A miklósi Csiszlikótól a párizsi Ritz Szállóig „ért fel” a cigányzenekar koncertmestere

Mindig jó a szülőföldre hazatérni – szögezi le beszélgetésünk elején a számos elismeréssel, köztük a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével kitüntetett cigánymuzsikus.

– Régi zenészcigány-család a miénk. A város Csiszlikó nevű részében laktunk, s úgy cseperedtem fel, hogy körülöttem mindenki zenélt. Több hangszeren is tudott mindenki. Apám cimbalmos volt, bátyáim között bőgősök, hegedűsök és szintén cimbalmosok is voltak. Én hegedültem. Az általános- és zeneiskolai tanulmányaimat még Törökszentmiklóson kezdtem, ám tíz esztendősen a fővárosba kerültem, miután beválogattak a Rajkó Zenekarba.

Suki András pályája rohamosan emelkedett felfelé: 1982-ben már a Budapest Táncegyüttes prímása volt, de ugyanakkor a Rajkó Zenekart is tanította. Később leszerződött az Olimpia Szállóba, ahol tizenöt évig dolgozott. Az újjáalakult Magyar Rádió Népi Zenekarába 1994-ben kapott felkérést, ahol zenekari prímásként tevékenykedett. Ezekben az években megállás nélkül zenélt. Egyidejűleg vendéglátózott itthon és határon túl is. Fél évig a párizsi Ritz Hotelben is dolgozott, ahol akkori neves filmsztároknak, dúsgazdag olajmágnásoknak, királyoknak, hercegeknek, grófoknak, de még Lady Diána walesi hercegnőnek is muzsikált. Közben több együttes tagja volt, és számos rádió- és televízió felvétele készült el.

– Már javában működött a 100 Tagú Cigányzenekar, amikor 1996-ban kaptam az együttestől egy felkérést. Négy éven át a zenekar egyik prímása voltam, majd 2000-től helyettes koncertmesternek választottak – érkeztünk el kacskaringós pályafutásának jelenlegi állomáshelyére Suki Andrással. Aki 2000. november 2-án vette át a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét jeles munkája elismeréseként. Közben magasabb szintű tanulmányokba fogott, ennek eredményeként 2004-ben diplomát szerezett a Pécsi Tudományegyetem művelődésszervező szakán. Oktat is: a Talentum Kulturális Alapítvány ifjúsági zenekarának tagjait 2005. szeptemberétől tanítja.

– Nem csak a dolgos életemre, hanem a családom tagjaira is nagyon büszke vagyok. A felmenőimtől életre szóló értékes zenei hozományt kaptam. És saját famíliám boldogsága és sikere is örömmel tölt el. Feleségem szintén zenész, hajdanán pont a muzsikálás hozott össze bennünket. A fiam pedig, aki ugyancsak az András nevet kapta a keresztségben, még nálunk is jelentősebb pályát fut be napjainkban. Ő zongoraművész és tanár. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen oktat klasszikus zongorát, mindeközben az Egressy Béni Református Művészeti Szakgimnázium szakmai irányítását végzi, és a fiatalabb generációkat vezeti be a klasszikus zene rejtelmeibe. Diplomás ember. Doktori fokozatát a neveléstudomány területén szerezte, kutatómunkáját pedig épp a Rajkó-módszer adta. Ma a rádiózás mellett a digitális zeneoktatás lehetőségeit kutatja – foglalta össze életének fontosabb részleteit Suki András.