A magyar hadtörténet egyik legnagyobb hadvezérét értékelték Rákócziújfaluban

A helyi művelődési házban tartott rendezvényen, melynek házigazdája Varga József polgármester volt, Pintér István történész, nemzetőr ezredes beszélt hallgatóságának a tábornoknak az 1849. februári téli hadjáratban és a kápolnai csatában játszott szerepéről. Pintér István korábban önálló kötetet is szentelt az előadáson elhangzott kérdéseknek. Mind könyvében, mind a rákócziújfalui rendezvényen azokat a kérdéseket boncolgatta, hogy mi volt Görgei téli hadjáratának igazi célja, ki volt elsősorban felelős Schlik osztrák tábornok hadtestének a megmeneküléséért, és volt-e szerepe Görgei tábornoknak a kápolnai csatavesztésben. 

Elmondása szerint Görgei az 1849. január 2-án tartott haditanács határozatát hajtotta végre akkor, amikor hadtestével Vác után Lipótvár felé fordult, ahonnan a bekerítéssel és túlerővel fenyegető ellenség miatt volt kénytelen a bányavárosokba visszavonulni. Erre a visszavonulásra azonban akkor került sor, amikor a fő célt, tehát az ellenség erejének megosztását és a Tiszától való elvonását már elérte. A Schlik tábornok hadtestének megmenekülésével kapcsolatban megfogalmazott más nézetekkel szemben, melyek Klapka és Görgei tábornokokat teszik felelőssé azért, hogy a Schlik hadtestet nem tudták megsemmisíteni ő elsősorban Dembinski tábornok helytelen parancsaiban látja ennek okát, és egy esetben találta hibásnak Görgei tábornok intézkedését. Egyúttal áttekintette a máig vitatott Görgei-Dembinski viszonyt is, ami alapján nyilvánvalónak látja, hogy a kápolnai csatavesztés nem Görgei „aknamunkájának”, hanem Dembinski főparancsnok határozatlan, kapkodó hadvezetésének volt a következménye, felmentve ezzel Görgei tábornokot a személyét máig övező vádak egyike alól.