2024.05.03. 11:23
A halhatatlan vállfaárussal ünnepelték a magyar film napját Jászdózsán
„Megjött már a vállfás Gyuszi, jár neki egy kicsi puszi!”, „Nusika, kell egy kis husika?” – ezek az idézetek bizonyára sokaknak ismerősen csengenek Koltai Róbert ikonikus, Sose halunk meg című filmjéből. Az örökzöld alkotást közönségtalálkozóval egybekötve vetítették a magyar film napján a jászdózsai filmklubban. A legendás színművész, rendező olyan életigenléssel és derűvel mesélt pályájáról, a sikerfilm történetéről, ami után úgy érezzük, hogy az élet egy soha véget nem érő nagy utazás.
Újabb sikeres filmklub estnek adott otthont a jászdózsai könyvtár a minap. A közösségi eseményen ezúttal Koltai Róbert, Jászai Mari-díjas színművész, filmrendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja „Sose halunk meg” című filmjét láthatta a szép számú közönség. A kultikus vígjáték-dráma a rendszerváltás utáni évek egyik legsikeresebb magyar filmje, amelynek főcímdala a Nagy utazás az egyik legtöbbet játszott magyar filmzenévé vált.
Fotó: Pesti József
A találkozón Baranyiné Csomor Katalin, a Nemzeti Művelődési Intézet térségi koordinátora, a klub vezetője és Lukácsy György, a Nemzeti Filmintézet munkatársa köszöntötte a jelenlévőket. Mint megtudtuk, a Nemzeti Művelődési Intézet együttműködve a Nemzeti Filmintézettel nemrég országos filmklubhálózatot indított, amelynek keretében mintegy 180 vidéki településre juttatnak el klasszikus és mai magyar filmeket.
Vármegyénkben öt településen, Zagyvarékason, Jánoshidán, Jászszentandráson, Jászkiséren és Jászdózsán szerveznek ingyenes vetítéssorozatokat, beszélgetéseket felkészült klubvezetőkkel. A Moziklub-Országos filmhálózat célja többek között a magyar filmek népszerűsítése, a vidéki települések kulturális és közösségi életének fejlesztése.
A vetítés után vastaps fogadta a terembe belépő Koltai Róbertet, akiről sokaknak a Szabó bakter, Gyuszi bácsi, Szamba Ottó, Csocsó, vagy épp az Illetékes elvtárs jut az eszébe. A beszélgetés kezdetén Lukácsy György felvetette, hogy a „Sose halunk meg” film forgatókönyvéhez a családi legendáriumból is merített a rendező.
Nagybátyám, Guszi bácsi egy nem mindennapi fazon volt. Szenvedélyes lóversenyjátékosként sokszor zűrös ügyekbe keveredett. Vállfaügynökként járta az országot és ahol megjelent, ott színesebb, derűsebb lett az élet. Mindenhol szeretettel fogadták. Annak idején folyton mondogattam a nagybátyámnak, hogy egyszer film készül Gyuszi bácsiról. Ő mindig kinevetett, persze jogosan, hiszen vidéki színészként erre nem sok esélyem volt, örülhettem, hogy játszok. Nógrádi Gábor író volt az első, aki nem nevetett ki, nélküle soha nem született volna meg a film forgatókönyve
– mesélte Koltai Róbert, hozzáfűzve, hogy a filmhez többek között Simó Sándor producer-rendező is kellett, aki a sztoriban fantáziát látott.
– Azt kérte, hogy ne csak rendezzem, hanem én játsszam a főszerepet, Gyuszi bácsit, plusz szedjük össze a film költségvetésének a felét. Végül az elkészült alkotás nagy sikert aratott. Ebben nagy szerepe volt Dés Lászlónak is, aki a világ egyik legszebb dalát írta a filmhez, a Nagy utazás szintén kalandos úton született meg. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a „Sose halunk meg” több mint harminc év után is szerethető – mondta a művész.
A véletlennek köszönheti legendás szerepét
A közönségtalálkozón sok egyéb mellett az Indul a bakterház is szóba került. Természetesen sok humorral fűszerezve.
– Teljesen véletlen volt, hogy én kaptam meg a bakter szerepét. A forgatás előtt két nappal a Nemzeti Színház siófoki üdülőjében nyaraltam, amikor egyszer csak megérkezett egy filmgyári Volga Mihályfy Sándor rendezővel. Azt mondta, hogy készüljek, mert Bencze Ferenc trombózist kapott és nekem kellene beugranom a helyére. Mint Pilátus a krédóba, úgy kerültem a történetbe – idézte fel Koltai Róbert. Megjegyezte, telitalálat volt, hogy Olvasztó Imre játszotta Bendegúz szerepét, aki az életben is éppen olyan csibész, gazember volt, mint a filmbeli karaktere.
– Emlékezetes, amikor a film végén a gombócdobálás közben fagyasztott, kőkemény gombóccal telibe találta a bal szememet. Annyira fájt, hogy nem tudtam a szerepben maradni, kiszaladtam a jelenetből – anekdotázott a művész.
Arra a kérdésre, hogy milyen a viszonya a halállal, mosolyogva azt felelte: sose halunk meg...
