Tizenhét év után jelentkezett új kötettel a berényi író, Kocsán László

– Tizenhét év telt el a két kiadvány megjelenése között. Milyen kapcsolódási pontjai vannak az első és második kötetnek?

– Tulajdonképpen nagyon kiegészítik egymást, együtt alkotnak egészet. Az elsőnek az a nagy érdeme, hogy a töredékekben fennmaradt, szétszóródott anyagokat, köztük például kottákat, énekeket összegyűjtöttem. A 2003-ban megjelent könyvnek jelentős a dal- és játékkészlete, míg a nemrég megjelent második kötet gazdag fényképmelléklettel kerülhet az olvasó kezébe. Azt el kell, hogy mondjam, aki csak a legújabb könyvet lapozgatja, és hiányolja belőle a kottákat, dalokat, annak elő kell vennie az elsőt. Aki pedig több fotóra, archív felvételre kíváncsi, annak, a második kötet lapozgatását ajánlom. Mindkettő célja az ismeretátadás. Úgy gondolom, a mi felelősségünk az, hogy letegyük az asztalra mindazt, amire egy jászsági fiatal büszke lehet. Ha elmegy valahová a világba, és a hagyományairól kérdezik, akkor ne csak nézzen, csodálkozzon, hanem tudja, milyen gyönyörű értékeink vannak.

– Több jellegzetessége van az említett képgyűjteményének.

– Így van. Ezek egyike, hogy a Hagyományok Háza Utolsó Óra programja keretében felkerestem a jászsági zenészeket, és megörökítettem őket. Az elmúlt tizenhét évben nagyon sok zenész eltávozott, akiket volt szerencsém ismerni. A muzsikusokról és a régi zenekarokról készített fényképmelléklet egyfajta tisztelgés előttük. Hiánypótló a képanyag, hiszen így összegyűjtve egy kiadványban még nem jelentek meg. A fényképmelléklet harmadik része a Jászberényi Hagyományőrző Együttes elmúlt húsz évéből tartalmaz egy válogatást.

– A könyv első fejezetének címe sejtelmes: Rövid bevezető – Ady, Bartók, Geyer Stefi… Elárulná a részleteket?

– Bartók Béla 1906-ban egy koncerten látta meg először a világhírű hegedűművészt, Geyer Stefit, majd a következő évben, amikor a zeneszerző tanítani kezdett a Zeneakadémián, találkozásaik rendszeressé váltak. Aztán 1907 nyarán Bartók – természetesen kizárólag zenegyűjtés ürügyén – elkísérte Stefit és bátyját a Jászberényben élő nagynénjükhöz. Bartók Béla a jászberényi vásárban Teleki Sándortól népdalokat gyűjtött fonográfhengerekre. Ez a becses gyűjtés tulajdonképpen Geyer Stefinek és a szerelemnek köszönhető.

– Érdekességként megjegyzem, hogy Jászberényben határozta el Bartók, hogy versenyművet ír Stefinek. A XX. század egyik legjelentősebb magyar költője, Ady Endre szintén járt Jászberényben. 1913. október 11-én érkezett a városba. A fennmaradt történet szerint a költő berényi vendéglátójánál mulatságban vett részt, ahol a Lehel-kávéház cigány prímása, Homoki Aladár jászsági nótákat húzott. A melódiákat pedig Ady nagy élvezettel hallgatta.

– A kiadvány kiegészítése „Az egri vármegye…” CD. Mi a hanganyag célja?

– A CD jászsági muzsikát tartalmaz néptáncoktatáshoz. Táncos körökben gyakorló CD-nek hívjuk, hosszabb menetek vannak rajta jász verbunk, oláhos, lassú és friss csárdás táncokból. Könnyen lehet vele tanítani néptáncot. Eddig még nem adtak ki jászsági gyakorló CD-t, ezért hiánypótlónak számít. Két meglepetés is hallható rajta, mégpedig egy összeállítás Bartók Béla 1907-es jászberényi gyűjtéséből, valamint a jászteleki Kánai menyegző feldolgozása.

– A CD és a könyv kereskedelmi forgalomban nem kapható, egy pályázat keretében sikerült kiadni. Ebben vállaltam, hogy mindkettőből juttatok a jászsági iskoláknak, óvodáknak, könyvtáraknak, dalköröknek, táncegyütteseknek és helytörténeti csoportoknak. Ezáltal is szeretném segíteni munkájukban a hagyományok továbbadását. A könyvbemutató március 28-án a koronavírus-járvány miatt elmaradt, majd egy másik időpontban tartjuk meg.

– Milyen tervei vannak a jövőben? Lesz harmadik kötet?

– Természetesen tervek, ötletek vannak. Mindenképp szeretném, ha lenne folytatás. Két fotós barátommal, Gémesi Balázzsal és Váradi Leventével már gondolkodunk a harmadik köteten. Elképzeléseink szerint ez szintén szokásokat dolgozna fel, mégpedig a jászberényi temetőkben megtalálható fakeresztekre fókuszálva. Fotóalbumot tervezünk, néprajzi leírással kiegészítve a jászsági temetkezési és halotti szokásokról. Temetőinkben még vannak olyan fából készített, vésett fejfák, melyeket régies nyelvezettel írtak, de még olvasható rajtuk a szöveg.