Hubay Ferenc, aki naggyá és vármegyeszékhellyé tette Szolnokot

Hubay Ferenc (Hubó, 1817. április 5. – Szolnok, 1890. június 29.) százhetven évvel ezelőtt került Szolnokra, mely település ekkor még nagyközségi státuszban volt. De ki is volt ő?

A Hubay ősrégi gömöri, nemesi család, melynek ősi fészke Hubó, vagy régi nevén Huba községe, a Hubayak neve pedig már az 1200-as évek végétől jegyzett. A birtokokkal rendelkező Hubayak közül a későbbi századokban sokan viseltek helyi és megyei tisztségeket.

A dr. Cseh Géza Laki Kálmán-díjas nyugalmazott főlevéltáros által összeállított, vonatkozó Archontológia szerint Hubay Ferenc Miskolcon és Sárospatakon jogi és teológiai tanulmányokat végzett. Két évig nagybátyjánál, hubói Hubay Ferencnél, a hétszemélyes tábla tagjánál gyakornok, majd 1847-ben megszerezte ügyvédi oklevelét. Részt vett a szabadságharc tavaszi hadjáratában. Vasvári Pál oldalán Győrig nyomult előre a győztes honvéd seregekkel.

Hubói Hubay Ferenc 1854-ben került Szolnokra, amikor a Tisza-parti városban járásbíróvá nevezték ki. 1859-től közjegyzői állást töltött be, 1864-ben azonban 48-as politikai nézetei miatt tisztségéről lemondott. Néhány évig jászkarajenői birtokán gazdálkodott. Az alkotmányos jogok visszaállítása után a szolnoki törvényszékhez ülnöknek választották meg, majd bíróvá nevezték ki. Egyik alapítója és presbitere volt a szolnoki református gyülekezetnek. 1873-ban törvényszéki bírói állását feladta és a következő évben, az 1874. március 30-i városi képviselő-testületi tisztújító közgyűlésen Szolnok rendezett tanácsú város polgármesterévé választották meg.

Hubay Ferenc, Horánszky Nándor országgyűlési képviselővel együtt nagyon sokat fáradozott annak érdekében, hogy a megyerendszer területi átalakulása folyamán Szolnok legyen az új megyeszékhely. 1873-ban az első, Szapáry Gyula belügyminiszter által előterjesztett törvényjavaslatban Szolnok neve leendő megyeszékhelyként még fel sem merülhetett, hiszen a település nagyközségi státuszban volt. Szolnok polgárai azonban kinyilatkozták, hogy a település „fekvése, szárazföldi, vasúti és vízi utai s összeköttetéseinél, kereskedelmi s ipari fejlettségénél s szellemi előrehaladottságánál fogva teljesen jogosult s hivatva van arra, hogy egy új megyének székhelye legyen.”.

Hubay Ferenc élére állt a kezdeményezésnek és a képviselő-testület 1874. február 28-i ülésén javaslatot tett arra, hogy Szolnok feliratban forduljon az országgyűléshez a megyeszékhelyi szerep kivívása érdekében. Hubay előmozdítója és szervezője volt Szolnok rendezett tanácsú várossá válásának is. Erről a belügyminiszter engedélye alapján 1874. március 23-án döntött a képviselő-testület (ennek volt 2024. március 23-án épp 150 esztendeje, s amiért a tíz éve felavatott táblájánál a szolnoki közgyűlés megemlékezik hubói Hubay Ferencről).

Hubay sikeres tárgyalásai és lobbizásai meghatározó tényezők lehettek abban, hogy egy héttel később, 2024. március 30-án ő foglalhatta el Szolnok polgármesteri székét. Népszerűsége és rátermettsége ellenére viszonylag rövid ideig, kevesebb mint két évig maradt a szolnoki közigazgatás vezetője. 1876 elején lemondott tisztségéről. Kudarcának oka valószínűleg a város anyagi helyzetének romlásával magyarázható. Ehhez az 1873-ban kirobbant nemzetközi méretű válság is hozzájárulhatott, amely az ország gazdasági fejlődését hosszú évekre visszavetette.

A városi költségvetés tetemes hiányt és visszafizetési kötelezettséget örökölt a korábbi időszakból. A közkiadásokat később tovább növelték a különböző felajánlások a tervezett megyei hivatalok elhelyezésére. A Zöldfa vendéglő telkét ingyenesen kínálta fel a képviselő-testület a megyeháza felépítésének céljára és ezenkívül 30 ezer forint készpénz, egy évi közmunka teljes összegének átadását is megszavazta. 1874 végén Hubay polgármester nagy összegű ínségkölcsönt vett fel Heves és Külső-Szolnok vármegye pénztárától, hogy a válság és a rossz termés miatt bajba jutott gazdákat kisegítse.

Ebben az időszakban a Hubay család magánvagyonát is csőd fenyegette. Szolnok mindkét reprezentatív lakóépülete, a Piac téren a Magyar Király Szálloda, valamint a Tisza-hídnál lévő kétemeletes bérház, ahol most a Varga Katalin Gimnázium működik, a Hubay házaspár tulajdonában volt. Ám ezeket az épületeket az 1860-as években valószínűleg már adóssággal leterhelve vették át kivitelezőjüktől és első tulajdonosuktól, Obermayer Lajos vállalkozótól. A bérleti díjak továbbra sem hoztak elegendő bevételt, ezért Hubay Ferenc felesége, Brandstätter Julianna 1876-ban, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye megalakulásakor mindkét házat a megyei hivatalos helyiségek elhelyezésére, vagyis vármegyeházzá alakítás céljára, megvételre ajánlotta fel. A megyei törvényhatóság egyik épületet sem vásárolta meg, ám a Tisza-hídnál lévőt az új székház felépítéséig bérbe vette, és a megyei hivatalokat ideiglenesen itt helyezte el.

Elek Dávid lemondása után 1885. augusztus 31-én, ismét Hubay Ferencet választották Szolnok polgármesterévé. Második polgármesteri ciklusa már jóval konszolidáltabb viszonyok között zajlott le. A városi háztartás egyensúlyba került. Ekkor épült az acélszerkezetű tiszai vasúti híd, a főgimnázium és az ipartestület épülete. A református egyházat a város részéről ingyenes telek juttatásához segítette, hogy a Tisza-parton felépülhessen az új templom. A polgármestert azonban az életkorával járó egészségi problémák nagyon megviselték. 1887-ben elhunyt szeretett felesége és három évvel később, hosszú szenvedés után, szívbetegsége következtében ő is elhalálozott. Július 1-jén Csekey István lelkipásztor búcsúztatta el a szolnoki református temetőben, a városi elöljáróság nevében pedig Kludik Gyula főjegyző méltatta érdemeit.

Életútjának méltatása és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapokban megjelent nekrológ szerint, hubói Hubay Ferenc kedélyes ember volt, a szolnoki társadalom legrokonszenvesebb alakja. „...Szerette, tisztelte a város apraja, nagyja a mindig szeretetre méltó joviális öreg urat nemes szíve folytán, kit rendszerint csak Feri bácsinak neveztek…”.

A régi szolnoki polgármesterekről Szolnokon utcákat neveztek el, ám 1949-ben elnevezésüket megváltoztatták, de a Hubay Ferenc utca nevét meghagyták napjainkig… – áll mindez a hubói Hubay Ferenc életét és munkásságát összefoglaló Archontológiában.

Szolnoknak az önfeláldozó pelikán a jelképe, de akár a főnixmadár is lehetne…

A Tisza és a Zagyva összefolyása rendre közösségek letelepedést eredményezte a későbbi Szolnoknál, amely már a honfoglalást megelőző időkben jelentékeny helység volt. A máramarosi sóbányák termékeinek lerakási helye. Fekvése nem csak ideális volt, hanem sok esetben katasztrofális is. A vár, a város és hídja stratégiai pontnak számított, emiatt a történelem során számos alkalommal elpusztították, elnéptelenedett. Nem kímélte tatár és török, labanc és kuruc, vörös és fehér, román és orosz, amerikai, szovjet és német sem, ráadásul még az elemi csapások, szélviharok, áradások, tűzvészek, pestis járványok is több alkalommal ellene fordultak. Ám mindig képes volt életre kelni, benépesülni.

Szolnokot az 1800-s évek közepén mezővárosként tartották számon, majd Hubay Ferencnek köszönhetően 1874. március 23-tól rendezett tanácsú város lett, s bár az első világháború után törvényhatósági jogú várossá kívánt válni, ezt a címet nem érte el. 1950 és 1990 között városi tanács működtette, míg a rendszerváltozás után, 1990-től Szolnok megyei jogú város…