Gombolkozom, tehát vagyok: rendhagyó tárlat nyílt a jászberényi Gombos Rozi kincseiből – videóval

Színes gombokból és gyöngyökből készült faliképeket csodálhatnak meg a látogatók a Jász Múzeumban, ahol „Gombolkozom, tehát vagyok” címmel a napokban nyílt meg Sinka Istvánné Szabadkai Rozália, avagy ahogy a legtöbben ismerik, a jászberényi Gombos Rozi kiállítása. Míg másnak a gombok értéktelen kis tárgyakat, hétköznapi kellékeket jelentenek, addig az idős hölgynek igazi szenvedélyt, lelki feltöltődést és megnyugvást adnak. 

Honnan ered a jászberényi Gombos Rozi gyűjtőszenvedélye? 

Életútját és gyűjtőmunkáját Gulyás András Zoltán, a Jász Múzeum igazgatója ismertette október 19-én, a tárlat megnyitóján. Szabadkai Rozália 1940-ben született egy délvidéki Bácskatopolyáról Békés megyébe telepített hatgyermekes családban. Nehéz gyerekkora volt, mert édesapja eltűnt a második világháborúban. Édesanyja egyedül maradt, nem tudta a gyerekeket önállóan felnevelni, ezért nevelőszülőkhöz adta őket, így került Rózsika Jászberénybe. Fiatal lányként a helyi rövidáru boltban kezdett dolgozni, innen ered gyűjtőszenvedélye. Minden leltár alkalmával végig kellett számolnia a maradék gombokat, a leselejtezett darabokat pedig megkapta a főnökétől. Emellett a fizetéséből is vásárolt gombokat, hogy gyarapítsa gyűjteményét. Először csak gyűjtötte az apró kellékeket, idővel azonban elkezdett képeket varrni a gombokból. Miután híre ment Rozika néni szenvedélyének, ismerősök és ismeretlenek is rengeteg gombot ajánlottak fel neki, hamarosan ráragadt a Gombos Rozi név. Tűzoltóktól, bányászoktól, vadászoktól, sőt az Osztrák-Magyar Monarchia katonatisztjeinek egyenruháiról is kapott gombokat. 

A jász települések gyöngyökből kreált címerei is helyet kaptak a kiállításon 

Gombos Rozi akkor kezdett el igazán a hobbijának élni, amikor nyugdíjba vonult. Gyűjteménye kincseit méret, szín és stílus alapján válogatja szét, melyekből gyönyörű képeket varr. A 84 éves, mosolygós hölgy a gombok mellett színes gyöngyökből is készít képeket. Az elmúlt években kivarrta többek között a jász települések címereit, a Lehel kürtjét, valamint állatokat, virágokat és mesefigurákat is alkotott. Jászberényben korábban már volt kiállítása a Déryné Művelődési Központban, a Jász Múzeumban és a Városi Könyvtárban. 2008-ban 433 ezer darabból álló gombgyűjteményével magyarországi rekorder lett. Ezután meg sem állt addig, amíg egymillió gomb össze nem gyűlt, azonban a rekordot nem sikerült hitelesíttetni, így nem került be a Guinness Rekordok Könyvébe. De ez egyáltalán nem zavarja a jászberényi Gombos Rozit, aki egyedülálló gyűjteményét az Óbudai Múzeumnak ajánlotta fel. 

A Jász Múzeum legújabb kiállítása Gombos Rozi megmaradt alkotásait, köztük gomb- és gyöngyképeket, kartonra varrott gombokat mutat be, de látható a feldolgozatlan gombok üvegbe zárt garmada is. Rozika néni természetesen nem hagyott fel gyűjtőszenvedélyével, a tárlat megnyitóján is kapott néhány különleges apróságot, melyekből újabb és újabb csodákat alkot. 

A gombok sokféleségét is felfedezhetjük a Jász Múzeumban 

A különleges kiállításon a gombipar múltjáról, a gombok előállításának technológiájáról, az alapanyagok sokféleségéről is hasznos információkat tudhatunk meg. A gombokat a ruházat összekapcsolására használták már a régmúltban is. Esztétikai célokat is szolgál és sokat elárul például tulajdonosa társadalmi rangjáról, vagyoni helyzetéről. 

A gombok készülhetnek:

•  állati, 
• növényi, 
• ásványi alapanyagokból, 
• valamint műanyagból és textilből is. 

Csak néhány gombtípus a teljesség igénye nélkül: a gyöngyház gombokat tengeri vagy édesvízi kagylóból gyártják, a rájuk jellemző selymes színjátszást a lemezes anyagszerkezet okozza. Szarvasagancsból elsősorban a vadászegyenruhák gombjai készülnek. Jelentős gombipari alapanyag a fém, mely szilárd, ellenálló, könnyen alakítható és préselhető. Fémgombokat sima kivitelben és a divat igényei szerint a legkülönbözőbb formában találunk a piacon. A porcelán gombok hátránya, hogy nagyon törékenyek, ezért gondosan, kézi festéssel állítják elő. Az átlátszó, élénk színű fröccsölt gombok az elmúlt években rohamosan meghódították a vásárlókat. Könnyen előállíthatók és olcsók – olvasható a tárlat egyik tablóján. 

Különleges kagylógombok készültek a jászberényi gyárban 

A gombokból varrt gyönyörű képek között sétálva a látogatók a jászberényi gombgyár történetét is megismerhetik. Orosz József alapította, aki egy jászalsószentgyörgyi szatócs család gyermekeként született 1915-ben. Esztergályosnak tanult, majd miután befejezte tanulmányait Budapestre került, ahol egy gombgyárban kitanulta a gombkészítés fortélyait. Később visszatért szülőfalujába és 1942-ben létrehozta a Jász Gombgyárat, mely 1944-ig működött Jászalsószentgyörgyön. 

– Két évvel később Jászberénybe tette át a vállalkozás székhelyét, az Üstökös utcába. Akkoriban a Zagyvában sok kagylót lehetett találni, ezeket dolgozta fel a gyár, mely mintegy 15-20 embernek adott munkát. A Zagyvából gyűjtött kagylókat hatalmas kádakban áztatták, vegyi anyagokkal kezelték, többször átmosták. Egy dobban forgatták, így azok egymást fényesítették. Az eljárás végén szín és méret szerint szétválogatták a gombokat. Az 1950-es években már nem csak a Zagyvából szedett kagylókkal dolgoztak, hanem dunai kagylókkal is. A Jász Gombgyár termékeit Budapesten értékesítették, főként ruhagyáraknak, nagykereskedőknek. Az államosítás a jászberényi gombgyár életét is megváltoztatta, Orosz József gyárával és dolgozóival együtt 1952-ben lépett be a Műszerész KTSZ-be, ahol 1958-ig működött a gombüzem – tudtuk meg a tárlaton.