Szabó Tünde játékos, laza formában szeretteti meg a múzeumot a gyerekekkel

– A foglalkozások témáit a múzeum termeiben kiállított tárgyakhoz igazodva terveztem meg. Éppen ezért a kunok történetén, az egykori természeti környezet és a pásztorok világán át a kunsági lakáskultúráig sokféle tematikát ölel át a kínálat – kezdte a szakember. 

– Régész végzettségemből adódóan lehetőség van arra is, hogy a gyermekek megismerkedjenek az archeológusok munkájával, illetve az ásatás és a régészeti lelet kifejezésekkel. Igény esetén van mód az általam ajánlott témáktól eltérő múzeumi órára is. Jó példa erre, amikor egy óvónő kérésére az 1956-os eseményekről tartottam foglalkozást kisgyermekeknek – mondta Szabó Tünde, akitől megtudtuk, hogy a múzeumpedagógiai órákon részt vevő gyermekek többsége karcagi, de érkeztek már hozzá Mezőtúr­ról, Sárrétudvariból, Püspökladányból, Túrkevéről és Debrecenből is. 
Több osztály azért választotta a karcagi múzeumot, mert jó hírét hallották a múzeumpedagógiai óráknak. 

– Ez számomra nagy elismerés – árulta el a szakember, akit az is igazol, hogy vannak visszatérő pedagógusok és diá­kok, akik mindig boldogan és aktívan vesznek részt a foglalkozásain.

 – A múzeumi órákon nem az a célom, hogy „diplomásként” távozzanak a gyermekek a múzeumból, hanem az, hogy jó élményeket szerezzenek, és boldogan jöjjenek vissza a következő alkalommal is. Tudom, negyvenöt-kilencven perc nem elég arra, hogy rengeteg információt „ömlesszek” a fiatalokra, ezalatt csupán meg tudom mutatni nekik azt, hogy a múzeum is érdekes és izgalmas hely, ahol lehet játszani, sőt nevetni is. Ezért előszeretettel használok akár rímekbe szedett játékos feladványokat vagy találós kérdéseket. Mivel a gyerekek imádnak kutatni, nagy kedvencük az a játék, amikor néhány szavas rejtvény alapján kell megtalálniuk egy-egy tárgyat a múzeumban. De mindig elnevetik magukat akkor is, amikor – egy feladathoz kapcsolódva – emberi horkolás zaját játszom le nekik a laptopon. És pont a jókedv a lényeg – hangsúlyozza Szabó Tünde. 

– Nagyon szeretik például a régi kávédarálón megőrölni a kávébabot, de nagy sikere volt a nadálynak is, hiszen sokan közülük még nem láttak ilyen élőlényt. A múzeumi órák végén különböző technikákkal mindenki emléktárgyat – papír­bárányt, múzeumi emléklapot vagy könyvjelzőt – készít magának. Vannak ötleteim a következő évre is, új múzeumi órákkal készülök, és szeretettel várom az óvodásokat, iskolásokat.