Taroltak saját dalaikkal a fiatalok a művészeti fesztiválon

A Pannon UniFest fiatal generációk művészeti találkozója, versenye és fesztiválja, melynek a veszprémi Pannon Egyetem ad otthont. A Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium egykori tanulója, a szolnoki Horváth Ábel Olivér nemcsak színészpalántaként jeleskedik, hanem zenészként is egyre sikeresebb.

– Együtt kezdtük idén Lovas Jucival a Pesti Magyar Színiakadémiát, ahol osztálytársak lettünk, innen az ismeretség – meséli Ábel. – Mindketten színésznek tanulunk, és úgy gondolom, hogy mindez nem választható el a zenétől, aminek köszönhetjük a közös munkát. Megismerkedésünkkor csak a szünetekben kezdtünk el közösen zenélni, majd arra gondoltunk, hogy ebben több lehetőség is rejlik, hiszen Juci remek számokat ír. Így rögtön azon kezdtem el gondolkozni, hogy jó lenne mindezt a nagyközönség elé tárni, közös zenélés formájában. A Pannon UniFestre saját dalokkal készültek, melyek a Gondolatban és a Senki se címet viselik. 

Egy sikertelen felvételinek köszönhetően kezdtem el dalokat írni, ami azóta meghatározó része az életemnek

– veszi át a szót Lovas Judit. – Az Ábellel való közös zenélésnek köszönhetően elkezdtem többet foglalkozni ezzel, majd a Pannon UniFest tehetségkutatójára rábukkanva rögtön jelentkeztünk, és két hetet készültünk. Nehéz megfogalmazni, hogy miről szólnak a dalaim, hiszen nem feltétlenül konkrét élettörténetekből merítem az inspirációt. Az első szám, amivel felléptünk, a Gondolatban. Ez egy képzeletbeli történet arról, hogy milyen meglepő érzés lenne meglátni egy igazán közeli ismerősömet egy plakáton szerepelni. A másik dal a Senki se, ami elmondja, hogy milyen az, amikor nem figyelnek rád, miközben nagyon szeretnéd, hogy értékeljenek. 

– A Pannon UniFesten cajónnal, csörgőkkel és akusztikus gitárral adtuk elő a dalokat. Éreztük, hogy jól sikerült a fellépés, de arról nem is álmodtunk, hogy arany minősítés lesz belőle, aminek jutalmaként felléphettünk a veszprémi Íródeák Művészeti Udvarban, valamint a Művészetek Völgyében – részletezi Ábel. 

– Mindez arra ösztönzött bennünket, hogy egy csapatot alkossunk, mert úgy érezzük, szeretik az emberek azt, amit csinálunk. A fellépéseknek köszönhetően egy ismertebb akusztikus zenekarral is jó kapcsolatba kerültünk, melynek tagjai kiemelték a dalszövegek fontosságát. Továbbá más, velünk egy cipőben járó, fiatal zenészekkel is hamar barátságokat kötöttünk, ilyen például a Kiss Zenészek, vagy a Semmi Zenekar.