Már többször is újjászületett a Szolnoki Szimfonikus Zenekar

Közel 30 évvel azután, hogy katonazenekari csinnadratta kíséretében 1847. szeptember elsején bepöfögött az első, István nevű gőzmozdony húzta tizenhat kocsiból álló vasúti szerelvény Szolnokra, a fűtőház és a szerelőműhely egyesítésére felépült Járműjavítóban, 1875-ben megalakult a Fáklya Társulat. 

A város akkor legjelentősebb, munkások tömegét megmozgató kulturális szervezet elsődleges célja emberi volt: az elhalálozott dolgozók családtagjainak temetését igyekeztek tiszteletteljesebbé tenni. A Fáklya égisze alatt 1878. december 31-én szerveződött a szerény hangszeres kísérettel támogatott Dalárda, melynek tagjai már hangjukat is hallatták Szolnokon. 

Toborzószólam: „Hív a vasút, vár a MÁV(-zenekar)” 

A megyeszékhely első helyi kamarazenekarát azonban nem egy lokálpatrióta, hanem egy Münich Jakab nevű cseh karmester alapította, 1887-ben. A derék muzsikus a Tisza partján tanított, s gyermekzenekart szervezett. Tény, hogy a korabeli újságok hírt adtak egy fúvószenekar felvonulásairól is. Münich távozása után azonban, aki ittléte alatt egyébiránt egy nagyobbacska szimfonikus zenekart is akart alapítani, a gyermekegyüttes feloszlott. 

Zenei szerveződésekről ezt követően 1892-ben esik említés, mikor is ugyancsak a város legnagyobb munkaerő-foglalkoztatója, a Járműjavító hathatós közreműködésével megalakult egy huszonöt tagú MÁV-fúvószenekar. 

Ebbéli múltidézőnkhöz helytörténeti segítséget Bali Józseftől, a ma létező Szolnoki Szimfonikusok alapítójától kaptunk. Visszaemlékezésében arról számol be, hogy az országalapítás ezeréves évfordulójára szintén a vasutasok összefogása révén jött létre a Milléneum Önképző Dal- és Zeneegylet, mely elsőként tartott ének- és zenekari hangversenyeket, műkedvelő előadásokat a városban. 

Háborús hangok: trombita harsog, dob pereg 

A századforduló után a dallamos szólamokat egy időre hangos puskaropogás váltotta fel. Viszont amikor elült a zaj, s az élet újra indulni kezdett, a békebeli csendet újra hangszerek muzsikája verte fel: Berényi János karnagy 1927-ben a megyeháza dísztermében vezényelte elsőként újra a Milléneum Önképző Dal- és Zeneegylet muzsikásaiból verbuvált alkalmi szimfonikus zenekart. 

Aztán 1904-ben megalakult a Szolnoki Zeneegylet. A díszünnepségen a helyi születésű világhíresség, Mandel Laura zongorázott. Megsárgult meghívók tanúskodnak arról, hogy 1907-ben muzsikált az akkortájt alakult első városi vonósnégyes, de működött egy hatfős vonószenekar is, amely a korszak némafilmjeinek zenei aláfestését látta el a helyi mozgókban. 

Az első világháború után Betkowszki Jenő, Breuer Géza, később Kemény László neves tanárok szorgalmazására diákzenekarok álltak össze. Ezekben az évtizedekben adott hangversenyt Szolnokon Jan Kubelik, Szasa Kolbertson, Hubay Jenő, valamivel később pedig a világhírű Dohnányi Ernő és más neves művészek. 
Az előbb említett Milléneum Önképző Dal- és Zeneegylet tagjaiból összeszervezett rövid életű szimfonikus zenekar egyetlen nagyszabású hangversenyét 1927. április 9-én adta, Beethoven halálának 100. évfordulója megemlékezésére. Ugyanez év április 22-én kamarazeneestet szerveztek, melyen a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyes-társaság (Waldbauer Imre hegedű; Kerpely Jenő gordonka; Temesváry János brácsa; Dobos Imre klarinét; Fázmán Ferenc fagott; Romagnoli Ferenc kürt; Schmitz Róbert nagybőgő) játszott a nagyérdeműnek Beethoven-műveket. 

Rövid életű, alkalmi zenekarok alakultak 

Az 1930-as évek elején államilag engedélyezett zeneiskola kezdte meg működését Gráber Lajos vezetésével, aki szimfonikus zenekart is alapított, ám sajnos, ez is tiszavirág-életű volt. A második világháború után Kóbor Antal próbálkozott zenekar-alapítással. Fáradozását siker koronázta, s 1947-ben megszületett a Szolnoki Filharmonikus Zenekar Egyesület Kormos Jenő és Varga József szervezőmunkája révén. 

Az első hangversenyt, Beethoven Egmont-nyitányát Kóbor Antal vezényelte. E zenekar 1951-ig működött, majd pedig tíz év szünet után, 1961-ben Bíró Attila karnagy vezetésével alakult komoly létszámú, de sajnos ismét csak kérészéletű szimfonikus zenekar. Ezt követően még László Ferenc igyekezett a megszervezésével, de eredménytelenül. 

Otthona nincsen, csupán kedves bérleménye 

– Meg kell szerveznünk a már többször kudarcot vallott szimfonikus zenekart – szögezte le mindezt Kálló Sándor, a Ságvári Endre Művelődési Ház igazgatója a Szolnok Megyei Néplap 1965. július ­21-i számában, miután a szolnoki „Ságvárit” egyesítették a Megyei Tanács VB Népművelési Tanácsadóval. 

A zenekar vezetésére egy friss diplomás ifjú zenetanár, Bali József kapott megbízást. A harminchét tagú együttes a Ságvári Endre Művelődési Központ színháztermében mutatkozott be 1966. január 30-án. A műsorban Mozart Don Giovanni-nyitánya, Schubert VIII. szimfóniája és Haydn D-dúr szimfóniája szerepelt. A zenekar egy ideig a Sipos téri iskola Csarnok utcai épületében próbált, majd pedig a 79-ben átadott ma Hild János téri Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Elmondásuk szerint nagyon szerették a helyet. Tágas is volt, és remek az akusztikája. 

A méltán híres Szolnoki Szimfonikus Zenekar a közelmúlttól ugyanis végre megint méltó helyre költözött, és ismét a régi MMIK-ban, a mai Aba-Novák Agóra Kulturális Központ kamaratermében próbál és ad kisebb hangversenyeket, hűséges és megbízható bérlőként. Sajnálatos azonban, hogy továbbra is vándormuzsikusi minőségben...