Továbbra is a Kossuth-életmű ápolása a legfőbb küldetésük

– Hogyan gondol vissza a múzeumban eltöltött negyvenkét évére? 

Reznák Erzsébet: – Már a pályám elején is felemelő érzés volt a Kossuth-kultusz éltetése. Bátran mondhatom, hogy ennyi idő után is meghatódom, amikor a lépcsőn feljőve szembetalálkozom a kiállított tárgyakkal. 

A kezdetekkor, 1980-ban fantasztikus érzés volt olyan helyre kerülni, amely ilyen múlttal rendelkezik – az intézmény 1917 óta működik.

– Négy évtized alatt persze sok minden megváltozott, egy dolog viszont kiállta az idő próbáját. Azt, hogy a múzeumi munka óriási szabadság és hatalmas felelősség is egyben. Az igazgatói megbízásom június végén lejárt, és úgy döntöttem, nem pályázok már a posztra. Munkatársunk, Zakar József viszont beadta a jelentkezését, és nagy öröm, hogy mindenki alkalmasnak találta. 

– Kihívás lesz az új szerepkör? 

Zakar József: – Természetesen. Ám igyekszem a feladataimat a legjobb tudásom szerint ellátni. Tudni kell rólam, hogy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végeztem 2008-ban keramikus szakirányon, 2009-ben pedig vizuális és környezetkultúra tanár szakon diplomáztam. 2018-ban szakvizsgáztam múzeummenedzserként, és elvégeztem az intézményvetői képzést is. Pályám elején egy debreceni művészeti szakközépiskolában tanítottam, aztán Ceglédre kerültem. Közben folyamatos kapcsolatot tartottam a múzeummal, ugyanis a helyi fazekasság és kályhás mesterség terén végeztem kutatásokat. Jelenleg a vezetői feladatok mellett a képzőművészeti gyűjtemény muzeológusaként a helyi képzőművészek életműveivel foglalkozom, és a múzeumpedagógiai foglalkozásokat vezetem. 

– A múzeum célja évtizedek óta a Kossuth-kultusz éltetése. Milyen eszközökkel lehet ezt megvalósítani napjainkban? 

Z. J.: – A korunkra jellemző digitális kultúra rendkívül sokat segít ebben. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk az értékes tárgyi emlékanyagunk bemutatásáról sem. Rendkívül gazdag a néprajzi, a képzőművészeti és a helytörténeti gyűjteményünk. Mindazonáltal, mint ismert, a Kossuth-kultusz 2014-ben felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére is. Ami a programjainkat illeti, szeptember 16-án nyílik a NKA által támogatott Bíbor és arany – A Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya című kiállításunk, és jövő ősszel lesz látogatható a Mi, ceglédiek című tárlatunk, mely a dualizmus jeles városi személyiségeinek életművét mutatja be a Magyar Géniusz Program keretében. Jelenleg egy ceglédi születésű képzőművész, Dohnál Tibor életmű-kiállítása tekinthető meg az intézményben. Érdekesség, hogy Kossuthoz több nagy évforduló is kapcsolódik az idén. 

Az államférfi 220 évvel ezelőtt született, a ceglédi Kossuth-szobor 120 éves, a turini küldöttségnek pedig a 145. évfordulóját ünnepeljük.

– A különleges számok miatt vetettük fel, hogy egy kiállítást kellene rendeznünk. 

R. E.: – Kossuth kitűnően alkalmas arra, hogy a hozzá kötődő, legautentikusabb tárgyak segítségével mutassuk be. A hajból készült Kossuth-portrétól a mandzsettagombig mindenütt találkozunk az alakjával. Érdekes módon filmben még nem dolgozták fel az életét. Ellenben elkészült a közelmúltban egy Kossuth-nótákat tartalmazó DVD-nk, amit Terék József zeneszerző közreműködésével adunk ki. Ennek a bemutatóját is szeretnénk megszervezni. 

– Hol kíváncsiak leginkább az államférfira és a hozzá fűződő emlékekre? 

R. E.: – Hazánkban természetesen sokakat érdekel az ő munkássága, ám az Egyesült Államokban, Olaszországban, sőt Törökországban egyaránt érdeklődnek iránta. Az a tapasztalatom, hogyha Cegléd kapcsán keresnek fel turisták, miszerint mit érdemes a városban megnézni, akkor a Kossuth Múzeum, a református templom és a Dobmúzeum iránt a legnagyobb az érdeklődés. 

– Mint minden kulturális intézmény, így önök is megérezték a koronavírus-járvány negatív hatásait, elmaradtak a látogatók. Hogyan indult újra az élet a múzeum falai között? 

Z. J.: – Jómagam a járvány kellős közepén érkeztem a múzeumba. Emlékszem, mihelyt megnyitottunk, elsősorban a múzeumpedagógiai foglalkozásokra fókuszáltunk. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen szép számmal érkeztek a különféle iskolás csoportok. A zárlat alatt a gyűjtemények digitalizálása és a kutatási eredmények pontosítása zajlott, a Facebook-oldalunknak pedig számos új követője lett. Itt különböző ismeretterjesztő rovatokat hoztunk létre, mint például családtörténeti bejegyzéseket, illetve régifotó-összeállításokat. 

R. E.: – Gyakran szembesülünk azzal, hogy a nyilvánosság csupán azt látja a munkánkból, ami benne van egy kiállításban, egy rendezvényben, a kiadványokban, ám mindez valójában csak a jéghegy csúcsa. A gyűjtemények gondozása, valamint az újabb és újabb kutatások szintén feladataink elmaradhatatlan részét képezik.