Kettős zsidó emlékév: Hay Ignác volt az első izraelita, akinek Szolnok lett az otthona

Hogy mikor telepedtek le zsidó családok Szolnokon, arról levéltári dokumentumok, valamint Papp Zsolt metodista lelkésznek a szolnoki zsidóság történetéről szóló könyvei is irányt mutatnak.

Hay Ignác tímármester érkeztével megindult a betelepülés

A zsidók az 1840-es években kezdtek betelepülni a városokba, így Szolnokra is. Korábban csak a falvakban engedélyezték letelepedésüket. Szolnokra 1841-ben érkezett Hay Ignác tímármester és vegyeskereskedő, az első zsidó lakó, aki egyébként Abonyból költözött ide.

A városban 1850-ben megalakult a hitközség, ekkor már közel háromszáz zsidó vallású ember élt Szolnokon. Az első ortodox templom 1855-ben épült fel a Csarnok utcában, a mai Aba-Novák Agóra Kulturális Központ környékén. Ezt azonban az egyre fokozódó benépesülés miatt „kinőtték”, ezért a 19. század második felében új templomot építtetett a hitközség, amelyet 1899-ben a városi kereszténység nagy érdeklődése mellett adtak át a Tisza-part közelében.

Szolnok a huszadik század elején az első virágkorát élte, nagyban köszönhetően a jómódú zsidócsaládoknak is.

A csendőrség hathatós közreműködésével 1944 májusában összegyűjtötték a zsidókat. Szolnokon is létre kellett hozni egy gettót, amelyet először a Liget úton akartak kialakítani. Ez ellen azonban az ott élő nem zsidó lakosság tiltakozott. Így jelölték ki a belvárosban a gettót, a Csarnok utcában, ahol most a Pelikán Szálló és a „Fehérház” áll. Kerítést emeltek, és a városból, illetve a térségből körülbelül 1200 embert zsúfoltak itt össze (a szolnoki zsidó hitközség létszáma akkor 1100 fő körül volt), s zsúfoltak be a gettóba, amelynek területén volt egy ortodox templom és egy zsidó iskola is. A szolnoki gettó egyik épülete még ma is áll. Ez a Jászkürt utca 5. szám alatti ház.

Az embertelenség Szolnokot sem kerülte el

Május végén, június elején a belvárosi és a Szandaszőlős szélén álló kisebb gettóból gyalog elindították az embereket a cukorgyári gyűjtőbe, ahol vagonokra rakták őket. A cukorgyárba vitték egyébként a zsidókat más településekről, de még a Kunságból is. Karcagról, ahol a megyében Szolnokon kívül a legtöbb zsidó élt, szintén a megyeszékhelyre szállították őket. A cukorgyár területéről aztán 1944 június végén ötezer zsidóval indultak el a halálvonatok. Egy vonat egyből Auschwitzba ment, ahol az emberek háromnegyedét azonnal megsemmisítették. A másik vonat azonban a Bécs melletti Strasshofba vitte a Szolnok megyei zsidókat. Itt munkatáborban dolgoztak, így maradhatott meg e csoport háromnegyede.

A már említett ötezer ember fele került lágerbe. Közülük körülbelül ötszáz ember menekült meg. Az ötezer ember másik fele ennél némileg szerencsésebb volt, mert a lágerekbe már nem tudták őket vinni, így Ausztria és Németország felé vették velük az irányt. Szétszórták, és munkára fogták őket. Azok jártak a leginkább jól, akik mezőgazdasági tevékenységet végeztek.

Ma Szolnokon mintegy 30-40 zsidó család él. Összesen a megyében közel 300 zsidó ember lakik.

Augusztus 6-án a második szolnoki zsinagóga épületét ünneplik

A szolnoki Tisza-part egyik legszebb, műemlék jellegű épületének, a ma Szolnoki Galériaként elnevezett és működő egykori zsinagóga felavatásának 125. évfordulója alkalmából a jászkunsági vármegyeszékhely és a Szolnoki Zsidó Hitközség nagyszabású kulturális ünnepséget rendez augusztus 6-án, kedden 17.30-kor a Templom úti Szolnoki Galériában. A rendezvényen közreműködik a Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és a Docpiano Band. Az eseményen beszédet mond Szalay Ferenc polgármester, prof. dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke és prof. dr. Róna Tamás, a Mazsihisz Rabbitestületének elnöke.

Az 1899. augusztus 29-én felszentelt templom a szolnoki izraelita hitélet központjaként működött a negyvenes évekig, majd a háborút követően egy ideig a deportált zsidók lakásaiban maradt bútorok raktározására használták. Idővel állaga teljesen megromlott; a megfogyatkozott, elszegényedett hitközség képtelen volt helyreállítására.

A hatvanas években a város megvette a templomot, és hozzákezdett rekonstrukciójához. Az épület felmérését és átalakítási tervét Lombár Pál építész és Sedlmayr Jánosné építészmérnök készítette. Újjáépítése után a zsinagógát a város vezetése a Damjanich János Múzeum kezelésébe adta. Ezzel Szolnoki Galéria néven, kizárólag kulturális-művészeti profillal megkezdte működését az ország egyik legszebb kiállítóhelyisége. A városnak ezt a ma is látható ékességét a „zsinagógaépítő” Baumhorn Lipót ötödik munkájaként készítette.

Baumhorn Lipót Kisbéren született 1860. december 28-án. Első önálló építészi megbízatása az esztergomi zsinagóga volt 1888-ban, mely még a késő romantika jegyében született. Ezzel alapozta meg hírnevét, s a nagyobb városok zsidósága hamarosan egymással szinte versengve őt bízta meg temploma megformálásával. Csaknem minden jelentősebb megbízást ő kapott és ezzel kifejlesztett egy sajátos zsinagógastílust, mely az eklektikus jegyek mellett szecessziós hatásokat is mutat.

Élete során 19 zsinagógát tervezett, s épített a történelmi Magyarország területén, ezen kívül 7 átalakítása, bővítése viseli még a keze nyomát. Budapesten hunyt el 1932. július 8-án.

Szolnokon az 1890-es évek elején merült fel annak gondolata, hogy a szűk belvárosi utcában (1926 előtt Zsidótemplom, majd Csarnok utca) 1855-ben emelt egyszerű kivitelű régi zsinagóga helyett a szolnoki hitközség új, díszes, nagy befogadóképességű templomot építtessen. Telkét a város adományozta. A Tisza partján, a város egyik főutcája végén álló Medve kocsma és a környező épületek lebontása után Vaskovics Antal ceglédi építőmester 1898. március 1-én kezdte az építkezést, s a kész templomot a következő év augusztusa végén avatták fel.

Baumhorn tizenkilenc tervezett zsinagógájából a szolnoki az ötödik

A tervezéssel megbízott Baumhorn olyan épületet alkotott, melynek tömeghatása, szép arányai közvetlen közelről is érvényesültek, a Tiszántúl felől érkező utas számára pedig a barokk ferences templommal és a neogót református templommal együtt a jellegzetes szolnoki várospanorámához tartozott. Baumhorn az egyházi építészetben az öntöttvas felhasználásának egyik úttörője volt, ezáltal nyílt lehetősége nagy belső terek kialakítására. Szolnoki templomában a női karzatot karcsú öntöttvas oszlopok tartják, melyeket dekoratív elemként is alkalmazott, s a kupola súlya is vasszerkezeten nyugszik.

A Szolnoki Zsinagóga 1940-ig működött vallási épületként, majd 1960-ban a város felújíttatta, azóta a Szolnoki Galéria működik falai között. A galéria 1972-től a Damjanich János Múzeum egyik tagintézménye a Tabáni tájházzal együtt. Itt látható a Szolnoki Művésztelep tárlata, valamint időszakos kiállításoknak is rendszeresen otthon ad. Az építész, Baumhorn Lipót mellszobra a zsinagóga épülete előtt áll, mely Simon Ferenc alkotása.

A 2024-es kettős emlékévről egyaránt megemlékezik a szolnoki zsidóság...