2024.04.30. 20:00
Nyugdíjas éveikben keltik életre a bennük élő színészt a karcagi szépkorúak
A karcagi Déryné Kulturális Központ Csepűrágók Színtársulata egy éve alakult. A minap a karcagi moziteremben megosztották a közönséggel, „Miből van a legtöbb a világon?”. A társulat szakmai irányítója Szabó Péterné drámapedagógus, gyermek-könyvtáros, vezetője pedig Kovácsné Kerekes Katalin közművelődési munkatárs.
– Nagyon régen szerelmes lettem a gyermekszínjátszásba, akkor még a Kováts Mihály iskolában tanítottam, és a jótékonysági bálok szervezésében aktívan részt vettem. Már ott foglalkoztam felnőttekkel, de mindig a gyerekekhez éreztem közelebb magam, így indult a Kun Kuckó szakkör a Dérynében – sorolta az előzményeket Szabó Péterné.
Megtudtuk, Kovácsné Kerekes Katalin vetette fel az ötletet, hogy a nyugdíjasklubjai tagjaiból jó lenne színjátszó szakkört alakítani.
– Így kezdődött tavaly. Érdekes, amikor a Kun Kuckó diák színjátszói megnézik az előadást és tapsolnak nagymamájuknak, és persze ez igaz fordítva is. Most kezdtük próbálni második darabunkat, Arany János Fülemüléjét a gyerekekkel és a felnőttekkel is. Részemről ez egy kísérlet, nagyon élvezem, hogy mennyire másképp kell beszélgetni a darabról a gyerekekkel és a nyugdíjasokkal, akiknek van élettapasztalatuk. Rendkívül ügyes mindkét csoport. Várom a júniusi bemutatót, amikor a darabot a gyerekek, majd a felnőttek is előadják – árulta el a szakember.
Nagyon szeretem a színjátszást, a szereplőtársaim nekem olyanok, mint a testvérek
– vette át a szót Vig Imréné Icus.
– Az is jó, hogy aki egyedül él, ilyenkor kimozdul, emberek között van. Én szívesen varrom a jelmezeket is! – Kovácsné Kerekes Katalin ötletgazda pedig elmondta, több jótékonysági műsorban is szerepelt már.
– A banyaszerep többször megtalált, ahogy most is – mondta nevetve hírportálunknak.
– Gyerekkoromban színjátszó körös voltam, örülök, hogy az Életet az Éveknek Nyugdíjas Klub és a rummikub klub tagjaiból megalakítottuk a Csepűrágókat, ahol más oldaláról is megismerjük egymást. Aki a klubban egy csendes, itt megnyílik, felszabadult lesz. Fő mottónk, hogy játszani jó! Vannak szituációs játékok, némajátékok, térfoglalási feladatok. Óriási a fejlődésünk, aki szerepel, az már mer előre jönni, a hangját nyitni, a szövegtanulás pedig a memóriát is fejleszti. A csapat tagja Gajdos Károlyné, Sarkadi Istvánné, Kajtácsi Jánosné, Szabó Lászlóné, Kiss Sándor, Szűcs Sándor, Kurucz Terézia, Ságiné Pápai Julianna és Víg Imréné. A két férfi tag túl van már a 70-en, Kiss Sándor azért csatlakozott, mert a párja is jelentkezett, úgy volt vele, megpróbálja ő is. Neki a színjátszás társaságot, a városban ismeretséget adott – sorolta.
– Sokan már nem is úgy mondják, hogy Sanyi, hanem „királyuram”, hiszen a darabban én vagyok Mátyás – árulta el mosolyogva Kiss Sándor.
A csapat másik férfi tagja Szűcs Sándor István, aki hajdan a Nagy Emese vezette Iringóban is táncolt.
– Szívesen jöttem a színjátszókhoz is, tetszik az udvari bohóc szerepe, én is vidám ember vagyok. Nekem is rengeteg népszerűséget és önbizalmat adott a színpadi szereplés... Szabó Lászlóné Hédike hetvennégy évesen a legidősebb női szereplő, bár jó néhány évet letagadhatna.
Nekem a színjátszás a gyerekkoromat idézi. Általánosban és a gimnáziumban is jártam színjátszó körbe, nagyon szerettem. Most, amikor újból lehetőségem lett, örömmel jöttem. Nekem nagyon sok önbizalmat adott az egy év. Beleéljük magunkat a szituációkba, nagyon jó játszani ebben a közösségben
– összegezte Szabó Lászlóné, miközben a többiek is egyetértően bólogattak.