Bár még iskolás, de már kántori feladatokat lát el a karcagi Kiss Zsigmond

– Legutóbbi koncertjén a debreceni kistemplomban játszott. Milyen érzés volt? 

– Nagyon jó érzés volt ott játszani, szeretem azt a templomot. Historikus orgonája van, ezért nagy kihívás rajta játszani, de fantasztikus érzés egyben. Johann Sebastian Bach leghíresebb művét, a D-moll toccatáját játszottam el. 

– Mi tetszik az orgonában? 

– Nem tartják csodabogárnak? 

– Úgy gondolom, hogy annak tartanak, de én inkább elhivatott, zeneszerető ember vagyok. Sokat gyakorolok otthon a digitális orgonámon, de a sípos, historikus régi orgonákat jobban szeretem, mert az kicsit a múltat is idézi, és inspirálóbb élmény rajta játszani. Nem szeretem teljesen rábízni magam a technikára, de koncertezés szempontjából a modern technika az egyszerűbb, biztonságosabb a regisztrálás, egy gombnyomásra megvan. A hagyományos hangszert több órába, vagy akár több napba is telhet behangolni. Szeretek társaimmal és önállóan is koncertezni, a karcagi nagytemplomban is adtam már önálló koncertet az Orgonák Éjszakája országos koncertsorozat keretében. A felkészülésben és a megvalósításban Koncz Tibor esperes támogatott. 

– Jelenleg hol tanulja a zenét? 

– 2021 szeptembere óta tanulok orgonálni dr. Sárosi Dánielnél, a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskolában, de emellett részt vettem 2021-ben a Tiszántúli Református Egyházkerület kántorképző tanfolyamán. Technikailag az elmúlt három évben nagyon sokat fejlődtem. Szeretek improvizálni is, akkor a hangulatomnak megfelelően játszom. Úgy gondolom, hogy az improvizációt nagyon jól be lehet illeszteni liturgikus keretek közé is. Legjobban a korálokat szeretem, azok mindig megnyugtatnak, ha örömöm van, vidámabbakat, ha bánatos vagyok, szomorúbbakat játszom. Van, hogy egy darabból játszom részletet, és ahhoz improvizálok. 

– Menjünk vissza az időben tíz évvel, a Jókai óvodában tartott hangszerbemutatóra! 

– Az ottani hegedűbemutató annyira meghatározó élmény volt számomra, hogy elkezdtem zeneiskolába járni. A hegedű ma is nagy szerelem még, de az orgona jobban érdekel. Nyolcadik után nem biztos, hogy zenei pályára készülök, a néprajz, a kutatás, a régi tárgyak érdekelnek, ezeket gyűjtöm is. Pár éve akadt a kezeim közé némi régiség. Amikor rájöttem, hogy milyen korból származhat, elhatároztam, hogy gyűjteni fogom a régiségeket. Az üknagymamám házában felmentem a padlásra, szüleim le sem tudtak hozni, sokszor éjszakáig ott voltam, és néztem, mi van még, amit nem hoztam le. A családi házunkban van egy helyiség, amit megkaptam, ott van a papírrésze a gyűjteményemnek, dédnagymamám testvérének száz darabnál is több második világháborús levelezőlapja és üknagymamám tárgyainak nagy része is ott van. 

– Októberben a Kunmadarasi Református Egyházközségnek lettem kántora, majd decemberben a Karcagi Római Katolikus Egyházközségnek is állandó kántora lettem, így minden vasárnap és ünnepi alkalmakkor ezen a két helyen nagy szeretettel szolgálom a gyülekezeteket az orgonajátékommal és énekhangommal.