Megmutatta a kisfiú, pontosan hol talált rá a Tiszában rejtőző régészeti kuriózumra – videóval

Gyurkó Henrik még augusztusban sétált le a folyó partra, a Tisza Evezős Egylet által bérelt csónakház alá, a Tisza-híd belvárosi híd lábához. A rekkenő hőség és a csapadék nélküli, aszályos hónap rendkívül szűk mederbe terelte a szőke folyót. Az egyre méretesebb, kiszáradt partszakasz mentén bóklászott, amikor hirtelen megpillantott egy barnás, rajzolt, tenyérnyi cserépdarabot. Felvette, eltette –  akkor még nem tudva, hogy milyen szenzációs régészeti leletet talált..

Néhány nappal később ismét lebóklászott a szolnoki belvárosi hídfőhöz. Ezúttal egy másik, a szürke kövek közül kikandikáló kerámiatöredékre lett figyelmes. Azt is felvette, és azt is eltette.

Pontosan hol találta a rendkívüli régészeti leleteket?

Henrik anyukája és annak barátnője azonban nem sokkal később arra bátorította, hogy ugyan mutassa már meg egy múzeumi szakembernek, hátha valami történelmi ritkaságra lelt. A srác így is tett, s a két cseréptöredék nemrégen végül dr. Kertész Róbert régészhez, a szolnoki Damjanich János Múzeum szakemberéhez került, aki – egyelőre ránézésére – megállapította a szenzációs régészeti leletek korát és használati rendeltetését.

Henrik nem mindennapi története nagyon sok emberhez eljutott, olvasóink – amellett, hogy gratuláltak a kis felfedezőnek – kíváncsiak voltak arra, hogy pontosan hol lelt rá a páratlan kincsekre.

– Egy kicsit szomorkodtam, de végül örültem is, hogy az általam talált kincsek helytörténetileg értékesek, ezért oda kellett adnom a múzeumnak – beszéltünk Henrikkel újból, akire hol máshol, mint újból a Tisza-híd lábánál találtunk rá. Az iszapos szürke kövek között, immáron tudatosan, régészeti leleteket keresett.

Azóta is talált már újabb, több száz éves „kincseket”

– Hátha találok még. Olyan érdekesek. Itt van, ni! – és emelt fel egy sáros ívelt cserépdarabot.

– És itt egy másik, meg még egy…! – kapkodott ki a száraz, latyakos agyagból furcsa, kőszerű tárgyakat.

– vélekedett Henrik felnőttesen a tárgyleletekről.

– Amiket most találtam, ahhoz hasonlókat vittem be tegnapelőtt Robi bácsihoz, aki azt mondta nekem, hogy körülbelül kétszáz évesek, tehát ezek is értékesek – hangoztatta a fiatal régészpalánta, aki ígérete szerint a tanulás mellett manapság bizonyára nem hagy fel a régi leletek kutatásával sem...