Népi motívumokkal csinosítja a régi tárgyakat a körűi óvónő

– Múlt nélkül nincs jelen és jövő sem. Ezért tartom fontosnak, hogy régi parasztbútorokat fessek, ha mondhatom így, ezáltal új életre keltsem azokat. Mert bizony, amikor elkészül egy festéssel díszített szék vagy asztal, számomra a lélek költözik belé. Élni kezd, a lakás díszévé, az életünk részévé válik – meséli beleéléssel Zsuzsanna.

Sosem állt tőle messze a festés és rajzolás. Mint mondja, már óvodáskorában a legkedveltebb tevékenysége volt, szerette a színeket, a formákat és ez meghatározó volt egész gyermekkorában. Óvónőnek tanult, mely során számos lehetősége volt a kreativitása kibontakoztatására, ez a szakmájában ugyebár elengedhetetlen. A bútorfestést két évvel ezelőtt próbálta ki, de azt megelőzően foglalkozott üvegfestéssel és ablakdíszítéssel is.

– Aki ismer, tudja, nekem mindenre van egy ötletem. Ha a tárgyakról beszélünk, hiszem, hogy a lecserélt kidobott dolgokat, jelen esetben bútorokat, egy kis törődéssel, szépítgetéssel meg lehet menteni. Ezért is csinálom. Elsősorban a magam örömére, jó érzés, hogy a festett bútorok vesznek körül a lakásban – emeli ki.

Igaz, lassan már nem is fér tőlük, hiszen egyre több darabot készít.

– El kell gondolkodnom, hol lenne a későbbiekben jó helyük. Mivel az óvodánk is hagyományőrző tevékenységet folytat, egy-egy népi motívumokkal díszített szék illik majd a csoportszobákba. A többi sorsát majd megálmodom – mondja.

Jelentkező biztos akadna, aki elfogadna egy-egy, Zsuzsanna által festett széket, asztalt, hiszen igen mutatósak. Élénk színek, népi motívumok „köszönnek vissza” a bútorokon.

– A néptánc és a hagyományőrzés is a szívem csücske, ezért kedvelem a különböző népi tájegységek mintáit. A népi motívumok melegséggel és élettel töltik meg a kezem alá kerülő tárgyakat általam. A korondi minták különösen közel állnak hozzám. Szeretem a virág- és borostyánmintákat, de sokszor, amikor ránézek egy bútorra, az íves, faragott, csavart formákra, akkor találok ki hozzá illő motívumokat – mesél a titkokról.

A festés is segített türelemmel megélni az elmúlt heteket

G. Nagyné Récsányi Zsuzsanna az elmúlt néhány, kényszerűen otthon töltött hétben is sokszor vett ecsetet a kezébe.

– Márciusban, amikor kissé megváltozott körülöttünk a világ, az első rossz érzések után azt gondoltam, kell valami, ami elűzi a félelmet, eltereli a gondolataimat. Így ismét elővettem az ecsetet esténként. Igaz a mondás, hogy a művészet az ember legtürelmesebb nevelője. Így van, a festés segített „átvészelni” ezt az időszakot – meséli Zsuzsanna, aki néhány festett bútorát a közösségi oldalon is megmutatta. Mint mondja, mindezt azért tette, hogy felhívja az emberek figyelmét, ötletet adjon a tartalmas időtöltés fontosságára.

– Remélem, volt, aki kipróbálta, hiszen a szép formák, minták és színek segítik a jó érzések megélését. Azt gondolom egyébként, hogy mindenkiben ott van a kreativitás, csak bátorság kell, hogy elő merjük magunkból hozni. Hinni kell, hogy amit szívvel, lélekkel készítünk, az attól lesz csodás önmagunk és mások számára is. Ez fontos a gyerekek ábrázoló tevékenységének fejlesztésénél is. Elsősorban ugyanis óvónő vagyok, ez csak egy adottság, amivel segíthetem a szakmám kiteljesedését – teszi hozzá mosolyogva.