Nagykörű ihlette meg a fiatal textiltervezőt

Három éve jártam először Nagykörűben, már ekkor nagy hatással volt rám a táj térélménye, például az, hogy nincs, amibe beleütközhetne a tekintetem. Ettől egyfajta szabadságot éreztem – meséli Makláry Karina.

– Azok a jelenségek fogtak meg leginkább, amikben van egy furcsa kontraszt, mely egyedivé teszi az amúgy szokásos elemekből felépülő tájat. Például tavasszal a szabályosan ültetett fákon még nincsen levél, viszont alattuk zöld gyep növekszik, tehát kopár fák élénk zöld szőnyegen, a lenyugvó nap vörös fényében. Mintha a fák szintjén tél lenne, alattuk viszont már tavasz, a nap fényerejében pedig ott a nyár.

– A Tisza-part fekvése miatt délután árnyékba kerül. A kanyargós, homokos part, amire addig tűzött a nap, teljesen más megvilágításba kerül, szinte mintha valahol az űrben lennénk. A víz felszíne sötét lesz, ahol pedig találkozik a homokkal, majdnem fekete. A nádas, ami kesze-kuszának tűnik, ritmust ad a környezetének. Ezek a képek élnek a fejemben, és a diplomamunkámon is úgy dolgozom, hogy ezeken a helyszíneken képzelem el folyamatosan az öltözékeket, amiket tervezek – ecseteli a fiatal egyetemista.

Makláry Karina a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanul kötöttanyag és formatervező szakon. Egy ottani feladat volt, hogy választott inspiráció alapján kellett alkotni, az ő esetében kötni.

– Egy pulóver készült, amit egy biciklizés ihletett. A falu körül kerekeztem, és egy elhagyatottnak tűnő tanyán keresztül vezetett az út. A pulóveren a minták felismerhető elemekből állnak: van rajta egy gémeskút, látszanak a szénaboglyák és egy nádas is – részletezi az egyik „nagykörűi ruhadarab” történetét.

Karina egészen kislányként került kapcsolatba a művészettel. Nagymamája a nagypapája festményei alapján készített gobelineket. Ez volt az első benyomás a textilekről, és mint elmondja, nagyszülei munkássága a későbbiekben is nagy hatással volt rá. S persze az édesanyja, aki grafikus.

A genetika tehát adott volt, ehhez társult Karina kézügyessége, kitartása, kiváló képzelőereje, fantáziája. Mindezek eredményeképpen pedig éppen diplomájára készül, mely a magyar hiedelemvilág természetfeletti lényei köré épül. Mint elárulta, részben kapcsolódik az Alföldhöz, így Nagykörűhöz. S hogy utána hogyan tovább?

– A jövő még képlékeny. Tervek vannak. A barátomnak – aki révén jutottam el egyébként a Tisza-parti kis faluba – van egy saját márkája, amit 2016-ban indított el a tervezőgrafikus képzés diplomakollekciójaként. Ezen szeretnénk együtt dolgozni, én a textiles vonalat vinném, ő pedig tervezőgrafikusként foglalkozik vele. A márka alapköve a magyar népi kultúra, de a hagyományokat mi nem konzerváljuk, hanem újraalkotjuk a jelennek. Annak nyomán, hogy rajtunk átszűrődve, új réteg kerül rá – osztja meg a terveit Karina.

Az egyik gyerekkori rajza határozta meg kötése színvilágát

Makláry Karina a gépi kötéstechnológiával és különböző anyagmanipulációs technikák felhasználásával létrehozott mintákhoz dolgozta fel az Alföldhöz köthető benyomásait.

– Kötésem színvilágát egy gyerekkori rajzom határozta meg. Kísérletező alkotói attitűdöt sajátítottam el, ahogy gyerekként kötöttségektől mentesen színekre és formákra bontottam élményeimet. Az elkészült lapokat visszahelyeztem élményeim forrásközegébe, ezzel párbeszédet létrehozva az általam konzervált benyomás és a környezetből fakadó örök változó között – magyarázza a technikákat a lány.