2018.06.15. 17:30
Rangos elismerést kapott a 90 éves amatőr író, Árpi bácsi
Már készül az új történet, most a malomiparról. De írt korábban aratásról, és szülőfalujának emlékeit is papírra vetette. Jobban mondva, számítógépbe írta. Ahogy elmondta, ezt volt a legnehezebb megtanulni, de mára belejött. Olyannyira, hogy a kilencvenéves törökszentmiklósi Koncz Árpád legutóbbi írását Sebestyén Gyula Emlékéremmel jutalmazta a Magyar Néprajzi Társaság.
A kilencvenéves Koncz Árpád még mindig szívesen ír a régmúlt történéseiről, az életről
Forrás: Beküldött fotó
– Most jöttem haza a nyugdíjasklubból… – mesélte mosolyogva megkeresésekor a kilencvenéves Koncz Árpád. Igaz, mivel a lábai már nem bírják, egy elektromos jármű segítségével közlekedik. Viszont az írás, a régi emlékek felidézése még mindig megy. Ahogy mondta, egyre jobban…
Árpi bácsi 1928-ban született az egykori csonka Bihar vármegyében, ma Hajdú- Bihar megyében található Bihartorda nevű községében. Malomipari szakemberként szerzett végzettséget, majd elvégezte a katonatisztit is, végül a dunaújvárosi kohászatban dolgozott. Később a Mátrába, majd onnan felesége egykori szülővárosába, Törökszentmiklósra költöztek 2010-ben.
– Éppen akkor, amikor ideköltöztünk, láttam a tévében egy műsort a szülőfalumról, Bihartordáról. 1949-ben elkerültem onnan. Belém hasított az érzés, el kellene menni, meglátogatni. El is mentünk. Előtte megbeszéltünk egy találkozót az ottani könyvtárossal, akiről kiderült, az apja révén ismer engem.
– Szervezett egy összejövetelt az ott élőkkel. Elkezdtünk beszélgetni, felidéződtek a régi emlékek, és azt mondta a könyvtárosnő, hogy írjam meg a falu történetét. Így kezdődött…
Árpi bácsi azt mesélte, a régi írógépe már nagyon elavult volt, ezért a fiai javasolták, vegyen egy számítógépet. A kilencven éves nyugdíjasnak egyébként három fia, hat unokája, és egy dédunokája van.
– Én? Ebben a korban számítógépezzek? Elmondhatom, kínkeservesen tanultam meg a modern billentyűzet kezelését. Más azért egy írógép klaviatúrája, mint ennek. De, azért csak elkezdtem pötyögni... – mesélte.
Első története egy százhúsz oldalas írás volt Bihartorda történetéről. Húsz példány készült belőle. A szülőfalujában ebből aztán hagyott belőle az iskolának, a polgármesteri hivatalnak, a könyvtárnak és ismerősöknek.
– Akkor egy időre abbamaradt minden. Aztán itt, Törökszentmiklóson, az Almásy úton, amikor a Butyka Béla Helytörténeti Gyűjteményt néztem meg, a múzeum vezetője azt mondta, indul Szolnokon egy pályázat a Damjanich János Múzeum szervezésében.
Fotó: Beküldött fotó
– Elküldtük az írásomat, díjazták. Ezután kaptam egy e-mailt, hogy ismét vannak pályázatok, írjak. Hát írtam. A munkáról, a gyerekkori emlékekről. A cukorrépa-kapálásról, egyelésről, a mák gondozásáról, az aratásról, a molnármesterségről, és a régi cséplőgépek működéséről is.
– Apámnak ugyanis volt cséplőgépe, magam is dolgoztam az aratásokkor – emlékezett vissza. Utóbbiról annyira pontos leírást adott, hogy a Magyar Néprajzi Társaság bizottsága titkos szavazással neki ítélte a Sebestyén Gyula Emlékérmet. Az elismerést a szervezet 1966-ban alapította. A díjat a legkiválóbb önkéntes gyűjtőknek ítélik oda, évente legfeljebb négyen kaphatják meg.
– Nem akartam elhinni… Én? Aki nem foglalkozott irodalommal soha, a szakmának éltem… Olvasni olvastam ugyan könyveket, de ez nem ugyanaz… – mondta hitetlenkedve.
Koncz Árpád az elismerés után sem hagyja abba. Ír és ír, jelenleg a születésnapjával kapcsolatos klubbeli ünneplésekről, de a régi malmok működéséről is.
