Szinetár Miklós A víg özveggyel ismét meghódította Szolnokot

Bécsben 1905-ben, Budapesten 1906-ban volt a premierje. A következő években New Yorkban, Londonban, Párizsban és a földkerekség többi, világot jelentő deszkáin mutatták be a darabot, hogy aztán Szolnok 1912-ben épült első kőszínházában még abban az évben szintén láthassa a nagyérdemű.

A víg özvegyet a történelmi Magyarországon először Budapesten, 1906. november 27-én mutatták be a Magyar Színházban. A címszereplő Glavári Hannát a kor ünnepelt primadonnája, Turchányi/Turcsányi Olga játszotta.

Amikor a művésznő 1909-ben hozzáment Mariházy Miklós színházigazgatóhoz, a zenés mű idehaza a vidéket is meghódította. Mariházy vándortársulata 1912-ben érkezett meg Szolnokra, és a város épp akkor átadott első kőszínházában is sikert aratott.

Egy nagyobb lélegzetvétel után, 1956 nyarán, a Tisza-parti kolostor „klerikális” múltját végképp eltörölni hivatott, akkortájt megépített szabadtéri színpadon tartottak egyestés előadást a Lehár-műből, amelyet a kedvezőtlen időjárás miatt elnapoltak. Két kritika is íródott az előadásról.

A megyei napilap kritikusa – noha alaposan lehúzta a hangosítást és a fényeket – ujjongott, miszerint végtére is hasznos volt a templom szomszédságában megépíteni a munkásosztály szórakoztatását kielégítő szabadtéri színpadot. Néhány nappal később egy olvasói levelet is leközölt a Néplap, melyben az egyik olvasó azon „durrogott”, hogy szerinte a Glavári Hannát alakító Neményi Lilin kívül az egész társulat alaposan maga alatt játszott.

Közel húsz év múlva, 1975-ben kopogtatott be ismét az akkorra már Szigligeti nevével fémjelzett színházba A víg özvegy, Bor József rendezésében és Bókay Mária főszereplésével.

Ezt követően majd’ harminc év telt el a viszontlátásig. A 2004-es előadás a mostani, 2022-es évadbeli előjátéka. A 18 évvel ezelőtti darab a Budapesti Operettszínház és a Szolnoki Szigligeti Színház közös produkciója volt, és ugyancsak, mint napjainkban, Kállai István színpadra alkalmazásában és Szinetár Miklós rendezésében ragadtatta tapsra a hallgatóságot.

Az akkori bérletsorozatnak három Glavári Hannája volt: Kalocsai Zsuzsa, Sáfár Mónika és Dénes Judit. És még legalább egy érdekessége: a Szigligeti mai igazgatója, Barabás Botond – mondhatni – abban az évben érkezett meg a szolnoki társulathoz, és kapott egy kisebb szerepet Lehár nagyoperettjében.

Lehár Ferenc Komáromban született, életének és munkásságának nagyobb időszaka Bécshez köthető, ám haláláig, 1948-ig büszke volt magyarságára. A víg özvegy hozta meg számára a zeneszerzői elismerést és az anyagi sikert. Műveiben megújította az 1900-as évek elejére porossá váló bécsi operett stílusát, amely miatt egy kortársa így fogalmazott: „A zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett és Lehár”.

Nos, ez azért is igaz, mert szerintem A víg özvegy nem egy hagyományos operett, mint inkább egy vígopera. És nem csupán egy tévedések vígjátéka, hiszen tartalmában, dramaturgiájában, zenei hangzásában, annak koloratúrájában nagy ívű, az előadóktól színpadi prózai és énektudásban bravúrokat kikényszerítő darabról van szó.

A víg özvegy 2022-es előadás-sorozata koncentrált virtuozitást követel a szereplőktől.

Glavári Hannát Lőrincz Judit formálja meg kitűnő színművészi és operaénekesi képességeit hasznosítva, bizonyítva, hogy a legnehezebb zenés műfaj előadójaként operettprimadonnának is kiváló. A bonviván Danilo, továbbá Valencienne és De Rosillon kettős szereposztásban lép színre, bármely vendégművészi felállásban élmény a darab. Felsorolás és kiemelés nélkül pedig a szolnoki színészek alázatát, a szubrettek és táncoskomikusok teljesítményét, valamint színpadi és dalnoki kvalitásait kell hangsúlyozni, amely miatt A víg özvegy mai verziója vélhetően a legsikeresebb a korábbi négy változathoz képest.