Megismertetik a világgal a kunmadarasi értékeket

– Mikor az ember nyugdíjba megy, azt hiszi, életének a programdús, meglepetésekkel teli része lezárul, és minden lecsendesedik. Ugyanakkor nekem éppen ellenkezőleg alakult a Kunmadarasi Honismereti Egyesület megszervezésével. Azóta értéket mentünk és teremtünk, ezt ismerték el a kapitányok díjával, amely egyszerre volt óriási meglepetés és öröm a számomra – mondja Laczkó Tóth Bertalanné nyugdíjas pedagógus, aki negyvenkét év után tért vissza Madarasra.

– A velem egykorú iskolatársaimmal, barátaimmal úgy gondoltuk, valamiféle nyomot kellene hagyni Kunmadarason, hogy kik voltunk, merre tartunk, milyen szokásokkal és értékrendekkel bírunk, ezért alakítottuk meg az egyesületet. Itt arra hívjuk fel a figyelmet, hogy mi egy közösségnek, a Nagykunságnak vagyunk a részesei. Először különböző madarasi kiadványokkal próbáltuk megszólítani az itt élőket és az elszármazottakat. Már van kunszobrunk, kunkapunk, székelykapunk és kopjafánk – ezekkel történelmünkhöz nyúltunk vissza.

– Madaras igazi helytállásról és hősiességről tett tanúbizonyságot az 1848/49-es forradalom és szabadságharc időszakában az itt álló szükségkórházzal és azzal, hogy fiaink huszárként ott voltak valamelyik nevesebb huszárcsapatban. Úgy gondoltuk, ez a korszak megérdemel egy tisztességes emlékművet, ezért hoztuk létre a templomkertben az 1848/49-es honvédek emlékművét – sorolja Laczkó Tóth Bertalanné, aki öt év alatt társaival sokat tett azért, hogy a helyi értékeket megmutassák a madarasiaknak és az idelátogatóknak.

Tavaly újrarendezték a kunkapitány-házat, ahol a madarasi családok féltve őrzött relikviái is helyet kaptak. A kunmadarasi származású, Munkácsy-díjas festő, Birkás István képeivel bejárta a fél világot, New Yorkban egy madarasi képével díjat is nyert. Amikor 2018-ban elhunyt, özvegye és családja úgy gondolta, hogy azok a képei, melyek Kunmadaras nevét viselik, itt vannak jó helyen – így jött létre a Birkás Galéria.

Az egyesület munkája révén Kunmadaras újra bekerült a kutatói köztudatba. Hosszú évtizedeken keresztül nem fordítottak különösebb figyelmet erre a területre, de ahogy a régmúlt hagyományait, értékekeit az egyesület tagjai felszínre hozták, sokan rácsodálkoztak az értékeikre.

– Mivel csak tiszta forrásból szabad építkeznünk, és egyikünk sem néprajzos végzettségű, szakemberek segítségét kérjük és kapjuk a munkánkhoz, amiért hálás vagyok – emeli ki a díjazott, aki már újabb tervein dolgozik, melyek megvalósításában számíthat a fiatalok közreműködésére is.