Varga Sinai Gizella varázslatos keleti világot hozott magával Jászberénybe

A Kocsis Kiadó gondozásában megjelent könyvet első alkalommal az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövetségén mutatták be. Majd a Magyar-Iráni Baráti Társaság rendezvényén és a Jász Múzeumban is megismerhették az érdeklődők. Varga Sinai Gizella lánya, Samira, valamint Kocsis András Sándor kiadótulajdonos és felesége társaságában látogatott a közelmúltban Jászberénybe. Nem véletlenül kapta a meghívást, hiszen az egykori jászok az iráni nyelvű népek közé tartoztak. A két népet a közös gyökerek és lelki rokonság köti össze, melyet tovább erősít Jászberény és az iráni Yazd huszonhat éves testvérvárosi kapcsolata. 

– Nagyon örülök, hogy megismerhettem a jászokat. Büszke vagyok a két település kapcsolatára, Yazd csodálatos, misztikus város, az egyik kedvencem – mondta lelkesen Varga Sinai Gizella a jászberényi rendezvényen, ahol életútjáról, alkotói pályájáról is mesélt. 

A második világháború idején, 1944-ben született Csákváron. Művészetének bölcsője Budakeszi, ahol gyermekkorát töltötte, szeretetteljes családi légkörben nevelkedett. Akkoriban a könyvek és a megannyi titkot, varázslatot rejtő budakeszi erdő volt a legjobb barátja. Már gyermekkorában magával ragadta a varázslatos keleti világ, amikor az Ezeregyéjszaka meséit olvasta. 

Később Ady Endre, Vámbéry Ármin és Kőrösi-Csoma Sándor munkássága hatott rá, és erősítette lelkében a Keletre vágyódást. Sokat álmodozott arról, hogy vajon megtalálja-e a saját csodalámpáját. Akkor még nem is sejthette, de ma már tudja, hogy a festészet a csodalámpása, ami megvilágítja életútját és másokét is. 

– Érettségi után magyar-német szakra jelentkeztem, azonban az egyetemi felvételi nem sikerült, ezért munkát kerestem, és bérelszámoló lettem az óbudai selyemgombolyítóban. Hamarosan bebizonyosodott azonban, hogy ez nem a legjobb választás volt, átmeneti munkának tekintettem. Édesapámmal új terveket szőttünk. Ő tehetséges, ám meghasonlott operaénekes volt, mindenáron külföldre szeretett volna menni. Így hát elhatároztuk, hogy Bécsben próbálunk szerencsét. Apám bécsi tartózkodása nagyon rövid volt, mert az Operában a menedzser az életkora miatt eltanácsolta. 

Negyvenhét éves volt akkor, teljesen le volt sújtva, és hiába ösztönöztem, hogy menjünk tovább Németországba, ő megtorpant, elkeseredett, és hazament édesanyámhoz. 

– Én azonban maradtam, egy ferences apácakolostorban kaptam szállást. 1964-ben egy nehéz, ám varázslatos időszak kezdődött el az életemben, beléptem a nagyvilág küszöbére, szabadnak éreztem magam – idézte fel. 

A művészet szentélye után vágyott, ami már gyerekkorában is vonzotta, és szerette volna megvalósítani mindazt, ami édesapja számára elérhetetlen volt. Bécsben ösztöndíjat szerzett, és a képzőművészeti akadémia festő szakán kezdett tanulni. Az osztrák főváros életének egyik nagyon fontos állomása, hiszen ott nyílt meg a szerelem, a spiritualitás és művészet útja Kelet felé. 

A nemzetközi diákélet forgatagában találkozott Khosrow Sinai iráni származású filmrendező szakos hallgatóval, akivel összeházasodtak. 

1967-ben Nyugatról Keletre, Teheránba költöztek, ahol bekapcsolódtak a pezsgő művészéletbe. Khosrow neves, elismert filmrendező, Gizella pedig festőművész lett. Két lányuk született, Yazmin és Samira, akik szintén a művészeti pályát választották. Gizella évekig nem találkozhatott a szüleivel, ezért szüntelen honvágy gyötörte. A Keletre vágyódás érzésével ment Iránba, ahol hamar otthonra talált. 

– A férjem családja barátsággal fogadott, kedvesek voltak. Egyébként nagyon sok hasonlóság van a perzsa és a magyar lélek között. Tele vannak mély, meleg érzelmekkel, ezért úgy éreztem, hazaérkeztem. Egyetlen gond volt, hogy nem tudtam perzsául. Nem volt más választásom, mint hogy gyorsan megtanulom a nyelvet. Kezdetben természetesen aggódtam, hogyan tudok majd művészként, nőként Iránban érvényesülni, de a férjem biztatott. Megismerkedtem egy barátjával, akinek galériája volt Teheránban. Megnézte a képeimet, és bátorított, hogy fél éven belül kiállítást rendez az alkotásaimból. Ez így is történt. Az első kiállításom képein olyan magyar vonatkozású témák is szerepeltek, mint például A Kékszakállú herceg vára vagy a Csongor és Tünde – emlékezett vissza Varga Sinai Gizella. 

– Egész életemet szimbolizálja ez a két sor. Két világot, két országot tapasztaltam meg életem során. Intenzív sodrásban éltem, a kinti világ eseményei, és a belső világom eksztázisai és keserűségei között őrlődve. A megnyugvást a harmadik világ, a művészet adta számomra – összegezte életfilozófiáját a művésznő.

Büszke gazdag életművére és hazája elismerésére

A kötetet évtizedekkel ezelőtt írt naplórészletek, levelezések gazdagítják. Festői korszakait részletgazdagon, színes fotókkal illusztrálva mutatja be. Az elmúlt évtizedekben tizenkilenc önálló és több mint kétszáz csoportos kiállítása volt világszerte. Húsz éven át tanított rajzot és festészetet, tagja az Iráni Festőegyesületnek és alapító tagja a Dena-nak, az első női festőcsoportnak a Közel-Keleten. Számos alkalommal vezetett karitatív céllal művészeti kurzusokat, melyek célja az volt, hogy nehéz körülmények között élő gyermekeknek és felnőtteknek megerősítse az önbizalmát, új utakat nyisson meg számukra, és az alkotás erejével segítse gyógyulásukat. 

Elismerései közül legkedvesebb számára a Magyar Érdemrend tisztikeresztje, melyet 2014-ben kapott meg a magyar és a keleti kultúrát ötvöző életművéért, a magyar-iráni kulturális kapcsolatok erősítése érdekében végzett több évtizedes tevékenységéért. Önéletrajzi könyve megírásában férje, Khosrow inspirálta. Szívügye volt a könyv, de sajnos a bemutatót nem élhette meg, 2020-ban örökre elment. Gizella az őszt és a karácsonyt lányánál töltötte Budapesten, január elején utazott vissza Teheránba. 

– Vannak még feladataim. Szeretném befejezni a félbehagyott képeimet és megfesteni a tervezett sorozatokat. Remélem, hogy lesz még néhány kiállítás is – beszélt a jövőről a festőművész.