2023.11.21. 06:55
Karnyújtásnyira került a rangos díjtól – a vármegyeiek szavazatára is számít a szolnoki születésű Csankó Zoltán
Jelenleg a Győri Nemzeti Színház oszlopos tagja, de ezer szállal kötődik Szolnokhoz a Jászai Mari-díjas Csankó Zoltán. A színművész idén harmadjára jutott a Kaszás Attila-díj döntősei közé, jelenleg négy várományosa van a rangos elismerésnek. A nyertes kiléte most már a nézői szavazatokon múlik, ezt november 30. éjfélig lehet megtenni az erre a célra létrehozott honlapon.
A király beszéde című darab főszerepben Csankó Zoltán Bertie-t, York hercegét alakította
Fotó: Fehér Alexandra
– Idén harmadjára jelölik Kaszás Attila-díjra, ráadásul maga a társulat. Mit jelent ez az ön számára?
– Annyit hozzátennék, hogy az első körben valóban a társulat jelöl, utána ez megy tovább, és az a sok színház, amely felterjeszti a Kaszás Attila-díj jelöltjét – ebben az évben ez 41 színházat jelent– ott minden Kaszás Attila-díjra jelölt szavazhat a többi jelöltre. Idén négyen kaptuk a legtöbb szavazatot így jutottunk a döntőbe, és igen, én már harmadszor.
– Vagyis, megint önnek szavaztak bizalmat nagyon sokan.
– Igen, ez egy komoly szakmai elismerés. Ez a kiindulópont. Innen csatlakozhatnak be a szavazásba a kedves nézőim, vagy hallgatóim, akik például szinkronok miatt ismernek engem, várom a szavazataikat, mert az ő szavuk lesz a döntő.
– Milyen érzés harmadjára várni az eredményeket?
– Rettenetesen furcsa. Én már nem szerettem volna ezt a harmadikat. Kétszer ott voltam a döntőben, sajnos mind a kétszer elbuktam. Egyébként megmondom őszintén, soha nem fordítottam rá elég figyelmet, mert úgy éreztem, jöjjön, aminek jönnie kell. Idén már próbáltam leállítani a kollégákat, hogy ne szavazzanak rám, de nem tudtam. Későn szóltam, addigra már olyan fölénnyel vezettem, hogy azt mondta az igazgató úr, ő ebbe már nem nyúlhat bele. Így most itt vagyok harmadszor. Többé biztos nem leszek jelölt, mert most már mindenki tudja, hogy nem szeretném. Azért nem, mert nagyon sok feladattal jár, miközben például most is készülök egy bemutatóra.
Az ember ráadásul ott ül egy díjkiosztón, és nem ő kapja a díjat. Akárki, akármit mond, ez egy nagyon rossz érzés, pedig úgy éreztem, esélyes vagyok. Vagyis, nem szeretnék harmadjára is elbukni. Ezért kérem a szolnoki barátaimat, szimpatizánsaimat akik ismernek, vagy nem ismernek csak hallottak rólam, vagy a szolnoki gyökereim miatt esetleg úgy gondolják, szavazzanak rám.
– Mit jelentett az ön számára a díj névadója, Kaszás Attila?
– Nekem sokat jelent, és sokaknak, akik ismerték. Egy késői barátság volt a miénk, akkor találkoztunk, amikor a Nemzeti Színházba szerződtem, és ő már ott volt előtte egy-két évvel. Nagyon sok darabban játszottunk együtt, akkor szövődött ez a barátság. Sajnos három évvel később meghalt. Vagyis, tulajdonképpen ez egy hároméves barátságnak mondható. Előtte ismertük egymást, de inkább csak azt mondhatom, hogy összefutottunk itt-ott, rádióban, tévében, leginkább a szinkronban, de különösebb kapcsolat nem volt közöttünk a köszönésen kívül. De itt, a Nemzetiben valahogy egymásra találtunk. Nem tudom miért, megmagyarázhatatlan, hogy két ember miért köt barátságot, hiszen ahhoz kevés egy színpadon játszani. Ő nem egyszerűen a kollégám volt, a barátommá vált. De hangsúlyozom, hogy nem ezért szeretnék Kaszás Attila-díjas lenni. Ehhez a barátságunknak nincs sok köze. Nem kell ahhoz Kaszás Attilát ismerni, hogy valaki megkapja ezt a díjat. Azok a kollégák, akik a döntőbe jutottak – kettőjükre én is szavaztam– ugyanúgy érdemesek a díjra, nem véletlen, hogy eljutottak idáig. Húsz-harminc év múlva pedig nyilvánvaló lesz, hogy a jelöltek fizikailag nem is ismerhették Attilát, és mégis megkapják majd ezt a díjat. A mai Kossuth-díjasok sem ismerték Kossuth Lajost, és én magam, aki Jászai-díjas vagyok sem ismertem Jászai Marit.
Fotó: Orosz Sándor
– Említette az imént, hogy készül egy bemutatóra. Miben láthatja a közönség az idei évadban?
– Most próbáljuk Csiky Gergely Buborékok című darabját a Győri Nemzeti Színházban. Ebben Solmay Ignácot alakítom, Kubik Anna játssza a feleségemet, bízom abban, hogy egy sziporkázóan szellemes, nagyon nézőbarát előadás születik.
– A szinkron megmaradt-e az életében? Amikor utoljára beszéltünk 2019-ben, akkor megkapta az ország legjobb férfi szinkronszínészének járó díjat.
– Hát hogyne! A szinkron folyamatosan jelen van az életemben. Ilyenkor, amikor próbaidőszakom van, csak hétfőnként van rá módom. Ezen a napon többnyire Budapesten vagyok, hiszen a vidéki színházak esetében általában ez a szünnap. Minden munka, sorozat, egyéb, amit elkezdek Budapesten, és közbejön egy próbaidőszak, akkor az összes munkám hétfőre tolódik. Olyankor nagyon be vagyok táblázva. Amikor viszont fölszabadulok, akkor átadom magam a jobbnál-jobb szinkronfeladatoknak. A bemutató után egy sorozatban kezdek dolgozni a Nyomorultak címűben, aztán egy Nicolas Cage filmen, természetesen ismét Nicolas Cage-nek adom a hangom. És hát, sorolhatnám... el vagyok látva...
– A rengeteg munka mellett Szolnokra esetleg ellátogat, vagy látogatott-e mostanában?
– Igen, sajnos nagyon szomorú apropója van, hogy elég sűrűn Szolnokra látogattam az utóbbi évben. Még talán annál is sűrűbben, mint egyébként, mert amúgy havonta egyszer utaztam, anyukámat látogattam meg. Mindig is rendszeresen hazajártam a szüleimhez. Apukámat már sajnos elveszítettem régebben, anyukámat pedig egy éve. A hagyatéki ügyek miatt sokszor vissza kellett járnom, nagyon fájdalmas időszak volt. Még mindig az. Még mindig vannak teendők. Ha ez lezárul, akkor sem szakadok el majd Szolnoktól, és ez nem csak ígérgetés, hiszen odaköt a gyermekkorom. A fiam lelkiismeretesen, becsülettel, a nagymamája iránti tisztelettel vitt mindig Szolnokra autóval, segített a pakolásban, osztozott a gyászban. Szeretnék majd vele úgy Szolnokra menni egy napra úgy, hogy megpróbálok neki mindent megmutatni, ahol én jártam gyermekkoromban, hogy mit jelentett nekem Szolnok, és mit jelent most.
Sajnos ez édesapám és köztem nem történt meg. És mostanában, ahogy édesapám emlékiratait olvasgatom – korábban nem is tudtam, hogy volt neki ilyen – most szembesültem azzal, hogy ez micsoda őrületes hiány a mi kapcsolatunkban, pedig nagyon szerettük egymást. Én nem szeretném, hogy a fiam és a köztem való kapcsolatban ez elsikkadjon...
Névjegy: Csankó Zoltán
Foglalkozása: színész ( Győri Nemzeti Színház) szinkronszínész
Született: 1962. 05.29. Szolnok
Iskolái: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1983–1987)
Kitüntetései:
Jászai Mari-díj (2001)
Radnóti-NOKIA-díj (2003)
Szent István-díj (2016)
Magyarország legjobb férfi szinkronszínésze (2019)
