Az első este a szolnoki várban: ilyen volt a Múzeumok Éjszakája az új Várkapuban – galériával

– Na, erős vagy te! – állapította meg férjéről egy házaspár hölgy tagja a szolnoki várban szombat este, miközben hitvese fél kézzel felemelte a várban kiállított ágyúgolyók legnehezebbikét, egy 16 kilogrammosat. Utóbbi erőpróba is része a Várkapu – Szolnoki Vártörténeti Látogatóközpont interaktív tárlatának, így aki kedvet kapott a „középkori kettlebellhez”, az a fél kilóstól a 16 kilósig az összes korabeli lövedék tömegét tesztelhette. A házaspár – sokadmagával együtt – pedig úgy került szombat este a Várkapuba, hogy országszerte aznap tartották a Múzeumok Éjszakája programsorozatot.

Először volt a Múzeumok Éjszakája résztvevője a vár

A programhoz ezúttal is jászkunsági kiállítóhelyek sokasága csatlakozott, a hagyományos szolnoki helyszínek megteltek érdeklődőkkel. Mivel azonban a szolnoki várat a közelmúltban adták át, annak idén először tárultak ki a kapui éjszaka is. És érdemes is volt bemenni rajta, hiszen nem csak a kiállítás várta az érdeklődőket, hanem vár- és várostörténeti tárlatvezetés is, a vár feltárásában részt vevő régésztechnikus, Kasza Csaba tolmácsolásában.

Tőle tudták meg a látogatók, hogy az egykori vár gyakorlatilag egy hat hektáros szigeten volt a Tisza és a Zagyva ölelésében. Kasza Csaba elmondta, a Zagyvának anno több ága torkollt a Tiszába, de régen is a jelenlegi ág volt az eredeti. A mára megszűnt másik folyószakasz medrében pedig a MÁV Kórház áll. Hozzátette, 2010-ben megtalálták az egykori várfalat a Bástya utcában, de például az északnyugati bástyát hiába keresnék, az ugyanis a Zagyva fenekén nyugszik.

Magának a várnak – és vele együtt a városnak – a históriáját egyébként kiválóan bemutatta a kiállításon megnézhető animációs film. Ebben megelevenítették az Árpád-kori várost a bazilikájával, majd a spanyol tervek szerint megerősített késő középkori, 1552-ben elesett végvárat, a török kori várost a fürdőjével, a bég palotájával és dzsámijával együtt.

A vizuális időutazás alatt és után be lehetett barangolni a Látogatóközpont termeit. Eközben találkozhattak a szolnokiak Hans Siebmacher 16. századi, meghökkentő metszetével, amely szerint Szandaszőlősön hegyek álltak. Kasza Csaba szerint Siebmacher ábrázolását fenntartásokkal kell kezelni, vélhetően az erődítésekről akkor elterjedt általános elképzelések mentén tupírozta ki a valóságot a német rézmetsző. Helybeliként pedig – tegyük hozzá – azért sem érdemes ítélkezni Siebmacher mester képzelőereje felett, mert ő legalább fontosnak tartotta megörökíteni az ötszáz évvel ezelőtti Szolnokot.

Egyébként meg: aki az akkori város hiteles látképére volt kíváncsi, annak mindössze annyi volt a teendője, hogy felballag a Várkapu tetejére, és belenéz a távcsőbe, amely nem csak térben, de időben is a messzeségekbe mutat.

Színfoltja lehet a városnak

Sokan így is tettek, az est során folyamatosan érkeztek a látogatócsoportok a várba. Többüket pedig a túra végeztével meg is kérdeztünk, hogyan tetszett nekik az első este a várban.

– Kíváncsiak voltunk rá, ezért választottuk ezt a programot, és nem bántuk meg, nagyon tetszik – mondta el a szolnoki Gerhát Zsuzsanna, aki férjével együtt ment el a szolnoki várba. Szerinte a Várkapu érték, örül, hogy megépült, hiszen emléket állít az utókornak, és ha valaki meglátogatja, az kicsit emiatt is megszeretheti Szolnokot.

Benedek László és neje rendszeres látogatói a Múzeumok Éjszakájának, és mivel a szolnoki vár nemrég nyitott, nem akarták kihagyni a lehetőséget, hogy megnézzék.

– Kellemesen csalódtunk! – összegeztek, mondván, a várnak előzetesen rossz híre volt, régóta bírálták, ezzel szemben nekik tetszett a helyszín és a kiállítás. Mint mondták, nem az ingyenessége volt a lényeg, hiszen az ezer forintba kerülő belépő nem számít drágának, máskor is szívesen eljönnek majd.

– fogalmaztak.