Nagy műgonddal formázza az agyagot a túri fazekasmester

Csordultig tele voltak a kedves kis műhely polcai Gonda Istvánnál. Butellák, tányérok, miskakancsók és pompás dísztárgyak színes sokasága sorakozott fel. Ottjártunkkor a mester éppen egy miskakancsót kezdett formázni az agyagból, szinte pillanatok alatt öltött alakot a jól ismert forma.

– Általában fél ötkor minden reggel felkelek, gyakran óra nélkül is, csak úgy magamtól. Reggeltől délig dolgozom, ebéd után pedig kora estig folytatom a munkát – árulta el a mester, aki igazán különleges stílust alakított ki az évek során.

– A rátétes megoldással még a hetvenes években találkoztam a szombathelyi Savaria Múzeumban. Ott láttam meg egy 1680-ban készült, zöld rátétes kantát. Ezek a finom díszítések igazán különlegessé tették azt a darabot. Szereztem néhány mintának való, rátétes alkotást, ám egy darabig a fiók mélyén hevertek a hozzájuk kapcsolódó ötleteim. Egy pályázat során vettem ismét elő őket.

– Kidolgoztam, tökéletesítettem a terveimet, és nem hiába, hiszen sikerült nyernem. Ma már egyetlen munkám sem készül sima, egyszerű szélekkel – részletezte Gonda István. A rátétek tulajdonképpen apró minták, melyek az adott darab témájától és rendeltetéséről függően szinte bármilyen alakot ölthetnek. Virágok, makkok, levelek, indák és megannyi apró, kifejező részlet kerülhet egy-egy mesterműre. A tányérok szélei, a kancsók kiöntői és még a butellák nyaka is számos rátéttel válik egyedibbé.

– Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen sok megrendelést kapok, ráadásul egyes vevőimmel több évtizedes ismeretség fűz össze. Sokszor kérnek tőlem alkotásokat a budai várba, de a szentendrei Fő tér mellett is van egy galéria, akikkel már több mint harminc esztendeje kapcsolatban állok – részletezte. A mester hozzátette, igyekszik megfelelni minden kérésnek és igénynek, legtöbbször kisebb méretű alkotásokat készít.

– A turisták, látogatók az apróbb tárgyakat részesítik előnyben, így például jó néhány faliképpel szoktam készülni. A nagyobb műveknél a kihívás is nagyobb, ezekkel talán egy kicsit jobban szeretek dolgozni – árulta el mosolyogva. Hozzátette, akadnak olyan darabok, melyek megalkotásához akár három hétre is szüksége van, és legalább huszonnégy munkaművelet előzi meg a végleges portékát. Ám, ahogyan fogalmazott, már hozzászokott az aprólékos, gondos munkához.

– Kicsit olyan, mint a kerékpározás, idővel a legtöbb mozzanat, folyamat teljesen természetessé válik, de persze koncentrálni és figyelni is kell. Hagyományos eszközökkel dolgozom, a korong lábbal hajtása is szokványos már számomra. Talán én vagyok azon kevés mesterek egyike, aki soha nem ült még gépi korongnál – fejtette ki mosolyogva.