Perczel Zita nyomában: szolnoki intézmény veheti fel a legendás színésznő nevét?

– Pontosan tudom, hogy Szandán hol volt nyaralója a Perczel családnak! – hívta fel szerkesztőségünket több mint két évvel ezelőtt a szandszőlősi Sport utcában élő Bózsó Jánosné. A ma Kiss János utca 54. szám alatti ingatlant, amely hajdanán Nyárfa dűlő volt, Kőváriné Dézsi Mária neves keramikusművész lakja. Az évtizedek alatt jelentősen átépített egykori úri laknak még állnak régi szerkezeti elemei. És vannak újonnan felkutatott igazságai Perczel Zita múltjával kapcsolatban!

Perczel Zita nagyapját Reichardnak, apját Rácznak hívták

„Szüleimről minél kevesebbet szeretnék írni” – jelezte édesanyjával és apjával – akiről nemrégen derült ki, hogy „csupán” nevelőapja volt – ápolt aligha felhőtlen kapcsolatát „A Meseautó magányos utasa” című önéletrajzi könyve gyerekkoráról történő fejezetében az 1918. április 26-án született Perczel Zita.

„Gyerekkor? Az enyém borzalmas volt. A gyereknek a legfontosabb dolgok kapcsán sincs választásuk, szüleiket is kéretlenül kapják. Gyermekkorom egyetlen igazi emléke Szandaszőlő” – fogalmazta meg emlékképeit a színésznő. Perczel Zita naplója szerint négy vagy ötesztendős korától fogva nyaralt minden évben a közigazgatásilag akkor még Szolnokhoz nem tartozó Szandaszőlősön, egészen tizennégy éves koráig.

Idén, május közepén a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltár a lakossági családfakutatásról tartott sajtótájékoztatót, amelyen a „Családfa” című családtörténeti magazin legfrissebb számát is bemutatták. Ebben a kiadványban Kis József és Kálmán Éva közös tanulmányban – hírportálunk újságírójának megjelent írását forrásként felhasználva és megjelölve – fényt derítettek Perczel Zita származására és szüleinek kilétére vonatkozóan.

Még más néven élvezhette a szandai Nyárfa-dűlő csodáit

Az írásban a szerzők dokumentumokkal alátámasztva bizonyítják, hogy Perczel Zita édesanyja a felmenői által nemesi származású Soltész Klára Alma Mária (1895. december 17., Abaújkér) volt. Alma asszony első férje pedig – a sátoraljaújhelyi polgármester, az izraelita dr. Reichard Salamon hat fia közül a vezetéknevét 1904-ben Ráczra megváltoztatott – Reichard Miklós (1887. február 29., Sátoraljaújhely) volt. Házasságkötésük időpontja 1917. január 23-ra esett, de négy évvel később, 1921-ben jogerősen elváltak. Egyetlen gyermekük, Zita nevű lányuk 1918. április 26-án Budapesten született. A pár 1919 szeptemberében már bizonyosan külön élt, mert az ekkor közjegyző előtt kötött egyezségük szerint, nőtartási díj címén, dr. Rácz Miklós havonta 700 korona gyermektartási díjat volt köteles fizetni Alma asszonynak.

Dr. Reichard Miklós még a lány születése előtt, 1918. február 23-án, az izraelitát elhagyva, felvette a római katolikus vallást, és vezetéknevet is változtatott. A Soltész-Reichard pár egyetlen gyermeke tehát Rácz Zitaként, 1918. április 26-án látta meg a napvilágot. Alma asszony lánya tehát a szandaszőlősi nyaralásainak időszakában még bizonyosan nem Perczel, hanem Rácz Zitaként élvezhette a Nyárfa-dűlő és környéke szépségeit és csodáit.

Az 1921-es válása után Alma asszony 1925. május 10-én ment nőül az elözvegyült Perczel Attila alezredeshez, aki a mostani új kutatásoknak köszönhetően csak nagyon távoli rokona lehetett az 1848-49-es hős Perczel Mór tábornoknak. Zita ekkor hét éves volt. Soltész Klára Alma Mária ettől fogva a korszaknak kiválóan megfelelő és úriasan csengő Perczel Attiláné Almaként használta a nevét. Zita vezetékneve azonban csak 1930-ban – amikor nevelőapja örökbe fogadta a tizenkét éves gyermeket – módosult Perczelre. Ennek oka is a lány származásának elrejtése volt a zsidóüldözések korában...

Rácz Perczel Zita: „Az én világomat Szandaszőlőnek hívták!”

Amikor Perczel Zita a nagy nyilvánosságnak a gyermekkoráról írt vagy beszélt, egyetlen jó élményeként mindig a szandaszőlősi nyaralásait említette meg: „Eszmélésem, kislánykorom minden emléke Szandaszőlőshöz köt. Édesanyámnak Alcsipusztán volt egy picinyke birtoka, azt eladta, és Szandán vett földet” – írta meg.

Ma már nem lehet pontosan beazonosítani, hogy Szanda mely’ részében volt az a kétholdas kis föld, amelyről Perczel Zita úgy fogalmazott: „Az én világomat Szandaszőlőnek hívták!”. Tiszai Lajos egykori író-újságíró a „Szolnokország” című könyvében meginterjúvolta a művésznőt, aki azért mégiscsak behatárolta kicsiny portájukat a Harang-, a Nyárfa- és a Csonka-dűlők szomszédságában, a Bírák- és a Vak-dűlők közé.

„A kétholdas kis föld minden négyzetméterét még ma is le tudnám írni. Az udvaron eperfa volt, mályvák nyíltak. A házak egymás mellett voltak, egy sorban, a másik oldalon búzamezők. Mi gyermekek, Ica, Miska meg én ott henteregtünk, álmodoztunk. Hány éves lehettem? Négy vagy öt? Tizennégy éves koromig, amíg a mamám el nem adta a földet, a nyarat Szandaszőlőn töltöttem...”.

Édesanyja azonban, a kislánya nagy szomorúságára eladta a szandaszőlősi birtokot, amely azóta Szolnok városrésze lett, jelentős változáson ment keresztül, a dűlőkből pedig utcák és terek lettek. És az is meglehet, hogy Zita az egykori Nyárfa-dűlői kúriában, a mai Kiss János utca 54. szám alatt nyaralt gyermekként, de bizonyosan nem Perczel néven. Hiszen ahogy Kis József és Kálmán Éva tanulmánya is megjegyzi, „Perczel Zita a származásánál fogva úgy tartozott a gazdag úri osztályhoz, hogy a valóságban szegény volt…”. Tegyük hozzá, a vészkorszak elején izraelita felmenőkkel „terhelve”.

Perczel Zita szandaszőlősi kapcsolata tehát egyértelmű, ráadásul egyre gazdagabban dokumentált. Már csak az a kérdés, hogy sikeres lesz-e a törekvés, és felveheti-e a Szandaszőlősi Művelődési Ház a Meseautó legendás színésznőjének nevét?