Új állandó kiállítással készül jövőre a szolnoki Damjanich János Múzeum

– Hogyan értékeli az elmúlt évet?

– Egy rendkívül zsúfolt esztendőt tudhatunk magunk mögött, még annak ellenére is, hogy nagy felületű ásatásaink nem voltak. Tudni kell, hogy januárban nyílik meg az új régészeti állandó kiállításunk, melynek kialakítását elődöm, dr. Tárnoki Judit kezdte el. Ez a munka most a végéhez közeledik. Megterhelő feladat volt a tárlat anyagát összeállítani, és a koncepciót véglegesíteni.

– Lehet már tudni, hogy mit tartalmaz majd az új kiállítás?

– Egyelőre csak „csepegtetjük” az ezzel kapcsolatos információkat. Azt szeretnénk ugyanis, hogy a látogató a helyszínen szembesüljön a kiállítás részleteivel és meglepetésként érje a látvány. Annyit azonban elárulhatok, hogy egy igencsak korszerű és látogatóbarát tárlatot hívunk életre, az installációkkal is ezt a szemléletet követjük. Publikus továbbá, hogy itt láthatja majd a közönség a tiszajenői aranykincset is, melyet korábban Nagy Fanni régészünk és Urbán László önkéntes fémkeresős kollégánk talált meg. Óriási jelentőségű ez az anyag, éppen ezért megérdemli, hogy részletesebben is bemutassuk.

– Ejtsünk szót az ásatásokról. Milyen eredményeket hoztak az ez évi munkálatok?

– A régészeti osztálynak van egy fontos feladata, amelyről keveset tud a nagyközönség. A törvény előírja a földmunkákkal járó beruházásoknál, hogy régészeti megfigyeléseket végezzünk. Ez nem jelent feltétlenül ásatást. A kivitelező értesít minket, ha elindul ez a tevékenység, mi pedig kimegyünk és megfigyeljük az adott helyszínt. Ha pedig előkerül valami, azt természetesen feltárjuk. Ezekből most nagyon sok volt, legalább harminc ilyen beruházást kísértünk figyelemmel az év során, és négy esetben kellett feltárást végezni. Az ipari parkban két esetben volt erre szükség. 

Egy ottani csarnoképület alapozóárkainál vaskori anyag került elő és egy kevés középkori telepanyag is napvilágot látott. Mindemellett császárkori szarmata emlékekre is rábukkantunk. 

– Az ásatást Mali Péter vezette. A Piroskai úton aztán a korábban feltárt középkori település további objektumait tártuk fel Polgár Zoltán régész vezetésével. Ennek során előkerült még két zsugorított csontvázas sír, amelyek valószínűleg az őskorból maradtak ránk. Sajnos az egyik mellett egyáltalán nem volt melléklet, a másik sírban viszont volt egy kisebb edény, aminek korát eddig nem sikerült meghatározni. Meg kell említenem továbbá, hogy Tiszapüspöki határában, egy napelempark építésekor is végeztünk régészeti megfigyelést, amely számos eredményt hozott. A lelőhelyen ugyanis egy szarmata település részlete tárult elénk. 

Tiszakürt határában pedig nemrégiben egy bányát nyitottak, ahol szintén szarmaták nyomaira bukkantunk.

– Az M4-es úttal kapcsolatos feltárások hogyan haladnak?

– Legutóbb az M4 gyorsforgalmi út Törökszentmiklós-Kelet és Kisújszállás közötti szakaszának próbafeltárására kérték fel a múzeumot. Ennek keretében a nyomvonalon található tizenkét lelőhelyen meghatározott számú kutatószondát jelöltünk ki. Ilyenkor elsősorban a lelőhely intenzitását és a humuszréteg vastagságát vizsgáljuk. A kapott eredmények egy előzetes régészeti dokumentáció elkészítéséhez kellenek. Az itteni munkát november 22-én kezdtük el, ám a kedvezőtlen időjárás miatt nagyon nehezen tudunk haladni.

– Tevékenységük egy részét a leletmentés teszi ki...

– Valóban, az idei esztendőben is volt néhány efféle munkánk. Gyakran előfordul ugyanis, hogy véletlenül kerülnek elő a különféle tárgyi emlékek, például szántás közben. Idén két ilyen alkalomról tudok beszámolni. Tiszajenő határában a neolitikumtól a bronzkorig számos objektum bukkant fel. A lelőhelyen sírokat, tűzhelymaradványokat és egyéb telepjelenségeket tártunk fel. A másik fontos lelőhely Besenyszög határához köthető. Itt egy 16. században elpusztult falu területén azonosított vasdepót az önkéntes fémkeresős csapatunk Kovács Péter és Ádám Márk régészeink közreműködésével. A vizsgálatokból kiderült, hogy a fémeszközök egy kovácsmester szerszámai lehettek. A depó egyebek mellett kalapácsot, vasvillát és béklyót tartalmazott.

– A közelmúltban feltárt tárgyi anyagból láthat-e valamit a nagyközönség?

– Ezek a leletek egyelőre a raktárakban pihennek, illetve úgynevezett elsődleges feldolgozás alatt állnak. Tisztítani és konzerválni kell őket, vagyis első lépésként látni kell azokat a restaurátorainknak.

– Mi várható jövőre? Feltételezem, hogy tervezik már a soron következő programokat.

– Több nagy projekten is dolgozunk, amelyek megvalósulásuk esetén a múzeumi életet gazdagítják. Pályáztunk a Magyar Géniusz Programban, jelenleg az eredményhirdetésre várunk. Tudni kell, hogy a program keretében a régészet szolnoki géniuszainak állítanánk emléket. Nevezetesen a szakma öt kiválóságának, Hild Viktornak, Balogh Bélának, Kaposvári Gyulának, Csalog Zsoltnak és Stanczik Ilonának. 

Elhozzuk Szolnokra Kovács Péter régész kollégám közreműködésével a jelenleg Kecskeméten megtekinthető, gepida kiállítást is. Ez várhatóan még a jövő év első felében megtörténik. 

– Nagy Zsolt és Polgár Zoltán régészeink egy éremtani kiállítást rendeznek egy új koncepció mentén. Ezenfelül bízunk benne, hogy legközelebb is megrendezhetjük a magyar régészet napját, mely mindig nagyon népszerű a látogatók körében. Kíváncsian várom Nagy Fanni kolléganőm újabb ötleteit. Mindezek mellett lesz még egy kisebb felületű feltárás a Művésztelepen végzendő beruházás megkezdése előtt, amit Kertész Róbert vezet majd. A létesítendő épület áttervezése miatt ki kell bővíteni a feltárási felszínt, ezzel fejeződik be a szolnoki várásatás. 

– Meglehetősen sokrétű feladatok várnak önökre. 

– Én is így gondolom. A régészet nem csak arról szól, hogy talpalatnyi területeken, ecsettel a kezünkben ásatásokon dolgozunk nap mint nap, habár ezt nagyon szeretnénk. A munkánk ennél jóval többet kíván tőlünk, folyamatosan alkalmazkodnunk kell a felgyorsult világ elvárásaihoz. Beruházókkal tárgyalunk, tudományos kutatásokat végzünk, konferenciákat tartunk, többhektáros ásatásokon veszünk részt és kiállításokat rendezünk. Az előttünk álló hónapokban tehát csakugyan a kihívásoké lesz a főszerep, ám biztos vagyok abban, hogy ezúttal is sikerrel vesszük az akadályokat.