A sikeredző, Golovin Vlagyimir soha nem felejti el Szolnokot

Az aranyérmes csapat vezetőedzője, Golovin Vlagyimir nem ismeretlen Szolnokon, hiszen a kilencvenes évadban hét (!) évadon át szerepelt az Olajbányász színeiben. Erről is beszélgettünk a Vova becenevű szakemberrel.

– Azt tudja, hogy napok óta az egész ország juniorválogatottunk világbajnoki címéről beszél? Minek köszönhetik a sikert?

– Az első négybe jutás volt az elvárás. Egy biztos, nehéz egy közel kéthetes tornán egyenletes, jó teljesítményt nyújtani, közben nyerni a meccseket, nekünk ez sikerült.

– Sok minden kellett a sikerhez: a jó csapatszellem, tudatos, jó játék, egy pici szerencse, na meg a csodálatos debreceni szurkolósereg, amely szinte belehajszolt bennünket a sikerbe.

– Azt is tudjuk, hogy a tv képernyője előtt több százezren szorítottak értünk. A lényeg, a csapat, a szakmai stáb és a menedzsment mindent megtett a sikerért, március óta együtt dolgoztunk és lélegeztünk, és ezért cserébe megkaptuk a világbajnoki címet.

– A döntő utáni ünneplés, legalábbis a televízión keresztül úgy tűnt, hogy „Az éjjel soha nem érhet véget”?

– Természetesen óriási volt az öröm a lefújást követően, az eredményhirdetés és nyilatkozatok után a csapat elment bulizni. Nem tartottam velük, lefeküdtem, mert nagyon fáradt voltam, két héten át szinte éjjel-nappal dolgoztam.

– Azt még el kell mondanom, hogy a csapat ünnepelt a meccs után, másnap már mindenki pihent. Tudni kell, hogy nemcsak felkészülés töltötte ki a lányok idejét, hiszen közülük többen is érettségiztek a tavasszal.

– A napokban pedig a legtöbb klubcsapatnál elindult a felkészülés. Nálunk, a MTK Budapestnél, amelynek én vagyok a vezetőedzője, már a múlt héten megkezdődött a munka, távollétemben kollégáim tartották az edzéseket, de hétfőtől már én is munkába álltam.

– Szolnokon még mindig nagyon sokan emlegetik, hiszen az egyik közönségkedvencnek számított az Olajnál. Hogyan emlékszik vissza a piros-feketéknél eltöltött időszakra?

– Örülök, hogy nem felejtettek el, én is a szívembe zártam a szolnoki embereket, hiszen hét évet töltöttem a városban. Jól emlékszem, 1992-ben az orosz MAI Moszkva csapatából kerültem az Olajhoz, nagyszerűen éreztem magam, kiváló emberekkel játszhattam és dolgozhattam együtt.

– Jólesett, hogy sokan Szolnokról is kerestek, hívtak, gratuláltak a világbajnoki cím után.

– Régi játszótársakkal tartja a kapcsolatot?

– Leginkább azokkal találkozom, akik a kézilabda közelében maradtak, mint Bendó Csabi, Erdélyi Laci vagy Horváth Józsi bácsi. Sok időnk nincs, hiszen mindannyian elfoglaltak vagyunk. Mindössze öt nap szabadságon voltam a nyáron, meglátogattam az Odesszában élő édesapámat.

– A családjában lesz utánpótlás?

– Kislányunk a Fradiban játszik, 12 esztendősen szorgalmasan tanulja a kézilabdát. Ő is látta a juniorválogatott meccseit, sikereit, hogy tehetség mellett szorgalommal és alázattal meddig lehet eljutni.

Értéke a magyar kézilabdának

Horváth József, az Olaj egykori edzője, technikai vezetője ma is jó viszonyt ápol Golovinnal, vagyis Vovával. – Régen, több mint huszonöt esztendeje Komlón orosz játékosokat lehetett tesztelni, mi kollégáinkkal Vovát választottuk – emlékezett vissza a szakember.

– Mint az élet is bizonyította, jól választottunk. Játékosnak is energikus, jó kezű, okos irányító volt. Én is tanácsoltam neki annak idején, hogy vágjon bele az edzőségbe.

– Évek óta bizonyítja a tehetségét, végigjárta a szamárlétrát. Ezzel a junior világbajnoki arannyal még nincs fenn a csúcson, többre is viheti. Vova értéke a magyar kézilabdának.