Bomló női holttestet talált egy szolnoki gazdálkodó az abonyi út mellett

Bojtos Gábor, a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltárának főlevéltárosa dolgozta fel Gellért Ádám, az Erőszakkutató Intézet munkatársa kutatásának eddigi eredményeit, s közölte a közelmúltban az intézete honlapján, mint „November hónap dokumentumát”.

A nemrégen alakult Erőszakkutató Intézet levéltári alapkutatásokra építve tárja és dolgozza fel a huszadik század Kárpát-medencei, különösen a magyar történelem háborús és polgárháborús eseményeit, azok közvetlen és közvetett politika- és társadalomtörténeti előzményeit és utóhatásait. Kutatja az állami és a kollektív erőszak megnyilvánulási formáit, valamint az állami erőszak- és igazságszolgáltatási szervek ebben betöltött szerepét. Így látott napvilágot a közelmúltban egy osztrák nő életének utolsó fejezete, mely Szolnokon fejeződött be.

Maria Grubholz tragédiájának ismertté vált részlete, miszerint a második világháború után, 1945. július 23-án délután Hegedűs Antal (1919, Szolnok, lakhelye: Szolnok, Ugar 21., gazdálkodó) bejelentést tett a Szolnok Városi Rendőrkapitányságon. Elmondta, hogy a tanyájuk melletti szomszédos földön, az abonyi országút 4. és 5. kilométere közötti területen egy női holttestet fedezett fel, amely mellett egy noteszféle is hevert. A kis tasakban útlevelet, élelmiszerjegyeket és 990 birodalmi márkát talált.

A most feltárt dokumentumokból az derült ki, hogy a rendőrségi nyomozás is már csak azt tudta valószínűsíteni, hogy a „női holttest” az „útlevél tulajdonosával azonos”. A hatóság akkortájt semmi nyomot nem talált.

„...Hogy a hulla honnan és mi módon került a jegyzőkönyvben írt helyre, arra nézve a puhatolás során a legcsekélyebb adat sem volt beszerezhető. Csupán csak az tételezhető fel, miután a megjelölt hely forgalmas út mentén van, így az valószínű, hogy valamilyen autóról kerülhetett le halott állapotban...”.

Ebből az 1945. augusztus 7-i jelentésből még az tudható, hogy a női holttestet, a Maria Grubholz nevére kiállított útlevél tulajdonosát nem sokkal később a szolnoki temetőben helyezték végső nyugalomra.

Az útlevél adatait feldolgozó dokumentumokból az alábbiakat tudta megállapítani az Erőszakkutató Intézet: Maria Grubholz 1918. augusztus 4-én született a stájerországi Perbersdorfban, a Graztól mintegy 45 kilométerre délre fekvő falucskában, nem messze a mai osztrák-szlovén határon fekvő – és az egyik iraton feltüntetett – Mureck városától. Grubholz Grazban, a Zinzendorfgasse 15. szám alatti házban élt, vélhetően bérleményben. Dolgozott a grazi postán, az útlevele szerint szobalány/háztartási alkalmazott volt.

A noteszben talált iratok szerint Maria Grubholz 1945-ben írt a szüleinek, de a levelet nem küldte el. Ebben az olvasható – Márki Zoltán fordításában –, hogy minden egyes nap várta a híreket a szüleitől, hiába. Nagynénje levelét megkapta, abból tudja, hogy a szülei csomagot küldtek neki a grazi albérletébe. Ezután beszámolt a szüleinek helyzetéről: „A külső negyedben sem történt semmi, de biztos jön még valami, mielőtt még mindent le nem rombolnak…”.

Jelenleg mindössze ennyi tudható Maria Grubholz életéről. Szolnoki tartózkodásának körülményeit nem sikerült tisztázni, noha Gellért Ádám, az Erőszakkutató Intézet munkatársa jelentős energiát fektetett a hölgy történetének kutatásába.

Még a feltételezések is szerteágazóak. Hogyan kerülhetett Szolnok környékére a 27 esztendős fiatal hölgy? Önszántából, avagy kényszerítésből érkezett? Balesetet szenvedett, esetleg elütötték az úton és cserben hagyták, avagy bármilyen aljas szándékú erőszakos halált halt? Utóbbi felvetésre bizonyára már nem kapunk megfelelő választ, ugyanis a bomló emberi tetemet abban a vészterhes időszakban inkább gyorsan eltemették…

Maria Grubholz sírhelyét hírportálunk munkatársa is kereste. Az említett Kőrösi úti temető gondnokságának nyilvántartását az 1945-ben, illetve az azt követő zűrzavaros években azonban, ha nem is pontatlanul, de hiányosan kezelték. Egyes esetekben név, parcella, sor, vagy síhely nélküli bejegyzéseket találtunk. Maria Grubholzot elképzelhetően jelöletlen sírba temethették, mert nevére, vagy nyughelyére vonatkozó pontosabb adatot egyelőre mi sem találtunk.