A Művésztorony régi köveit is kutatták a szakértők

– A Művésztorony magába foglalja azokat a kőfaragványokat, amiket a művészek a környéken találtak a létesítmény építése során. Mi jelenleg ezek vizsgálatával foglalkozunk – kezdte mondandóját a Szolnoki Művésztelepen D. Mezey Alice. A kutatócsoport művészettörténésze elmondta, a torony falában számos különleges középkori kőemlék található, ám a közelmúltbeli felújítások miatt már nehezebb azokat feltérképezni. Egy gótikus nyíláskeret szárköve azonban még ma is látszik.

– Mielőtt a torony homlokzatának fugázása elkészült, látni lehetett itt egy falcot, azaz egy, a kőfaragvány sarkán lévő mélyedést, melybe az ajtó- vagy ablaktáblát illesztették. Ez korábban látható volt, mostanra viszont eltűnt – tudtuk meg.

D. Mezey Alice szerint bár a megyében a középkori emlékek jelentős része elpusztult, távolról sem jelentéktelenek a megmaradt kőfaragványok. Felmérésük olykor aprólékos nyomozómunkával ér fel.

A Művésztorony előtt helyet foglaló két óriási kőre már évekkel ezelőtt felfigyeltek a szakértők.

– Ezek a kőfaragványok valószínűleg egy nagy méretű épület részei lehettek. Hasonló elemeket a középkori templomok támpilléreinél láthatunk. Nekünk az a dolgunk, hogy rávilágítsunk, honnan kerülhettek ide ezek a darabok. Ehhez azonban még nagyon sok vizsgálatra lesz szükség – folytatta a kutató.

Ottjártunkkor azt is megtudhattuk, hogy az építőelemek kőanyagának vizsgálatát geológusok végzik majd el. A kutatócsoport emellett kiszerkeszti a kövek csorbult részeit, és dokumentálja a darabokat. Térségünk számos pontjának kőtöredékeiből áll össze a Lapidarium Hungaricum: Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye című kötetsorozat Jász-Nagykun-Szolnok megyei része.

– Amikor 1902-ben megalapították a művésztelepet, a szolnoki várból már semmi sem látszott. A vár nyugati kaputornyát, mely közvetlenül a jelenlegi Várkapu Látogatóközpont mellett állt, már 1812-ben lebontották. A művészek viszont jól tudták, hogy itt állt a vár, és ezt szerették volna megidézni, amikor 1905-ben felépítették a Művésztornyot – vette át a szót dr. Kertész Róbert.

A Damjanich János Múzeum régésze kiemelte, akkoriban kilátónak szánták az ikonikus szolnoki épületet, melyhez többek közt a hajdani erősség köveit is felhasználták. A jellegzetes kilátó végül a második világháborúig működött, ekkor azonban megsérült a teteje, és egészen az elmúlt évig semmilyen funkciója sem volt. Nemrégiben viszont teljesen megújult az épület, a falait téglával egészítették ki, új tetőszerkezetet, illetőleg héjazatot kapott és csigalépcső biztosítja az összeköttetést a pincétől az emeleti szintig.

– Korábban nagyon sok értékes középkori emléket, köztük egy kőágyúgolyót is találtunk az építmény falában. Ezt akkor ki is emeltük onnan – hívta fel a figyelmet az egyik érdekességre a régész.

Dr. Kertész Róbert a torony előtti kőemlékekről elmondta, a korábban padként használt két lábazati kő az 1930-as években már biztosan a helyszínen volt, a korabeli képeslapok legalábbis erről tanúskodnak. A több évszázados kőfaragványok a jövőben is a művésztelepen maradnak, és azokról egy részletes leírást készítenek, hogy mindenki megismerhesse történetüket.

A kutatócsoport a napokban Törökszentmiklósra is ellátogatott. Itt ugyancsak a helyi várból származó köveket tanulmányozták a szakértők, míg Fegyverneken egy tizenötödik századi gótikus templom fennmaradt tornyát vizsgálták meg.