, míg mások ellen nagyon nem. Viszont a sok-sok rutinnak köszönhetően, az egyik legszebb futballt játsszák a megyében.

Jászkisér (10.)

A megyei II.-re készültek. Ezt Varga László edző nem győzte elégszer hangsúlyozni, ahogyan azt sem, hogy ő kifejezetten a nyílt, őszinte támadójátéknak a híve. Ebből adódóan még az úgynevezett nagy csapatok ellen sem álltak be tíz emberrel védekezni, így néha beleszaladtak a késbe, ugyanakkor szép eredményeket is felmutattak. Ilyen felfogással nem lesznek kiesési gondjaik.

Szajol (11.)

Amekkora meglepetés a Tószeg idei menetelése, legalább akkora csalódás a bajnoki címvédő Szajol széthullása. A nyáron leváltották az elnököt, új edzőt neveztek ki, meghatározó játékosok távoztak a csapat soraiból. Mindezek ellenére sem éreztük azt, hogy baj lehet. Mert ennek a gárdának mindig is a közösségben rejlett az ereje, csakhogy az ősszel pont ez utóbbi hullott a darabjaira, ami bizony a játékon is alaposan meglátszik.

Fegyvernek (12.)

Némi szerencsével ugyan, de először jutott fel a Fegyi a Magyar Kupa országos főtáblájára. Az ez okozta eufória a bajnokságban is röpítette a csapatot. Egy ideig. Aztán előjöttek a régi problémák, amiken nem sikerült túllendülni, a motiváció is jócskán alábbhagyott, így a végére nem sok sikerélmény maradt.

Kisújszállás (13.)

Évről évre ugyanaz a verkli. Megvan a potenciál a csapatban, tele tehetséges fiatallal, akiknek adott a lehetőség, hogy bizonyítsanak és a felnőttek között pallérozódjanak. És látszik is rajtuk a fejlődés, a meccseken az utolsó percig hajtanak, de még mindig hiányzik az igazi áttörés. Ha az meglenne, lényegesen előrébb tartanának.

Kunhegyes (14.)

Újonc csapatként a bennmaradás az elsődleges célkitűzésük a kunhegyesieknek. Sajnos, jelen pillanatban nem is látunk bennünk többet – de cáfoljanak ránk! Az első pár fordulóban egész szép eredményeket értek el, majd elfogytak. Teljesen. Az utolsó, Kisújszállás elleni meccsükön például két játékosukat is kiállították, így nem a legjobb előjelekkel futhatnak neki a tavasznak.

Jánoshida (15.)

Gyakorlatilag alig pár helyi játékos maradt a tavalyi ezüstérmes csapatból. Ezek után sejteni lehetett, hogy ez az év nem lesz fáklyás felvonulás, viszont azért ennyire rosszra sem számítottunk. Ráadásul nemcsak a keretét kellene sürgősen megerősítenie, de edzőt is találnia kellene a Hidának, ha tényleg benn akar maradni.

Rákóczifalva (16.)

Edzés nélkül nem lehet eredményeket elérni, még ezen a szinten sem. Falván is az a legnagyobb probléma, hogy a fiatalok zöme hét közben elvétve tud csak készülni, ami jelenleg ennyire elég. Ezenfelül a nyári igazolásaik sem jöttek be, közülük Vadas Gergő még egy percet sem tudott játszani sérülése miatt, mindezek fényében, nagyon nehéz tavasz vár az együttesre.