Metálzenével fogadják a Túri Fazekas Múzeum látogatóit Mezőtúron

Hogy miként kapcsolódik egy néprajzkutató, muzeológus életéhez a thrash metál? A mezőtúri múzeum legújabb kiállításán minden bizonnyal választ kaphatunk a kérdésre. 

Ez egy szubkultúra volt, fiatalkoromban magam is tagja voltam ennek a metálos mozgalomnak – kezdte Benedek Csaba. – Nagyjából egy évtizede fogalmazódott meg bennem, hogy az ehhez kapcsolódó tárgyak gyűjteményéből egy tárlat kerekedjen ki. Szerettem volna néprajzi módszerekkel bemutatni ezt az általam is jól ismert szubkultúrát

– foglalta össze a szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzkutató muzeológusa.

A tárlatot látva mindez sikerült, a több száz darabos gyűjtemény jól visszaadja a thrash és death metal hangulatát. Hangfalak, lemezek, különböző ruhák, viseletek, újságok és poszterek idézik meg a stílus képviselőinek mindennapjait. 

– Annak idején magam is tetemes gyűjteménnyel rendelkeztem, így a tárlat összeszedése már korán elkezdődött. Ezek közül sajnos sok eltűnt, sokat kölcsönadtam, amik nem kerültek vissza, így számos darabot újra be kellett szereznem. Szerencsére volt ebben segítségem, így például a nyíregyházi múzeum munkatársa, kedves kollégám, Mohácsi Endre is hozzájárult a gyűjteményhez. Mindezek mellett pedig, ahogy terjedt a kiállítás híre, gyűjtők, zenekarok is meglepnek újabb és újabb relikviákkal. Célunk egyébként, hogy ha lehet, minden akkor működő zenekarról, zenekartól kerüljön egy-egy emlék a tárlathoz – mesélte Benedek Csaba.

– A kiállítás lényege tehát, hogy bemutassuk, miként éltünk, hogyan éltek a rajongók akkoriban. Nem lehetett eltéveszteni azokat az embereket, akik ezt a stílust képviselték, már a ruházaton látszott. Voltak a zenekari pólók, hidegben flanelinget vettünk rá, meg óriási felvarróval díszített farmermellényt, melyekre tollal zenekari logókat rajzoltunk. A nadrágunk csőgatya volt, a lábunkon magasszárú Puma cipő. Voltak cikis viseletek, na meg tiltólistások, például a diszkó legapróbb jele sem volt megengedett, s általában terelgettük egymást ebben is. Kazettákat és újságokat másoltunk, aztán saját kiadványt is készítettünk. Leveleket írtunk a zenekaroknak, melyekre sokszor választ is kaptunk, posztereket tettünk a szobáink falára – sorolta az emlékeket a muzeológus.

– A stílus terjesztésében egyébként nagy szerepük volt a lemezboltoknak, ezeken a helyeken ugyanis a vinyl korongok mellett kazettákat is árusítottak, melyeknek legnagyobb része bizony hamisított volt. Lehetett ezekben az üzletekben másolt kazettákat, újságokat (fanzine) és pólókat is kapni. Nagyon fontos csatornák voltak ezek, hiszen nem volt internet, a rádiók nem játszották ezeket a zenéket. Plakátokon és szájhagyomány útján terjedtek a hírek, mégis a koncerteken több ezer ember „ csápolt”. Ezek a rendezvények ünnepnek számítottak – mondta el Benedek Csaba, aki elárulta, időnként még ma is elmegy egy-egy metálkoncertre.

A tárlat tehát most Mezőtúron látható. A különleges, még a „kívülállók” számára is garantáltan élményt jelentő kiállítás augusztus 24-ig várja a látogatókat. A gyűjteményt korábban már bemutatták Szolnokon, Jászkiséren és Besenyszögön, szeptemberben pedig Túrkevére költözik.