Mesélni más állapotot jelent

– Mi számodra a legfontosabb szempont a munkádban?

– Ha emberek elé mégy és adni szeretnél, az nem szólhat az önmegvalósításról. Abban a pillanatban, amikor önmagadról, magad, vagy mások számára visszaigazolást remélsz, a folyamat már nem elég tiszta. A célom az, hogy amit adok, a lehető legtisztább, legszebb legyen, a legnagyobb örömet szerezze, és minél magasabb színvonalat képviseljen.

– Milyen eszközökkel éred ezt el?

– Soha nem állok ki felkészületlenül, de úgy vélem, a siker ezen túl mutat. Munka közben közvetítővé, eszközzé válok. Ez egy áldott állapot, amit hálával és alázattal kezelek. Amikor felmegyek a színpadra vagy a kamera előtt állok, akkor persze nem gondolkodok ezen. Esetleg mondok egy imát előtte, hogy a lehető legjobban sikerüljön az este, hogy ami bennem van, azt át tudjam adni. Ezek felettünk álló dolgok. Ha azt kapom vissza, hogy értéket, szépséget, jó érzést közvetítek, akkor sikerült jól végeznem a munkám. A szeretetnek hegyet mozgató ereje van, a jótett helyébe pedig igenis várhatod a jót! Ebben rendíthetetlenül hiszek.

– Sok mindennel foglalkozol. Van kedvenc köztük?

– A legkedvesebbek számomra a gyerekeknek szóló zenés előadásaink a Szolnoki Szimfonikusokkal. Ilyenkor képesek vagyunk a lélek finom húrjainak megpendítésére, mert a zene és a mese hangjai észrevétlenül szivároghatnak be a lélek azon részeibe, amelyek gyógyulást vagy csak örömet kívánnak.

– Vagy képzeld el, ha négyszáz gyerek ül előtted és meg tudod fogni a pillanatot, amikor néma csönd van, és te egyként érzed a négyszázat! Olyankor úgy formálom a hangom, hogy reagáljak az ő rezdülésükre, és a kommunikációban kialakul egy körforgás. Ők is adnak, és én igyekszem százszorosan visszaadni. A kisgyermekek életkori sajátosságairól van némi fogalmam, de ezt soha nem tanultam. Ösztönös folyamat, dolgozik bennem, amelynek alapja a teljes elfogadás. Ezt a gyerek érzi! Ezért nem lehetsz öncélú!

– Honnan van ez az érzékenységed? Jelent ez hátrányt számodra?

– A szüleim is érzékeny emberek. A hozott dolgokat az átvett minta csak felerősítette. Emiatt gyerekkoromtól kezdve sok bántás ért, s ez komoly önbizalom hiányt szült. Nem láttam a saját értékeimet, és nem tudtam kiállni magamért. Az emberek akarva akaratlan visszaélnek ezzel. Te pedig nem tudsz mit kezdeni az ártásból, irigységből fakadó negatív dolgokkal, mert belőled hiányzik ez az érzés. Magadban keresed a hibát. Közben szolgálsz, segítesz, mert így tartod jónak, és nem érted, hogy a Terézanya jelző nem jó rád nézve. Aztán annyi pofon ért, hogy majdnem rámentem. Viszont ahelyett, hogy eltűntem volna, fejlődtem. Rájöttem, hogy addig bántanak, amíg hagyom. Tudod! Teher alatt a pálma! Ez a változás bennem évekkel ezelőtt indult el, így alakult ki az a Danyi Zsuzsi, akit ma látsz. Ezen dolgokról azonban sosem beszélek, mindenki mosolyogni lát.

– Vonzó nő vagy. Ma már látod ezt?

– A Mária Rádióban kérdeztek egyszer arról, hogy mit gondolok a női szépségről. Szerintem az a szép nő kortól függetlenül, akiből sugárzik a szeretet, a belső tartás, és az életöröm. S az ellenkezője is igaz. Van, akit tökéletesre alkottak, keserűsége, gonoszsága azonban elcsúnyítja. A legnehezebb feladatunk a magunk elfogadása, tisztelete és ennek helyén kezelése. Én nem vagyok különösebben szép, de amikor azt mondják, hogy ragyogsz, akkor örülök, mert ilyenkor a belsőm is látszik. Mára megerősödtem. Fel tudom emelni a fejem. Megtanultam tisztelni a testem, aki kitartott olyan helyzetekben, amibe mások belehalnak, a lelkem, mert a mai napig a szépet keresi, és nagyon tud szeretni, és tisztelem a szellemem, ami fejlődni, tanulni vágyik, nyitott az új dolgokra. Az eddigi cselekedeteim és munkáim pedig lehetővé teszik, hogy emelt fővel járjak, és bármikor a tükörbe nézzek. Alázattal mondok köszönetet azért, hogy lehetek és ilyen lehetek. Ez így teljes.

– Mi volt munkádban a legnagyobb kihívás?

­– Hévízen felfigyeltek a tankönyvekben nem szereplő, és orvosi szemmel érthetetlen fizikai létezésemre, és felkértek, hogy tartsak előadást az éves országos egészségügyi konferenciájukon. Próbáljak a példámon keresztül úgy tükröt tartani, hogy azzal segítsem a jövőben az orvos beteg kommunikációt. Soha nem izgultam annyira, de működött. Nagyon megrendítő volt, amikor ezek a szakemberek együtt sírtak, és nevettek velem, majd a végén gratuláltak, megköszönték, és ők kértek elnézést a kollégáik akkori hibáiért. Az egyik legnagyobb tapasztalatom az volt, hogy egy annyira más területen is, ha őszintén, ítélkezés nélkül akarsz segíteni, akkor célba ér az üzeneted.

– Mi az, ami egészen új az életedben?

– Mindig bennem volt a késztetés, de most végre barátaim unszolására „íróként” is kiléptem a nyilvánosság elé. A meséken kívül történeteket és verseket is írok. Nemrég a Literatúra Művészeti Magazin közölte az írásom a Facebookon és nagyon pozitív visszhangja volt. Miért kellett unszolni? Zárkózott emberként ez nagyon távol állt tőlem, úgyhogy ezzel komolyan meg kellett küzdenem. Mint ahogy azzal, a szerintem mindenkiben felmerülő kérdéssel is, hogy vajon szükség van épp az én gondolataimra? Aztán szembe jött velem egy ismert idézet, ami a helyére tett. „Egy kútnak sem tisztje kiáltozni a szomjazó után. A kút lényege nem az akarat. A kút lényege kútnak lenni.” Tehát aki szomjas iszik belőle, aki nem, annak máshol van dolga. Ez lett az „írói” hitvallásom.

Névjegy: Danyi Zsuzsi

15 évig kulturális szerkesztő, műsorvezető a Szolnok Televízióban. (Mesepercek, Kultúrkorzó, Örökségük, Liturgia, Hangverseny a nappaliban, és egyéb kulturális műsorok)

14 éve a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral dolgozik, mint kulturális és média referens.

10 évig a Szolnoki Népdalkör vezetője, 2006-ban életre hívja az Itt-honi Népzene és Néptánc Találkozót, amelyet azóta is ő vezet. 2009-ben kiadatja a népdalkör fennállásának 40 éves évfordulójára a „Jól megölelj engemet” című dupla lemezt, melyre meghívta Szolnok összes népzenei együttesét. 2010-ben vezetése alatt a Szolnoki Népdalkör megkapta a város kulturális díját.

2017-re egy meseíró pályázat kapcsán, gyermekek tollából született történetekből megírta a Tiszai mesevirágok című mesekönyvet. Jelenleg Balogh Sándor zeneszerzővel dolgozik együtt egy ifjúsági előadáson, amelyben három mese szerepel ebből a mesekönyvből. Ezzel olyan komolyzenei előadás születik, ami igazán megyei, szolnoki, hisz helyi szerző tollából, helyi értékekről, benne a művésztelepről, a habos islerről és az Alföld katedrálisáról szóló mesével.

Napjainkban zenekari munkája mellett, az eddigi média és kulturális tapasztalataival a szolnoki helikopterbázis parancsnokának munkáját segíti.