Közel száz íjász lőtte ki a nyilát a „törzsi gyűlésen”

– Az alapötlet mindössze annyi volt, hogy a jászsági íjászközösségek együtt vegyenek részt a jász világtalálkozó díszes felvonulásán, és készítsünk egy közös képet a hagyományőrző csapatokról – mondta a fényszarui íjászok vezetője, Tóth Norbert.

– Végül a közös felvonulás lezajlott, de a találkozó forgatagában a közös fotó nem készült el. Viszont annál sokkal több történt – tette hozzá.

A jászsági íjászcsoportok tagjai közül Pozsár Tamást, Mészáros Zsoltot és Fődi ­Pétert kérte meg a fényszaruiak vezetője, hogy segítsenek az előkészítésben, a csoportok összehozásában.

Ezzel párhuzamosan az íjászcsoportok tagjai már régóta szerettek volna közösen megemlékezni a magyarság történetét alapvetően meghatározó, győztes pozsonyi csata évfordulójáról.

– Nem kellett sok hozzá, hogy ezt a két dolgot összekössük, és megkezdődjön a közös szervezőmunka. Gyakorlatilag két hét alatt, együtt készítettük elő a programot, ami eredetileg nem is szerepelt a világtalálkozó eseménysorában – mondta Tóth Norbert.

A kurultájjá alakult összejövetelen közel százan sorakoztak fel. A vendéglátó fényszaruiak mellett érkeztek íjászok Jászberényből, Jászdózsáról, Jászjákóhalmáról, Jászalsószentgyörgyről, Jászárokszállásról, Pusztamonostorról, és a jászságiak mellé csatlakoztak a Besenyszögről és Szolnokról érkező hagyomány­őrzők is.

A találkozó leglátványosabb eleme volt, amikor a világtalálkozó tiszteletére és a pozsonyi csata hősei előtt főt hajtva a száz íjász zárt hadrendben nyílzáporral köszöntötte a résztvevőket.

Az íjászok azt szeretnék, ha jövőre a Jászkiséren tartandó világtalálkozón ismét közös kürtszóval üdvözölhetnék a megválasztott jászkapitányt, közösen vonulhatnának fel a települések menetével. Ha pedig mód lesz rá, akkor ismét nyílzáporral róhatnák le tiszteletüket az ősök előtt.

Egy fontos csata

A 907. július 4-én kezdődött, és a krónikák szerint július 7-ig tartott pozsonyi csatában a honfoglaló magyarok döntő­ győzelmet arattak Luitpold ­bajor őrgróf seregei felett – olvashattuk a Rubicon című folyóiratban –, aki Pannónia visszaszerzése érdekében tört a magyar törzsszövetség területére. Nem titkolt célja volt seregének a magyarság teljes kiirtása. Az ütközetben aratott diadal nyomán szilárdult meg végleg a magyarok uralma a Kárpát-medencében, ezt követően aztán több mint százhúsz évig nem lépett ellenséges katona hazánk földjére.