Lovagok Bagimajorban: a kengyeli Baghy családra emlékeztek – galériával és videóval

Október 5-én délelőtt insigniával (rangjelző nyakszalaggal) díszített kappában (csuklyás köpenyükben) lovagdámák és lovagok gyülekeztek a nemrégen felújított bagimajori Szent Imre kápolna előtt. Helytörténettel ismerkedtek a lovagok Bagimajorban.

A – helyi legendárium szerint az Esztergomi Bazilika mintájára megépített – kis templom az Egri Főegyházmegye Törökszentmiklósi Esperesi Kerületéhez és a kengyeli római katolikus plébániához tartozik, melynek ellátásáról Lengyel István esperes, szajoli plébános gondoskodik.

Természetesen az atya, illetve Gál József kengyeli polgármester fogadta a napjainkban már nem négylábú lovakon, hanem több lóerővel meghajtott négykerekűeken közlekedő lovagokat a szakrális helyen.

A Szent Imre kápolnában a két házigazda, Lengyel atya, de főleg a kengyeli településvezető igen tartalmas és szórakoztató múltidéző előadással mutatta be a Szent György Lovagrend tagjainak az 1946-ig Törökszentmiklóshoz tartozó, ezt követően önállósodott Kengyel, illetve annak a nemesi Baghy családhoz tartozó településrészének történetét. Melyen egykoron szántóföldi gazdálkodás folyt, de angol telivér versenylovakat, vadászni való kopókat és versenyagarakat is tenyésztettek.

Helytörténettel ismerkedtek a lovagok Bagimajorban

Gál József emlékeztetett, hogy a települést felvirágoztató Baghyakat Kengyelen nagy tisztelet övezte a polgári és paraszti lakosság részéről, ám a történelem vészkorszakai az emberi nagyrabecsülés iránt mindig is érdektelennek bizonyultak. A Baghy major (ma már Bagimajor) utolsó földbirtokosát a második világháború után mindenétől megfosztották.

Baghy Gyula és felesége először a szolnoki színház melletti kis lakásukba költöztek, de ott sem volt nyugtuk. Az ötvenes évek elején kitelepítették őket Cibakházára. Az 1871. október 14-én született családfő a száműzött sorsa miatt itt is hunyt el 1952. április 30-án, nyolcvanéves korában. Május 2-án Németh Lajos esperes temette el a cibakházi temetőben.

Teltek az évek, az újraváltáskor senki sem jelentkezett, hiszen a család tagjai, ha még éltek is, 1956 környékén elhagyták az országot. A sírt időközben megszüntették. A kengyeli Baghy major egykori urát egy idő után senki nem kereste. A bagimajori kápolnában közel hetven évig „várták” Baghy Gyulát az apja (Baghy Imre), az édesanyja (Sváb Irma), a vele egy időben Cibakházára kitelepített, de a családi kriptában eltemetett felesége, valamint gyermekei.

Az egyik leszármazott a kétezres végén azonban lelkiismeretesen felkutatta, és hosszas keresőmunka eredménye után meg is találta a méltatlan helyen és körülmények között elhantolt Baghy Gyula nyughelyét. Az ős maradványaira a cibakházi temető eldugott részén, egy villanypózna és egy hulladéktároló között leltek rá. Az exhumálás után 2018. szeptember 21-én történt meg porhüvelyének átszállítása a bagimajori Szent Imre kápolna kriptájába, és a kegyeletteljes újratemetése.

– Napjainkban Kengyel egyik idegenforgalmi úticélja Bagimajor – foglalta össze történelmi áttekintését Gál József polgármester.

– Állami és egyházi forrásokból, valamint közadakozásokból sikerült megújítani az ország büszkeségének számító

• hajdani Baghy szélmalom-műemléket,
• továbbá a Baghyak egykori intézőjének kúriaépületét,
• valamint a dombon magasodó Szent Imre kápolnát.

Remélem nem sértek kegyeletet azzal a megállapítással, hogy napjainkra immáron körbejárható turistalátványosságok lettek a tanösvénnyel összekötött, felújított épületemlékek. A két Baghy kastély már nem létezik, hiszen a háború után a lakosság, a saját megélhetését segítve, az épületek köveiből építették fel új otthonukat, s az új Kengyelt – magyarázta a községvezető.

Miután a kápolnában Lengyel István esperes plébános áldást mondott a Szent György Lovagrend lovagdámáira és lovagjaira, illetve Hornyikné Nagy Mária harangozó megszólaltatta a toronyból kötélen működtethető lélekharangot, az atya elkísérte a vendégeket a felújított intézői kúriaépületbe, amely egykoron iskolának is szolgált, majd a polgármesterrel együtt, lovagi ebéd által, búcsúfogadást is adott számukra...