Nem nézni kell, hanem látni – vallják a kenderesi fotósok

– A kisújszállási Kossuth Fotóklubnak évek óta tagja vagyok, így jött az ötlet, hogy alakítsuk meg a Kenderes Fotóklubot – árulta el Tóth Imre fotóművész, aki örül annak, hogy tucatnyi tagjuk között a huszonévestől a nyugdíjasig több korosztály is megtalálható. 

– A művelődési házban szakköri keretek között működünk, köszönjük Molnárné Tóth Ágnes igazgatónő támogatását, hiszen péntek délutánonként nyitva áll a ház előttünk. A kisújszállási klubbal szoros a kapcsolatunk, Zsoldos Zoltán, Ábri Imre és Urbán Zoltán már tartott nekünk előadásokat, bemutatót – tette hozzá Tóth Imre. A fotóművész már gyermekkorában is fotózott, akkor még hagyományos filmes géppel. 

– Emlékszem, hogy kilenc-tíz éves lehettem, amikor a lábam szára bánta az egyik fotózást – idézte fel ma már mosolyogva Tóth Imre egykori csínytevését. 

– A Pajtás gépet szétszedtem, hogy megnézzem, mit fotóztam le vele. Kihúztam a filmet, és nem láttam rajta semmit, de rajta voltak az apám által fotózottak is, amit megsemmisítettem. A kikapás azonban nem térített el, szakiskolásként már vettem egy Zenitet, de még csak kattintgattam. Amikor megnősültem, jött a családi fotózás utazásokról, ünnepekről. Mikor betört a videózás, húsz évig rendezvényeket videóztam, aztán a kamerát fényképezőgépre cseréltem. Akkor még nem is gondoltam, hogy lehet alkotni is, egyszerűen csak szemmagasságból lefotóztam mindent.

– Megfogadtam. Mára képeimmel közel harminc országba pályáztam: sok más mellett Szaúd-Arábiába, Egyiptomba, Lengyelországba, Albániába, Azerbajdzsánba, Finnországba, Szerbiába, Indiába, Görögországba és Svájcba. Több díjat is hazahoztam a hazai elismerések mellé – mondta Tóth Imre, akinek kedvence az akt, de portrét, tájképet is fotóz, sokszor fekete-fehérben, hogy a színek ne vonják el a figyelmet. Ma már a legmodernebb gépekkel dolgozik, felesége is támogatja a hobbiját. Szeretné átadni a tudását, ezért is alakította meg néhány társával a helyi fotóklubot. 

– Civilben egy biztonságtechnikai cégnél dolgozom – vette át a szót Tóth Lajos. 

– Jó pár éve fotózom, eddig igazából csak telefonnal, most tudtam profi gépet vásárolni, és jobban foglalkozni a fotózással online oktatóanyagokból. A rendezvényfotók mellett a tájképektől kezdve a portrékon át a műtermi felvételekig fényképezem. Két gyermekem van, kilencéves a kislányom, kétéves a kisfiam, őket is fotózom. Számomra a fényképezés hobbi, jó kikapcsolódás. A gyerekeimet megörökíteni kihívás, de az, hogy együtt vagyunk, jól érezzük magunkat, én meg általuk fejlődhetek is, az igazán jó dolog – árulta el Tóth Lajos, aki januárban a kisújszállási fotópályázaton a kenderesi határt megörökítő képével harmadik lett. 

Tóth Imre a fotóklub tagjai­val szeretne egy gyermektábort is összehozni, ahol átadhatnák a tudásukat a fiataloknak. Szeretnék a település épületeit, szobrait, nevezetességeit is megörökíteni. Azt tervezik, hogy egy klubnapon mindannyian végigfotózzák Kenderest, aztán megnézik, hogy ki milyen szemszögből látja városát.