„Gyökerek nélkül elveszünk” – vallja a kitüntetett Kocsán László

Címkék#értékőrző #Jászberényi Hagyományőrző Együttes #Pesti Vigadó #Magyar Arany Érdemkereszt #Kocsán László

– Közös felelősségünk, hogy átadjuk az őseinktől örökölt hagyományokat a fiatalabb generációknak. Ebben rejlik a magyarság megmaradásának záloga, hiszen gyökerek nélkül elveszünk – vallja Kocsán László. A Jászberényi Hagyományőrző Együttes alapítója, művészeti vezetője a közelmúltban Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. A rangos állami kitüntetést a magyarság, különösen a jászok és a csángók érdekében végzett több évtizedes hagyományőrző és kultúraszervező munkája elismeréseként kapta. Ennek apropóján beszélgettünk a hagyományőrző táncossal, helytörténeti kutatóval.

Illés Anita

– A Magyar Arany Érdemkereszt elismerést augusztus 20-a alkalmából vette át a Pesti Vigadóban. Milyen érzésekkel fogadta?

állami kitüntetés, Kocsán László — Kocsán László, a Jászberényi Hagyományőrző Együttes alapítója a közelmúltban rangos állami kitüntetésben részesült. A Magyar Arany Érdemkeresztet Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkártól vette át a Pesti Vigadóban
Fotó: Kocsán László Facebook-oldala

– Őszintén szólva nagyon meglepődtem, de örömmel és belső büszkeséggel töltött el, hogy a kultúra terén végzett munkámat méltónak találták a kitüntetésre. Hatalmas lelki, emberi és erkölcsi elismerést jelent számomra és erőt ad a folytatáshoz.

– Hosszú és olykor küzdelmes út vezetett a magas rangú állami kitüntetésig. Honnan ered a mindennapjait átszövő hagyományok tisztelete és szeretete?

– Minden akkor kezdődött, amikor felnőtt fejjel, tizennyolc évesen beálltam a Jászság Népi Együttesbe táncolni és lehetőségem volt a moldvai és gyimesi csángók mélyebb megismerésére. Először Gyimesbe jutottam el, aztán a moldvai csángók közé a Kárpátokon túlra. Természetesen rengeteget jártam más hagyományőrző területekre Erdélyben és Magyarországon is, ahol örömmel hallgattam milyen büszkén beszélnek az idősek és a fiatalok is tájegységeik táncairól, hagyományairól. Megfigyeltem azt is, miként öröklődnek a táncok és a dalok generációról generációra. Ekkor erős belső késztetést éreztem arra, hogy én is büszkén meséljek a jász tánchagyományokról és ezt az örökséget átadjam a fiatalabbaknak.

Elkezdtem keresni a Jászság még fellelhető néptáncait, hagyományait, majd a népzenék és népdalok kutatása is elindult. 1998-ban megalapítottam a Jászberényi Hagyományőrző Együttest, melynek célja a Jászság, a jász emberek hagyományainak őrzése, éltetése és továbbadása.

Furcsa érzés belülről, hogy el kellett mennem a legkeletibb csángó magyarsághoz, hogy hazataláljak a Jászság hagyományaihoz. A csángókkal egyébként azóta is nagyon aktív a kapcsolatom, szinte heti szinten beszélünk.

– A jászsági hagyományokról sorozat harmadik kötete, A jászberényi fa sírkeresztek című néprajzi fotóalbum 2021-ben jelent meg. Tervezi a folytatást?

– A Jászsági hagyományokról első kötete 2003-ban látott napvilágot a Martin György szakírói pályázaton elért helyezésem alapján, a Hagyományok Háza adta ki. A második kötet pályázati támogatásból valósult meg. Tulajdonképpen kiegészítik egymást, együtt alkotnak egészet. Az első kötet a töredékekben fennmaradt énekekre fókuszál, jelentős a dalkészlete, míg a második gazdag fénykép melléklettel a jászsági táncokat részletezi és bemutatja a Jászberényi Hagyományőrző Együttes történetét. A jászberényi fa sírkeresztek című könyvben a temetkezési szokásokat, a temetőkben még fellelhető fa sírkereszteket adtuk közre két fotós barátommal, Váradi Leventével és Gémesi Balázzsal. A vallásos hiedelmeket, szokásokat készítettem, gyűjtöttem össze a kötetben. Ha minden a terveim szerint alakul, akkor a sorozat negyedik kötetét is kezükbe vehetik majd az olvasók.

Hittel és őszinte lelkesedéssel dolgozom ezen, hiszen rengeteg minden van még őseink örökségéből, amit tovább szeretnék adni a fiataloknak.

– Fontosnak tartom a felnőttek példamutatását, hogy valóban adják át a tradicionális értékeket és ne hagyják elsüllyedni a gyermekeket, a fiatalokat a szürkeségben. Így maradhat meg a Jászság, a magyar nemzet, hiszen gyökerek nélkül elveszünk.

állami kitüntetés — Kocsán László több évtizedes hagyományőrző és kultúraszervező munkáját ismerték el
Fotó: Kultudvar Facebook-oldala

– A kultúrának szentelve megálmodta és létrehozta Jászberényben a KultUdvar – Jász Hagyományőrző Közösségi Teret. Mi motiválta?

– A kisközösségi létet szolgálja a KultUdvar, ahol a zene, a tánc, a dal, a népművészet különböző ágai családias környezetben otthonra találnak. A jász udvar létrejöttét egy közösség igényelte. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy vannak, akik nem egy nagy kulturális intézmény belső terében szeretnének összejönni énekelni, táncolni, hanem visszavágynak a régi környezetbe, a csűrbe, a pajtába vagy a házak udvarára.

Emberközelivé szeretném tenni a hagyományok megélését, ezért hoztam létre a közösségi teret Jászberényben, az Országos Néptánc Baráti Kör Egyesület székhelyén.

Az L alakú jászsági tornácos házikó fa munkálatait saját magam készítettem jászsági minták alapján. Egy-egy alkalommal mintegy ötven fő jön össze a KultUdvarban, ahol szól a muzsika, jókat beszélgetünk, feltöltődünk és természetesen a gasztronómia is fókuszba kerül.