Hosszú évekbe telhet, mire minden tárgy a végleges helyére kerül

– Az első nagy feladat a tárgyak kibontása és megtisztítása volt, és csak ezután kezdődött a szisztematikus elhelyezésük, ami rengeteg időt vesz igénybe – kezdte dr. Nagy Molnár Miklós múzeumigazgató.

– A kerámiateremben külön polcon találhatóak a XVIII–XIX. századi és a XX. század eleji kerámiák. A végleges helyükre edény- és használattípus szerint pakoljuk a tárgyakat, hogy könnyebben vissza lehessen majd keresni őket, ha bármilyen kiállításnál szükség lesz rájuk. A legújabb kerámiákat pedig alkotók szerint rakjuk a polcokra. Kántor Sándor volt a leghíresebb fazekasunk, őt követik Szabó Mihály és ifjabb Szabó Mihály munkái, majd Sz. Nagy István és Szűcs Imre kerámiái, illetve a másoktól származók. Külön polcot szentelünk a Russói-hagyaték kerámiáinak, kályhacsempéinek, melyekből a Budavári Palota kályhái is készültek – magyarázta a szakember.

– Számos tárgy menet közben, hagyatékból érkezik hozzánk. Így például ajánlottak már fel a múzeumnak jégszekrényt – a mai hűtő ősét – és ekéket is. Sokszor ezekkel az a legnagyobb gond, hogy nincsenek restaurálva, az intézménynek pedig nincs saját restaurátora, aki ezeket visszaállíthatná az eredeti állapotukba – tette hozzá.

Egy másik terembe a kisebb fa-, illetve gyékény- és vesszőfonatos tárgyakat pakolják majd be. Ezenfelül lesz egy külön helyiség a régi bútoroknak, szekrényeknek, melyek jó része ajándékként került hozzájuk. A tárgyak kicsomagolása után egyúttal revíziót is végrehajtanak.

– A revízió egy hétévente kötelezően megismétlendő munkafolyamat. Ilyenkor minden tárgyat be kell azonosítani a leltárkönyvben, leellenőrizni, hogy megvan-e a leíró kartonja, ha nincs, pótolni, míg a rosszabb állapotban lévőekről restaurátortervet készíttetni. Ahhoz, hogy az új raktárunkban rend legyen, jó pár évre lesz szükségünk – szögezte le dr. Nagy Molnár Miklós múzeumigazgató.