Századik összejövetelével ünnepelte tízéves évfordulóját a családkutató klub

Az eseményen – melynek vendégeit Ari Ilona, a családkutató klub vezetője köszöntötte, gördülékeny levezetésében Póta Sándor és Ujlaki Csaba, a kulturális központ munkatársai működtek közre – a jelenlévők először Kántor Évának, a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeum történészének Kik azok a kunok? címmel tartott előadását hallgathatták meg e megyei népcsoport múltjáról és jelenéről.

A történész asszony egy rájuk jellemző mondásból, a konok kunok szólásból kiindulva ismertette Ázsiától a Kárpát-medencéig ívelő útjukat, majd itteni évszázadaik fontosabb adalékait. Örökségükről szólva még azokkal is több érdekes információt osztott meg, akik, mint e sorok írója is, beleszülettek a Nagykunság világába. Például nem sokan tudják, hogy ősi kutyafajtánk, a komondor is quman dur-ként nevével bizonyítja, hogy ő is Kötöny kán népével érkezett mai hazájába.

De volt szó a kun önérzetet tápláló önmegváltásról, a redempcióról is, amikor a szolgaságot nem tűrő kun elődök hatalmas áldozatot vállalva a maguk erejéből váltották meg a Habsburgok által elkótyavetyélt földjüket. Megismerhettük a Nagykunság napjainkban is erősödő hagyományőrzését, újjászülető népművészeti örökségét, és nem utolsósorban a legfontosabb nyelvemlék, a Kun Miatyánk megőrzésének históriáját is.

Karikó Katalin is szóba került

Az előadás felemelő része volt a Nagykunság tudósainak Németh Gyulától, Györffy Istvántól, Mándoky Kongur Istvánon, Baski Imrén át Bartha Júliáig ívelő sorának bemutatása, vagy a természettudományok terén kiemelkedőt alkotó karcagi Nobel-díjas Herskó Ferenc és a szintén Nobel-díj-várományosként is említett kisújszállási Karikó Katalin nevének felidézése is.

Ezt követően Ari Ilona klubvezető tekintette át a családkutatók elmúlt tíz évének történetét, fotókkal idézve fel e hosszú időszak főbb eseményeit, köszönetet mondva mind a kulturális központ, mind az eseményen Csönge Attila igazgató és a munkájukban kezdettől fogva közreműködő dr. Cseh Géza nyugdíjas főlevéltáros által képviselt levéltár munkatársainak őket segítő hozzáállásáért. Szintén itt mondott köszönetet Molnár Lajos Milán ANKK-igazgatónak, aki nélkül ma nem működne Szolnokon az ország talán legeredményesebb családkutató csapata.

Tárlat nyílik az Agórában

Mint elmondta, Molnár Lajos Milán igazgató nem csak kitalálta, elindította a klubot, hanem azóta is feltétlen támogatását élvezi a családkutatók közössége. Az igazgató válaszában többek között a klub emberi közösséget teremtő munkáját emelte ki. Ő az ország kulturális központjainak vezetőivel tartott találkozóin rendre elmondja, hogy munkájukhoz mennyi értékkel járult hozzá ennek a tevékeny közösségnek a léte.

A múltat áttekintve külön kiemelte dr. Fülöp Tamás korábbi levéltár-igazgatónak, jelenlegi kecskeméti egyetemi rektornak, a klub létrejöttéhez, munkájához nyújtott pótolhatatlan segítségét, továbbá azt a tényt, hogy Máthé György esperes-plébánostól kezdve Horváth László múzeumigazgatóig hány támogatót sikerült megnyerniük az induláshoz. Amint elmondta, a klub szervezésének ötletével jókor voltak jó helyen. Egyben felhívta a figyelmet a klub tízéves fennállását megörökítő, „Jövőnk a múltban – Tíz éves az ANKK Családkutató Klubja” című, szeptember 1-jén 14 órakor kezdődő kiállításukra is.

A foglalkozás végén a kulturális központ meglepetéssel is szolgált a jelenlévőknek.

Az ünnepi alkalom résztvevőinek átadott emléklap mellett Pintér Zsuzsanna közművelődési szakember, akinek ezen az összejövetelen adták át tiszteletbeli klubtagsági igazolványát is, háziasszonyként két munkatársa segítségével az erre az alkalomra sütött hatalmas torta elfogyasztására invitálta meg a vendégeket.

Igazi közösséggé váltak

Az ünnepségen Ari Ilona klubvezető hírportálunknak is felidézte az indulásról és az elmúlt tíz évről őrzött emlékeit.

– Azt hiszem, annak idején hályogkovács módjára úgy vágtunk bele a munkába, hogy nem terveztünk ilyen hosszú távra. Előttünk állt egy feladat, amit felvállaltunk, és nekikezdtünk a megvalósításának. Először a családkutatás fázisain végigmenve előadásokat hallgatunk meg, s közben jöttünk rá, hogy milyen sok mindenről tudunk közösen szót ejteni. Gyorsan kialakult körülöttünk egy mag, és úgy emelkedett nyolcvan fő fölé az aktív klubtagjaink száma, hogy a kiadott tagsági igazolványok száma közben a másfél százat közelíti. De a lényeg az, hogy eközben sikerült olyan emberek közösségévé válnunk, akik szívesen vannak együtt. Az időközben bekövetkezett járvány különösen megmutatta, hogy mennyire fontos számunkra ez a személyes jelenlét – tette hozzá Ari Ilona.

A klubvezető arról is beszélt, hogyan születtek meg kiadványaik.

– Úgy kezdődött a publikálás, hogy a jól sikerült klubfoglalkozásunk mondanivalójának lényegét jegyzetekben is megőriztük, és innen már egyenes út vezetett azok közkinccsé tételéhez, a kötetek megjelentetéséhez – mondta lapunknak Ari Ilona, majd azt is elárulta, milyen érzés volt neki a századik előadás népes közönségén végigtekinteni. – Fantasztikus. Nagyon régóta ebben a tíz évben élek, és csodálatos volt számomra átélni azokat az élményeket, melyeket a családkutatás és a klub adott nekem.

Kiváló az együttműködésük az Aba-Novák Agóra Kulturális Központtal és a levéltár vezetőivel is

– A családkutató klub ötlete Molnár Lajos Milán igazgatóé volt, és annak idején az engem a már másfél éve létező mezőtúri családkutató csapat működését ismerő dr. Fülöp Tamás akkori levéltár-igazgató ajánlott a klub vezetésére – mesélt arról Ari Ilona, hogyan került kapcsolatba ezzel a tevékenységgel.

– Elsőre megrettentem a feladattól, hiszen hogy jövök én műszaki emberként megfelelő képzettség és tapasztalat nélkül egy ilyen csoportot vezetéséhez? De volt kikre támaszkodnom, például Molnár Lajos Milán igazgatóra. Ha kitaláltunk valamit, soha nem azt kérdezte, hogy mibe kerül, hanem azt mondta: legyen! Így születhettek meg az országban egyedül azok a nagy sikert aratott kiadványaink, melyek ma a családkutatók segédkönyveként szolgálnak. De a levéltárnak is sokat köszönhetünk. Dr. Fülöp Tamás igazgató mindig olyan feladatok elé állított, melyeket éppen át tudtam vinni, és megedzettek menet közben. Volt például, hogy az egyik levéltári napon Romsics Ignác professzor után kellett előadást tartanom, ami nem csekély kihívást jelentett. Dr. Fülöp Tamás más munkakörbe kerülése óta is patronál bennünket, de általában magát a családkutatást is. Szerencse, hogy az utódja, Csönge Attila igazgató, aki ugyan más ember, de mégis ugyanúgy támogat bennünket, vele is kiváló az együttműködésünk.