Százöt évvel ezelőtt szállták meg Szolnokot a románok

A magyar Vörös Hadsereg a Magyarországi Tanácsköztársaság hadserege, az első magyar „munkás-paraszt” hadsereg volt. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 25-én rendelte el a Vörös Hadsereg megalakítását, amelynek élére 1919. április 21-én Stromfeld Aurélt (MSZDP) nevezték ki Böhm Vilmos mellé a tiszántúli csapatok vezérkari főnökévé.

A magyar Vörös Hadsereg 1919 tavaszán kísérletet tett a Magyarország területén folyamatosan terjeszkedő cseh, szlovák és román erők visszaszorítására, amely nagy részben sikerült is. Ez azonban tiltakozást váltott ki az antant részéről, júniusban jegyzékben követelték a Vörös Hadsereg visszavonását. A Tanácsköztársaság politikai vezetése a sikeres felvidéki hadjáratot követően úgy döntött, hogy elfogadja az antanthatalmak ajánlatát, és az ígért politikai, gazdasági, illetve területi ellentételezésekért cserében kiüríti a visszafoglalt területeket. A Clemenceau-jegyzék elfogadása és a Vörös Hadsereg visszarendelése elleni tiltakozásul Stromfeld 1919. július 3-án lemondott, példáját sok katonatiszt követte. Az új vezérkari főnök Julier Ferenc lett.

Az antant vállalásait nem teljesítette, ezért a Vörös Hadsereg július 20-án megindította az eleinte sikeres tiszai támadását a románok ellen, ez azonban a csapatok gyenge harcértéke és a haditervnek a románokhoz való eljuttatása miatt pár nap alatt összeomlott.

A szolnoki történelmi évforduló felelevenítésében Károly Nóra, a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár helyismereti könyvtárosa volt segítségünkre.

A Vörös Hadsereg tiszántúli veresége után 1919 júliusában a románok átkeltek a Tiszán és megszállták Szolnokot. Július 20-án a román 18. gyalogoshadosztály 91. ezredének ellenállása dacára a magyaroknak sikerült tartós hídfőállást létesíteniük a Tisza keleti partján, Szolnokkal szemben. A magyarok a teljes 6. és 7. hadosztályt a hídfőállásba vezényelték és szétverték a román első védvonal csapatait.

Az ellentámadás során azonban a magyarok általános visszavonulásba kezdtek a szolnoki Tisza-hídon át, amelyet július 26-án felrobbantottak, hogy a románok ne követhessék őket. Július 26-án este a Tisza teljes keleti partja újra román ellenőrzés alatt állt.

Július utolsó napjaiban, amikor a Vörös Hadsereg támadását a románok visszaverték, és heves harcokban más megyebeli városokat és falvakat foglaltak el újból; több településen helyi lakosokat is megöltek (Karcag, Kisújszállás, Törökszentmiklós, Szajol). Abádszalókon, a László-majorban július 24-én hajnalban hat napszámost lőttek agyon a román katonák. Valamennyien ártatlanul, a harci eseményekbe véletlenül belekerülve haltak meg...