Lassan megtelítődik a Szolnoki Értéktár, a következő feladat a kincsek népszerűsítése lenne

A szolnoki Verseghy Kör szervezésében „Tíz esztendő szolnoki értékei” címmel dr. Horváth László, a Damjanich János Múzeum igazgatója, a Szolnoki Értéktár Bizottság (SZÉB) elnöke tartott kedden beszámolót a működésének idén tíz éves évfordulóját ünneplő helyi értéktárról. A Verseghy Ferenc Könyvtárban megtartott rendezvényen érintettek, az egyes helyi értékeket létrehozók, illetve a „kincseket” beajánlók is felszólaltak.

Dr. Horváth László elöljáróban pontosította a Szolnoki Értéktár létrejöttének idejét.

– A Szolnoki Értéktár valóban tíz évvel ezelőtt, 2014-ben kezdte meg az érdemi munkáját, s ha úgy tetszik, ezt az évszámot is használhatjuk origónak. Azonban a megalakulását a 2013 áprilisi kormányrendelet következtében datáljuk. A szolnoki önkormányzat az év októberében a települési értéktár létrehozásával és gondozásával a Damjanich János Múzeumot bízta meg. Meghatározta, hogy a helyi értéktárba a közgyűlés által megválasztott szakmai bizottság döntése alapján kerülnek be a város nemzeti értékei – rakta helyre az időpontokat a SZÉB elnöke.

– A bizottság igyekezett már a kezdetekben megfelelni az elvárásoknak, amiről pontosan akkor még nem tudtuk, hogy özönlenek-e hozzánk a javaslatok. Aztán az első beajánlás miatt alaposan meglepődtünk. Egy szépkorú hölgynek az volt az ötlete, hogy legyen az első helyi érték a tyúkhúsleves csigatésztával. No, nagyot néztünk, mert nem tudtuk mire vélni, hogy ez mitől szolnoki specialitás? Hiszen tyúkhúslevest az egész országban készítenek, mégpedig régi hagyomány szerint csigatésztával. Tanakodtunk. Mert ha például az ősi tradíciót feledve a csigát például valóban szolnokiasítva, fordítva tekerik fel, vagy a tyúkhús helyett tegyük fel hagyományosan szolnoki módon, lófejből főzik a levest, akkor ez valóban települési kuriózum. Ám erre utaló recept nem volt birtokában a hölgynek, ezért ezt az első javaslatot elvetettük – emlékeztetett az első lépésekre a tőle megszokott vidám előadásmódban Horváth László.

– Az önkormányzat közigazgatási területén fellelhető, illetve a helyben létrehozott nemzeti érték felvételét a települési értéktárba bárki írásban kezdeményezheti. A javaslatokat a polgármesternek címezve kell benyújtani – ösztönözte a helyi lakosságot ötletelésre a múzeumigazgató. Hozzátette: a helyi értékek a későbbiekben a vármegyei, majd az országos értéktárba is bekerülhetnek, de akár Hungarikummá is válhatnak. Az a szép ebben a közösségi programban – szögezte le –, hogy alulról fölfelé építkezik.

– Azt nem tudjuk pontosan, hogy tíz év alatt értéktárba került helyi kincs az számszerűleg kevés-e vagy sok. Nyilván ez települési nagyságtól és lakosságszámtól is függhet. És a tartalmak is különbözőek. Tudomásom van sok települési értéktár gazdagságáról. Akad olyan kisközség, ahol a helyi focicsapatot, vagy Ancsi néni levelestésztáját is beemelték. És ez így van jól! Mert azon a településen ezekre büszkék, ezt tartják számon, ezt ismeri mindenki. Egy jelentősebb megyei jogú város, Veszprém például „csak” harminc értéket számol ezidáig. Ez a szám nem tűnik sem soknak, sem kevésnek – vélekedett Horváth László.

– A bizottságnak az a véleménye, hogy telítődni látszik már a Szolnoki Értéktár. Tíz év után az lenne a következő feladat, hogy ezt a félszáz helyi kincset népszerűsítse a város. Nem csak az ide látogató vendégek felé, hanem a helyi lakosságnak is, akik közül sokan nem tudnak arról, hogy létezik városi értéktár, s annak vannak egyáltalán elemei – hívta fel a figyelmet a marketing munkára is az elnök.

Ehhez a megjegyzéshez szólt hozzá az eseményen résztvevő Kovács Gábor mestercukrász, a Tisza Szálló egykori vezető cukrászmestere. Az édesipari szakember több olyan terméke is bekerült az értéktárba, amely az ő ötletét és keze munkáját dicsérte évtizedekig: a Tisza-krémes, a Tisza-mambó, a Tisza-frutti, a Hamburgi szelet, a szálló fagylaltjai, valamint a sült fagyi. Ezen „történelmi” édességek sorsáról érdeklődött, miszerint lehetne-e felkínálva hírelni ezeket az értékeket egy-egy jelentősebb szolnoki eseményen a helyieknek és az ide látogató vendégeknek.

Erre választ a rendezvényen részt vevő dr. Kállai Mária országgyűlési képviselő adott. Mint mondta, felveszi a kapcsolatot a kereskedelmi iskola vezetőivel, és egyeztetnek majd a lehetőségekről.

Az értéktárba ugyancsak bevonultatott „Szolnoki katonai- és sportejtőernyőzést” beajánló Szabovik Zoltán arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy épp ötven évvel ezelőtt volt a mintegy százötvenezer érdeklődőt megmozgató XII. FAI Ejtőernyős világbajnokság Szolnokon, és várhatóan újra a vármegyeszékhely adhat otthont júliusban egy nemzetközi katonai ejtőernyős versenynek.