A krakkói főkonzulátus épületét díszítik a szolnoki alkotó felvételei

– Varázslatos tájakat, pillanatképeket örökít meg a kamerája. Munkásságának fókuszában a festői helyszínek állnak…

– Tizenéves korom óta kísér a tájképfotózás szeretete. Nagy álmom volt, hogy mielőtt belevetem magam a nagybetűs életbe, sok helyre jussak el a világban. Az egyetemi évek erre lehetőséget is adtak.

Nemcsak szakmailag, de emberileg is sokat kaptam attól, hogy idegen kultúrákat és különböző életszemléleteket ismerhettem meg.

Képeimet főként Olaszországban, Spanyolországban, Ázsiában, valamint az Egyesült Államokban kaptam lencsevégre. Két éve, 2019 szeptemberében a Múzeumok Őszi Fesztiválja elnevezésű program tematikája a „világ csodáira” összpontosult. Ezt az utazás témáján keresztül jelenítették meg az esemény szervezői a Damjanich János Múzeumban. Az intézmény Folyosó Galériája hangulatos teret adott azoknak a fotóknak, amelyeket az elmúlt öt évben készítettem.

– Az említett tárlat anyaga még abban az évben Magyarország Főkonzulátusára, Krakkóba került.

– Valóban. Ennek előzménye egészen az egyetemi évekig nyúlik vissza. Három évvel ezelőtt a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány mesterszak utolsó félévében megpályáztam a Külgazdasági és Külügyminisztérium egyetemistáknak meghirdetett programját.

Ennek köszönhetően alkalmam nyílt a diplomához szükséges szakmai gyakorlatot Magyarország Prágai Nagykövetségén teljesíteni.

Ezzel egy időben levelező szakon végeztem a Kodolányi János Egyetem nemzetközi kapcsolatok, protokoll és diplomácia szakát. Mindezek együtt részletes ismereteket nyújtottak a diplomáciai területen. Fantasztikus volt látni egy külképviselet mindennapi működését, és a kulturális diplomácia jelentőségét. A fotókkal kapcsolatos lehetőség iránti érdeklődésem ezért esett a külképviselet felé. A lengyel város kiválasztásakor külön örömként ért, hogy Krakkóban nem időszakos kiállításként, hanem állandó dekorációként szolgálhatnak a fotóim.

– Hogyan fogadta a képeket a lengyel közönség?

– Rendkívül pozitívan érintett az ottani fogadtatás. Lengyelországban őszinte érdeklődéssel figyelik a magyar művészeteket, a fotográfia területét. A fiatal tehetségek pedig meglepően nagy figyelmet kapnak. Csodálatos érzés volt megtapasztalni az intézmény munkatársaitól kapott sok segítséget a szervezési feladatok során, és azt figyelni, ahogy örömmel tekintik meg alkotásaimat a látogatók. Közel huszonöt tájképet vittem Krakkóba, amelyeket nem várok vissza, a külképviselet falait ékesítik.

– Melyik ország látványvilága tette önre a legnagyobb benyomást az útjai során?

– Nehéz erre pontos választ adni, mivel mindegyik hely másért egyedi. Általában azok a helyszínek ragadnak meg, amelyek kevésbé ismertek a turisták körében. Nagyon szeretek új helyeket felfedezni, más kultúrába belecsöppenni, és az adott pillanat szépségét és mulandóságát fotókon keresztül megörökíteni. Bízom abban, hogy egy-egy fotóm visszaadja mindazt a hangulatot és érzést, amelyet készítésekor éreztem.

– Tervez a közeljövőben újabb kiállítást?

– Még egészében a krakkói tárlat hatása alatt vagyok, nagyon sokat jelent. Tervek és álmok természetesen vannak, majd kirajzolódik az irány. A legaktuálisabb most annak a naptárnak a tervezése, amelyet egy szolnoki nyomda fog megjeleníteni a Krakkóban bemutatott képanyagból. Emellett szeretném a 2019-ben megjelent A pillanat varázsa című fotóalbumot még szélesebb érdeklődői körhöz eljuttatni.